BLOG

Matematika és irodalom – Ady Endre és Fejér Lipót barátsága

Székely Aladár készítette Ady-fénykép

Írta: dr. Bencze Mihály

Cikkemben megpróbálom érzékeltetni, hogy neves személyiségeink hogyan éreztek rá a matematika és irodalom kapcsolatára. Ady Endre (Érmindszent, 1877. november 22. – Budapest, 1919. január 27.) az előző századunk költői hatalmassága, hazafi volt és forradalmár, példamutató magyar és európai gondolkodó. József Attila (Budapest, 195. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.) mindössze harminckét évet élt, mégis a magyar költészet egyik legjelentősebb alakja.

Teller Ede (Budapest, 1908. január 15.- Stanford, 2003. szeptember 9.) a „hidrogénbomba atyja”, azt vallotta később, hogy tudományos sikereit annak köszönheti, hogy a magyar nyelv az anyanyelve, máskülönben „csak középszintű középiskolai tanár” lett volna belőle. Nyelvünk gyakran logikafejlesztő eszköznek bizonyul. Előadásaiban mindig elmondta, hogy fizikai felfedezéseit Ady Endre és József Attila verseinek köszönheti, mert az ősi magyar nyelv versben való összepréselése egy olyan jelképrendszer, amit ha átírjuk fizikára, akkor rengeteg újdonságot fedezhetünk fel ennek a segítségével. Balázs Nándor (Budapest, 1926. július 7. – Setauket, 2003. augusztus 16.) fizikus is hasonló véleményen volt. Apjának nagy könyvtárát már fiatalon kiolvasta, érdekelte a francia irodalom. 17 évesen a magyar írók közül Vörösmarty, Kosztolányi, Babits volt rá nagy hatással. Szerinte is a magyar nyelvnek, mint anyanyelvnek nagy szerepe volt sok honfitársaink tudományos sikerében. A fizika, mint alkalmazott matematika köztes szerepet játszott az irodalom és matematika közti jelképrendszer tükrözésében.

Fejér Lipót (Pécs, 188. február 9. – Budapest, 1959. október 15.). A berlini egyetemen Hermann Amadeus Schwarz volt a mestere, akinek arra a tételére, miszerint adott hegyesszögű háromszögbe berajzolt háromszögek közül a talpponti háromszög a legkisebb kerületű egy új és egyszerű bizonyítást adott. Schwarz előadásain ismerkedett meg a Fourier-sorok problémájával, ami professzora szerint ez megoldhatatlan, ám Fejér 1900-ban a Francia Tudományos Akadémia lapjában, a Comptes Rendus-ben tette közé a Fourier-sorok lezártnak hitt elméletének továbbfejlesztéséről, új összegzési eljárásáról szóló tanulmányát, ez lett a híres Fejér-tétel. Göttingenben David Hilbert előadásait hallgatta, majd a Pázmány Péter Tudomány egyetem után Kolozsvárra kerül magántanárnak a Ferenc József Tudományegyetemre.

Hunyadi Sándor ezt írta: „A békeidők kolozsvári New-Yorkja csakugyan az ország egyik legjobb, legúribb, legápoltabb étterme volt. Mélyen bementünk a puha, piros futószőnyegen a terem közepe felé, üres asztalt kerestünk. Egyszerre Török odaköszönt valahová:

– Jónapot kívánok, professzor úr. Nincs asztal. Idetelepedhetünk?

– Kérem. Nagyon fogok örvendeni! – felelte egy szemüveges, szőke fiatalember és udvarias mozdulatot tett, hogy helyet adjon magamellett. Kistermetű ember volt, borotvált arca is olyan volt, mint egy dacos, pisze, élénk kis fiúé, akire tréfából magas gallért és szűk, fekete zsakettet adtak. Volt benne valami tanári a ruhája miatt, és valami művészi, ahogy a haját viselte. Nem a modorával, vagy a külsejével, valami mással követelte meg a figyelmet és a tiszteletet. Valahogy sugárzott belőle a jelentékenység. Török megsúgta, hogy Fehér Lipótnak hívják és nemrégen jött Kolozsvárra elfoglalni az egyetem matematikai tanszékét. Leültünk. Amikor fizettünk, megfigyeltem, hogy a professzor piros jegyfüzetet nyujt át a főpincérnek, aki apró cédulákat szakít ki a füzetecskéből. Ez helyettesítette a Newyorkban az abonomát. A matematika fiatal professzora csillogó szemüvegével az elkerített hely felé nézett:

– Engem nem bosszant ez. Sőt egészen praktikusnak tartom ezt a piros zsinórt. Az erdélyi arisztokrácia nagyon szép fajta. Jól esik rájuk nézni. És ha külön ülnének, összevissza az asztaloknál, elmosódnának, keresgélni kellene őket. Így együtt találja őket az ember. Csak arra kell fordítanom a fejemet. Sajnos, nem olyan volt a sorsom, hogy ezután sűrűn együtt lehettem volna Kolozsvárott Fehér Lipóttal, de erre a pár mondatára jól emlékszem. Mert hosszú időn át megszoktam környezetemben a minduntalan megismétlődő, szenvedélyes, pártállásfoglalást. És újszerűnek tűnt, magasabbrendűnek, meglepőnek ez a kényelmes politikamentesség. Török Gyula mást vett észre abban, amit a fiatal tudós mondott. Egy kicsit keserűen jegyezte meg selyp hangján:

– A professzor úr egészen úgy beszél, mint egy művész.

A fiatal egyetemi tanár élénken, szinte bocsánatkérő kedvességgel jegyezte meg:

– Csakugyan. Lehetséges, hogy egy kicsit meg vagyok mérgezve. Bevallom, hogy majdnem többet foglalkozom zenével, mint matematikával.”

  1. július 28-án azt írja Ady Lédának Kolozsvárról, ahol Lukács Hugó gyógyította: „Voltunk én, az orvosom s két egyetemi tanár barátunk Váradon egy napot. A Püspökfürdőben vacsoráztunk. Kedves, elég jó kis kirándulás volt.” A két egyetemi tanár Somló Bódog és Fejér Lipót volt. Nagy Mihály, nagyváradi ügyvéd megörökítette a fent említett püspökfürdői kirándulást a következő sorokban: „A kolozsvári pihenés mégis jó eredményekkel bíztatott. Ady megerősödve, friss hangulatban sürgette kolozsvári orvosát, hogy engedje át egy kis kirándulásra Nagyváradra. Nagy alkudozások s Ady részéről való komoly szolid fogadkozások után végre megkapta a beleegyezést ahhoz, hogy két napra átránduljon Nagyváradon át a Püspökfürdőbe. Két kolozsvári jó embere kísérte el erre az útra július 25-én azzal a szigorú feladattal, hogy nem tágítanak mellőle, vigyáznak rá, és szépen visszaviszik Kolozsvárra, pihenni. Fejér Lipót, a világhírű matematikus és dr. Kanitz Henrik kolozsvári orvos, tanársegéd voltak kísérői. Emlékszem, hogy kötődött velük. Fejér Lipótot bolondos, gyermekes szeszéllyel és tréfás malíciával azért nyaggatta folyton, hogy matematikai egyenleteket készítsen az utcák görbéiről (latin szót használt). Dr. Kanitz Henriktől pedig a grafológiát kérte számon, és azt követelte, hogy egy pár betűjéből, amelyet ráírt egy szívbelimnek küldött levelezőlapra: »Ismeretlenül is nagy-nagy tisztelettel és szeretettel: Ady Endre« – olvassa ki múltját, jelenjét és jövőjét”. A másik Ady emlék, amely előkerült Fejér Lipót hagyatékából, egy Székely Aladár készítette Ady-fénykép, alatta a következő dedikációval: „Fejér Lipótnak, testvéremnek a nagy szenvedésben, a hiábavalóban, mellyel meg akarjuk, meg akarnók mutatni magunkat a világnak s megimádtatni a világgal, melyet néha csaknem úgy lenézünk, mint énmagunkat, – igaz barátja: Ady Endre.” Péter Rózsa, Kalmár egykori egyetemi évfolyamtársa Fejér Lipótról megemlít egy esetet, amely Ady Endrével egy kávéházi találkozásukkor történt: „Meglesték Adyt, aki azt gondolva, hogy senki sem látja, a kávéházi fogasról leemelte és felpróbálta Fejér kalapját. Szörnyen bosszankodott, hogy Fejérnek nagyobb a feje.” „Kívülállónak nem lehet elmondani, hogy milyen volt Fejér Lipót. Óriás volt. Földöntúli vigasztalás a puszta lénye. Aki nem ismerte, az valamit nem tud a világról, és sohasem fogja megtudni.” (Ottlik Géza). Szintén Ottlik mondta: „G. H. Hardy szerint a matematikának az a létjogosultsága, hogy nincs semmi haszna. Talán inkább úgy áll a helyzet, hogy ez teljesen irreleváns szempont: a matematika messze fölötte áll minden evilági és túlvilági hasznossági kritériumnak, akárcsak a művészet. Ettől még véletlenül hasznuk is lehet, mind a kettőnek: szerintem csakugyan, véletlenül mind a ketten az emberiség létét, életben maradását biztosítják”. Ottlik Géza (Budapest, 1912. május 9. – Budapest, 1990. október 9), író, műfordító. A magyar intellektuális próza kiváló alkotója. Kiemelkedő tudású bridzsversenyző, többszörös magyar bajnok és válogatott, valamint világhírű szakíró, a bridzsjáték megújítója. Érettségi után a budapesti egyetem matematika-fizika szakára iratkozott be, ahol Fejér Lipót tanítványaként szerzett végbizonyítványt. Ő igazán érezte, és tudta a matematika és irodalom kapcsolatát, metafizikai egységét. Matematika nélkül ma már nincs filozófia; filozófia nélkül nincs költészet, irodalom. A fenti fényképek megtalálhatók a nagyváradi Ady Endre múzeumban, ezért is ajánlom mindenkinek e múzeum meglátogatását.

Ady Endre költészetének “új idők új dalainak” jelképrendszere, és Fejér Lipót matematikájának jelképrendszerének kölcsönösen átjárható világa, egy izomorfizmust teremt, ennek a transzcendentális katarzisát élte át ösztönösen a két zseni. Remélem nemsokára megszületik az az algoritmus, ami a verset átírja matematikára, és fordítva. A matek a valóság leírásának univerzális módja, segítségével megfejthetjük a világegyetem működését, egy olyan egyetemes nyelv, amely az igazság alapja. Tanuljunk és szavaljunk minél több verset, beszéljük tökéletesen anyanyelvünket, ez felemel a matematika isteni világába.

Nagy Mihály hírlapíró, Ady Endre, Fejér Lipót matematikus (ülnek), György Ernő ügyvéd és Kanitz Henrik orvos (állank), Püspökladány

Emberségről példát, vitézségről formát – Kittenberger Kálmánnak állítottak emléktáblát

írta: Béres Vivien Beatrix

Kittenberger Kálmán Afrika-kutató, vadászról emlékeztek meg, 2024. május 31-én, Tatrangon.

Az 1881-ben született, felvidéki származású Kittenberger Kálmán, középiskolai tanulmányai után a Magyar Nemzeti Múzeum segédpreparátoraként dolgozott, majd elvégezve a tanárképző főiskolát, tanítóként folytatta életútját. 1902 őszén, Tatrangon kezdett el tanítani. A tudományos kutatási műhelyek, múzeumok városai helyett, egy határmenti kis faluban telepedett le, hogy vadászszenvedélyét megélve, a Kárpát-kanyar sziklái közt lehessen. Bár ez az időszak nem tartott sokáig, sikerült megismerkednie a Királykő, a Bucsecs, a Nagykő-havas, a Csukás hegyek világával, valamint a hétfalusi csángók hagyományából, népviseletéből is ízelítőt kapott. A barcasági kalandja után,1903-ban, mint tudományos munkatárs elindult első afrikai útjára. Kutatása során, több száz kilométert gyalogolt, állatmintákat gyűjtött a Nemzeti Múzeum számára, bennszülöttekkel vadászott Tanzániában, Kenyában és Ugandában, valamint egy oroszlántámadást is túlélt. Munkája során új állatfajokat fedezett fel, több ezer példányból álló anyaggal gazdagította a Nemzeti Múzeum gyűjteményét, majd Teleki Sámuel útját követve, a Kilimandzsáró vidékére is eljutott. Feltérképezte Etiópiát, a Danakil-földet, valamint a Belga Kongó vidékét is. Az első világháború idejében a brit hatóságok öt évre Indiába vitték hadifogolyként, gyűjteményét, felszerelését pedig elkobozták. 1919-ben sikerült kiszabadulnia, hazatérése után még egy évig a Nemzeti Hadseregben szolgált. Kittenbergerhez fűződik a Nimród nevet viselő vadászújság is, hiszen 1920 után, természettudományi szaklapok alapító- és szerkesztőtagjaként tevékenykedett.

Az eseményt a Magyar Vadászíjász Egyesület kezdeményezése által sikerült megvalósítani. Az egyesület, mindamellett, hogy a vadászat ősi formájával, a vadászíjászattal foglalkozik, a vadászati kultúra támogatását, továbbadását is fontosnak tartja, s nem csak az országhatárokon belül, hanem szerte a Kárpát-medencében. Korábbi útjaik során, több híres vadászra is megemlékeztek, köztük Maderspach Viktorra a Retyezát hegységben, Nemeskéri-Kiss Gézának Gödöllőn, Teleki Sámuelnek Sáromberkén, valamint egy négy nemzedékes, hivatásos vadász dinasztiának állítottak fel Uz Bence követ. Ambrózy Árpád, az egyesület elnöke elmondása szerint, tíz évvel ezelőtt jött elő az emléktábla gondolatával, miközben sikerült szemügyre vennie a tatrangi iskolát. Tekintettel arra, hogy életének fontos és mérvadó állomásaként szerepel, s mindazonáltal, hogy méltó arra, hogy az egyik legkiemelkedőbb magyar vadász emlékét őrizze, példamutatóként is szolgál, hogy e kis faluból is elindulhat egy ilyen hatalmas életút.

Ambrózy Árpád a Magyar Vadászíjász Szövetség elnöke

Az identitástudat fenntartása érdekében, a Magyar Vadászíjász Egyesület tagjai a vadászati kultúra népszerűsítése mellett, a Kárpát medence magyar oktatási intézményeibe is ellátogatnak, történelem órákat, beszélgetéseket, íjászbemutatókat tartanak az ifjú növendékeknek. Az íjászkörök, tevekénységek elindítását szorgalmazzák, íjászfelszereléseket adományoznak az iskoláknak. Korábban a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban, a székelyudvarhelyi Tamási Áron Főgimnáziumban, a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Főgimnáziumban, Székelykocsárdon, valamint a petrozsényi Dévai Szent Ferenc Alapítvány Jézus Szíve Gyermekvédelmi Központjában tartottak bemutatót. Az egyesület vezetője szerint, nem feltétlenül vadászokat akarnak kinevelni, hanem a természet iránti érdeklődésüket szeretnék felkelteni, úgy véli, egy olyan romantikus tevékenység, mint az íjászat, mindig érdeklődésre kell találjon. Tapasztalataik alapján, az íjak bemutatásakor fontosnak tartják, hogy a gyermekek ne csak szemükkel érzékeljék, hanem meg is tapintsák, ki is próbálják az ősmagyar eszközöket. A gyermekeknek sikerélménye kell legyen, s öröm számukra, hogy egyre nagyobb lelkesedés övezi ezt a sportágat. A bemutatók során mérhetetlen türelemmel és fegyelemmel állják ki a sorokat. Az íjak mellett, régi magyar, erdélyi történelmi zászlókat is bemutatnak, ez a fiatalok visszajelzései alapján hatásosnak bizonyul, hiszen sokszor hangos énekléssel ugrálják körül, szívesen kezükbe veszik, büszkén tartják a magasba.

Kittenberger Kálmán emléktábla avatás, 2024. május 31. Tatrang

Az emléktáblát a tatrangi evangélikus lelkész, Gödri Alpár szentelte fel, igehirdetése után, idézve Balassi Bálint szavait: Emberségről példát, vitézségről formát… kiemelte, hogy Kittenberger Kálmán is egy végvári vitéz volt, aki nemcsak őrizte a kincset, hanem tovább adva azt, kutatómunkája által Isten teremtett világának szépségét hirdette. Kinek munkássága arról tett tanúbizonyságot, hogy vigyázta, értékként kezelte a földi élet adottságait. A lelkész úr szerint, Kittenberger kitartó jelleme buzdító erő kell legyen mindenki számára, hogy ahogyan ő, úgy mi is a kincsőrzők sorát kell erősítenünk, hiszen, különösen napjainkban, nagy szükség van további vitézekre, akinek nem csak feladata, de kutya kötelessége kiállni az értékek, a kereszténység, a nemzeti identitás mellett.

Az emléktábla avatáson köszöntő beszédet mondott a Magyar Vadászíjász Egyesület elnöke, Ambrózy Árpád, Kittenberger Kálmán életét és munkásságát dr. Bencze Mihály ismertette a jelenlevőknek. Mátyás Lajos nyugalmazott pürkereci lelkész, Áprily Lajos Fegyvertelen vadász dala című versét szavalta el.

Gödri Alpár, Gödri Csilla, Bencze Mihály, Ambrózy Árpád.

Az eseményen részt vett Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának első beosztottja, Beke Mihály András, Taizs János alpolgármester úr, a Székely Vadászkürt Egyesület, az evangélikus gyülekezet tagjai, valamint a zajzoni magyar iskola fiatal növendékei is. A Székely Vadászkürt Egyesület kürtszóval tisztelgett Kittenberger előtt, majd a konzul úrral koszorút helyezett az emléktábla alá.

Beke Mihály András, Taizs János, Gödri Alpár, Bencze Mihály, iskolások

A rendezvény építő, tanító ereje mutatja meg, hogy van remény az olykor kilátástalannak tűnő helyzetekben is. Őseink nem éltek hiába, munkájuk, szakmai és társadalmi tevékenységeik, önazonosságtudatuk szellemi, lelki ereje a mai fiatalságban is ott lapul, s ha ezt kellő kitartással, elkötelezettséggel kezeljük, tovább tudjuk adni a jövő nemzedékének is.

Zajzoni kisiskolások

A nagybányai ásványtani múzeum

Írta: dr. Bencze Mihály

Kristályoknak olyan szilárd halmazállapotú anyagokat neveznek, amelyekben az atomok, molekulák vagy ionok szabályos rendben, a tér mindhárom irányában ismétlődő minta szerint helyezkednek el, a térrácsot háromdimenziós elemi cellák hozzák létre. Szabatos definíció szerint diszkontinuális térkitöltésű térrács, amelynek külső megjelenési formája síklapokkal határolt mértani test. A szabályosságban esetleg előforduló hibák az úgynevezett rácshibák; ezek a diszlokációk a kristály fizikai tulajdonságait akár jelentősen meg is változtathatják. Itt említhetjük meg a kristályok hatását az emberi egészségre, ide tartoznak a gyógyító kövek is azaz azok az ásványok, amelyeknek a kristálygyógyászat – a hagyományok és a népi megfigyelések alapján – pozitív hatást tulajdonít.

Említsük meg a sötétlila ametiszt, ami általános erősítő kő, amely a korona csakrához kapcsolódik, belső békét hozhat, enyhítheti a lelki és fizikai fájdalmakat, oldhatja a feszültséget, emellett csökkentheti a magas vérnyomást, salaktalaníthat, jó hatással lehet a bőrre és a szembetegségekre is. Külön tudomány a kristálygeometria, ami szerint a kristály homogén, kémiailag teljesen egységes, legkisebb része is az egész kristállyal azonos összetételű, egy homogén anizotróp test, atomok, ionok, molekulák szabályos periódikus elrendeződése. A kristálygeometria szerint a kristály homogén, diszkontinuális térkitöltésű, anizotróp térrács, aminek külső megnyilvánulása a síklapokkal határolt mértani test. A kristály külső szimmetriája legegyszerűbben az ún. fedési műveletek segítségével ismerhető fel. Morfológiailag három fedési műveletet különböztetünk meg: forgatás, tükrözés, inverzió. Szimmetria elemnek nevezzük azt a mértani elemet, amellyel a fedési műveletet végrehajtjuk. A gír olyan szimmetriaelem, amelynek segítségével a kristály egy teljes körforgás alatt önmagával többször fedőhelyzetbe kerül. A tükörsík olyan szimmetriaelem, amely a kristályt két egybevágó tükörképi félre bontja. A goroid olyan szimmetriaelem, amely elfordítás közben a kristály eredeti helyzetének a tükörképét is létrehozza. Ilyenek a hexaéder, oktaéder. Az olyan lapok összességét, amely lapok azonos paraméterekkel fejezhetők ki, kristályformának nevezzük. A kristályforma lehet zárt, vagy nyílt. Ha a kristályforma csupa egybevágó lapból áll, egyszerű kristályformáról beszélünk, több egyszerű forma egyidejű fellépése formakombinációt hoz létre. Ilyenek a hexaéder, az oktaéder, valamint ezek kombinációja. Nyílt forma lehet a prizma, a kétírányú prizma, de nyílt forma a kristályon egymagában nem lehet, csak más formával kombinálódva. Az összes lehetséges kristályok 7 féle tengelykeresztbe, 7 féle koordinátarendszerbe, illetve 7 kristályrendszerbe sorolhatók.

A kristálygeometriát továbbfejlesztette a fraktálelmélet. A fraktálokvégtelenül komplex geometriai alakzatok, amelyek két gyakori, jellemző tulajdonsággal rendelkeznek. Az első, hogy a tradicionálisan a geometria által vizsgált, bizonyos értelemben véve egyszerűbb és szabályosabb, simább alakzatokkal ellentétben, mint pl. egy töröttvonalakkal határolt sokszög, vagy egy görbével határolt ellipszis, a fraktálok határoló vonalai vagy -felületei végtelenül gyűröttek vagy érdesek, illetve szakadásosak, szakkifejezéssel, nem-differenciálhatók. A második gyakori jellemzőjük a rendkívül problematikus, de laikus szemmel is jól érzékelhető önhasonlóság. A hologramok segítségével a tudomány elérte azt is, hogy meghallgatható a kristályok zenéje.

A fent említett két matematikai kurzus kristályvilágát a klasszikus fekete táblán fehér krétával érzékeltetve nem nagy élmény. Ezért szeretném ajánlani minden érdeklődőnek a nagybányai ásványtani múzeumot, ahol a fenti elméleti ismereteket a gyakorlatban nézhetik, csodálhatják meg. Nagybánya és a környék sorsát tekintve évszázadokon át a bányászat volt a meghatározó, Mátyás király idején a korabeli Magyarország teljes aranytermésének egyharmadát a környékbeli bányák biztosították. Az itt élő bányászok sorsa és a régi védelmi rendszer egyik megmaradt bástyája ihlette meg Tabéry Gézát, amikor „Vértorony” című regénye megszületett. Az arany, a nemesfémek bányászata felszínre hozott rengeteg ásványt, bányavirágot. Az első ásványgyűjtemény 1969-ben állt össze, 1502 darabból állt, de nem vették leltárba, és nem is határozták meg őket. A szebbnél szebb kövek a Megyei Múzeum egyik raktárában vártak a jobb sorsukra. Nagylelkű emberek és a bányászok sok földalatti óráinak köszönhetően, a gyűjtemény kezdett növekedni, 1975-ben meghaladta a 3000-et. Így indokolttá vált a Megyei Múzeum új, ásványtani részlegének megnyitása. Újabb 10 év múlva, 1985-ben, az ásványok száma meghaladta a 14000-et. A részleg további fejlődése új múzeum kialakítását eredményezte. 1988-ban a múzeum beköltözött a mostani épületbe. A több mint 16000 ásvány Kapnikbámya, Herzsabánya, Felsőbánya, Iloba, Zazár, Miszbánya, Borsabánya és Macskamező környékéről került a felszínre. A Nagybányai Ásványtani Múzeum több ritka ásvánnyal is büszkélkedik, a bőséges ásványtani kollekciónak köszönhetően a múzeum több kiállítást szervezett már az országban és a határokon túl is.

2024. február végén a nagybányai Németh László Líceum szervezte meg a 33-ik Erdélyi Magyar Matematikaversenyt. A matematikai megmérettetésen kívül a szervezők programként beiktatták a jelenlevő diákoknak és tanároknak az ásványtani múzeum látogatását, ami óriási lehetőség volt az ismert elméletek gyakorlati érzékeltetésére. Én is 2024. február 29-én tölthettem egy jó néhány órát e különleges kőzetek, és ásványok világában. Nem biztos, hogy az iskolások megértették ez az idő alatt a kristályok matematikai világát, de remélem, hogy majd otthon feldolgozzák ezt az élményt is. Talán egyszer közülük valaki kidolgoz egy új kristálytani matematikát és azt az eljárást, amivel generálhatunk ilyen, vagy ennél összetettebb kristályokat.

A Firtos hátán lehajtott fővel elaludt a Gondviselés – Emlékezzünk Bakó Máriára

Írta: dr. Bencze Mihály

Bakó Mária a bukaresti Ady Endre Líceum egykori francia szakos tanára, a bukaresti Francia Intézet munkatársa, a Brassói Lapok bukaresti terjesztője, a Barátok temploma női katolikus szervezetének, a Koós Ferenc kör, a bukaresti RMDSZ női szervezetének, valamint a Petőfi Házban működő idősek klubjának aktív tagja, 2024. április 25-én visszaadta lelkét a teremtőjének. Életéről, munkásságáról a Bukaresti Magyar Élet V. évfolyam 1. számában 2017. január 12-én jelent meg dr. Bencze Mihály Bakó Mária és Bukarest cikke. A Remény bukaresti katolikus lap XXVII. évfolyam 61. száma, 2023. áprilisában közölte Borbély Tamás A tanítványaidat is úgy kell szeretned, mint saját gyermekeidet- Portréinterjú Bakó Mária franciatanárnővel- cikkét.

Bakó Mária így emlékszik vissza életére: „Az ősi Atyha legényei elmentek városra dolgozni, katonának sorolták be őket, háborúba vitték, ahonnan egyesek hazatértek, mások valahol az idegenben lelték hősi halálukat. A lányokat szolgálni küldték, ahol a család megsegítésén kívül, eltanulták a rendes háztartási szokásokat, a jó modort, nyelveket sajátíthattak el. Tudomásom szerint, a sort anyai nagyapám, Hadnagy Imre bontotta meg. 1940-ben, a Firtos hegyével szemben fekvő hegy oldalára, Korond felett épített Atyha nyugati szélén megindult az agyagos talaj, ami végzetes veszéllyel fenyegette a lakosságot. A hatóságok rögtön elrendelték, hogy a legtöbbgyermekes családok költözzenek át Besztercére, ahol házat, földet is kaptak. Édesanyám kisebb testvérei már ott születtek és a legtöbben ott is haltak meg, én 1942. augusztus 21-én születtem Kolozsváron. Édesapámat Bakó Imrét (1914-22) elvitték háborúba, hadifogságba esett és 1948-ig Sztálingrádot kényszerültek újraépíteni. Eközben édesanyám Hadnagy Irén (1922-1989) Temesvárra ment szolgálni, ahol édesapám és én is 1949-ben végre összekerültünk. Ők itt is élték le életüket és itt haltak meg”.

Bakó Mária iskoláit Temesváron végezte, az egyetemet Bukarestben. 1966-ban ment férjhez, két gyereke és négy unokája van. Tanított Temesváron, Krajován, Bukarest több iskolájában, végül 1992-2017 között az Ady Endre Líceumban. Igazgatóságom alatt iskolánk reformvonalát támogatta. Módszertani képzéseken vett részt Bukarestben és Franciaországban is, folyamatosan képezte nyelvtudását. 2004-től részt vett a Sigma Cangurul lingvist francia, később francia-spanyol versenyek szervezésében. 2010-ben megírta a Francia leckék egy magyarországi kirendeltségű bukaresti ipari park informatikai felkészítő tanfolyama számára című kurzusát. 2004-ben több alkotása is megjelent: Így éltünk mi Atyhában című önéletrajzi könyve, valamint a Manual de limba romanână pentru copiii străini, Manual de limba romanână pentru adulţii străini, Vrei să cunoşti România? (a Kínai Iskola diákjainak) című könyvei. 2023-ban a bukaresti idősek klubjának megbízottjaként, részt vett Nádudvary György vezette brassói idősek csütörtöki sétáján, azzal a szándékkal, hogy a két város idősek klubja közti kapcsolatot kiépíti. Reméljük, hogy a brassóiak egy Bakó Máriáról elnevezett csütörtöki találkozó alkalmával megemlékeznek róla.

Béres Vivien Beatrix egykori diákja ezekkel a sorokkal gondol vissza Bakó Mária tanárnőjére: “Mi voltunk az utolsó Adys osztály, akiket francia nyelvből taníthatott, voltaképpen együtt léptünk ki az iskola kapuján 2017-ben. A tanárnő felhőtlen, pozitív kisugárzása mely e napig is épp olyan erősen megmaradt, minden diákot, tanárt, kollegát magával ragadott. Tiszteletre méltónak gondolom azt a végtelen türelmet és elszántságot, amit az oktatás, a közéleti szerepvállalás iránt tanúsított, s felidézve emlékét mindig a lelkes érdeklődése, segítőkész jelleme fog eszembe jutni”.

Balázs Ádám magyar irodalmár, diplomata, újságíró, rendező így emlékszik rá: „Éppen harminc esztendeje érkeztem először Bukarestbe, hogy a Magyar Nagykövetségen megkezdjem diplomácia szolgálatomat. Egyik első utam a Bukaresti Egyetemre vezetett, hogy mielőbb találjak egy olyan franciatanárt, aki fejleszti román nyelvtudásomat. Itthon ugyanis egy franciáknak készült nyelvkönyvből tanultam románul, ezért is gondoltam, hogy ezt a módszert folytatom. A francia tanszék (románajkú) professzora viszont azt ajánlotta, hogy inkább vegyem fel a kapcsolatot egy általa nagyra becsült magyar pedagógussal, aki mindhárom nyelvet tökéletesen beszéli. Így ismerkedtem meg Bakó Máriával, aki később gyermekeimet is tanította; hol munkahelyén, az Ady Líceumban, hol magánúton, a lakásán. Románra is, franciára is. Valóban nagyszerű pedagógus volt; derűs és türelmes. Ugyanakkor a Petőfi Házban vagy a Kálvineumban összegyűlő bukaresti magyar közösség művelt és szeretetet sugárzó “motorja”. A nevezetes Cismigiu park melletti lakása közelében megmutatta egyszer a “Magyarok utcáját”, ahol egykor a Székelyföldről ide kivándorolt cselédlányok vasárnaponként rendszeresen korzóztak. Amikor még Bukarest valóban az egyik legnagyobb “magyar” város volt. Szülőfaluját, a Korond feletti, ősi Atyhát a Ceausescu rendszer falurombolási terve halálra ítélte. Francia barátai segítségével mindent elkövetett, hogy ez az ördögi terv meghiúsuljon. Újságcikket íratott egy francia napilapba, ami bátor cselekedet volt akkoriban. “Így éltünk mi Atyhában” címmel megjelent falumonográfiájában (2004) tudományos igénnyel ötvözi őseinek személyes történetét és szeretett faluja hétköznapi életét. Kiváló minőségű, saját fényképfelvételei illusztrálják”.

Tamási Áron egyik novellájában megidézi a Firtos hegyvonulatát, a Bakó Mária szülőfaluja fölé magasodó, égbetörő hegyláncot: “A Firtos hátán lehajtott fővel elaludt a Gondviselés…” Isten nyugtassa Bakó Máriát!

A Fehérvárak rejtélye

Írták: dr. Bencze Mihály és Karsa Botond

Cikkünkben a Fehérvár nevű városok, helységek nevének eredetét, illetve a köztük levő összefüggéseket elemezzük.

A haftaliták, azaz a fehér hunok ismert csoportosulás a tielő szövetség részeseiből, valamint Közép-Ázsia szkíta népességéből alakult ki. Fehér hun elnevezésük keleti lakóhelyükre utal, nem pedig bőrük vagy öltözetük stb. színére. A hun szövetség népei az égtájakat, illetve ennek megfelelően seregrészeiket színekkel jelölték: az északi irányt, illetve seregrészt kékkel, a délit vörössel (vörös hunok: alkhono, kermikhion), a nyugatit feketével (európai hunok: Attila népe, a keletit pedig fehérrel, azaz heftaliták. A kínai évkönyvek szerint a hun szövetség alat– magyarul haladzs– nevű népe az Altaj vidékén, a Narym folyó völgyében lakott. A Narym a Fekete-Irtis mellékfolyója Kelet-Kazahsztánban. Nevüket tarka lovaikról kapták (ala at -tarka ló). Mongol követi jelentésekből (13. század), illetve Abulgazi történeteiből (17. század) tudjuk, haladzsok a Jenyiszej mentén, az Angara forrásainál és a Bajkál-tó keleti partjainál is éltek. A fehér, mint településnév többször előfordul szálláshelyeiken.

A székely népnév jellegét vizsgálva, a népnév egy török törzsnév volt eredetileg, amely kizárólag e törzs által használt lovak egyedi jellegzetességére utalt. A kínai források szerint a régi török törzsnevek egyik csoportját a lószín vagy ló-jegy nevekből, mint melléknevekből kialakult törzsnevek alkotják például: doru atlı, vagyis „vörös lovas” törzs. Ilyen a török eredetű székely népnév is, amely kezdetben „fehér patás lovat” jelentett. A törzs szóval együtt állandósult jelzős szerkezetben tehát „fehér patás (lovú) törzs” jelentést hordozott. Ebből a jelzős szerkezetből a melléknév jelentéstapadással törzsnévvé/népnévvé vált. A székelyek korai történelmét földrajzilag egészen Mongóliáig, időben egészen a 4. századig vissza lehet vezetni, a székelyek ősei a mai Mongólia északi részéről, a Tola-folyó környékéről származnak. A történelmi háttérre kitérve ismertette: Belső-Ázsiában a Ruru Birodalom felemelkedése a hunok egy részét 350-370 között helycserére kényszerítette. Hozzájuk csatlakozhattak a székelyek őseinek csoportjai is, akik úgy tűnik, hogy az ázsiai hun törzsszövetséghez tartoztak. A mai székelyek őseinek egy része a nyugat felé tartó hunokhoz csatlakozva 370 körül a Volga alsó folyása vidékére, majd az 5. század első felében a Kárpát-medencébe érkezett meg. Ugyanakkor egy másik részük a délnyugat felé tartó hunokhoz csatlakozott és a Balhas-tótól délre fekvő Ili-folyó és a – mai Kirgizisztán, Üzbegisztán és Tadzsikisztán egy részére kiterjedő – Fergana-völgy közötti régióba vándorolt. Ezeken a vonalakon is találunk fehér nevű településeket.

A Kárpát-térségben, és kissé távolabb több Fehérvár elnevezésű város, település található magyarul, vagy valamelyik szláv nyelven: Székesfehérvár, Gyulafehérvár, Nándorfehérvár /Belgrád, Tengerfehérvár/Biograd na Moru, Dnyeszterfehérvár/Belgorod Dnyesztrovszkij, Weissenburg, vagy távolabb Belgorod, vagy még távolabb Tungvancseng. A különös hasonlósági rejtély megvilágítása érdekében fel kell tárni, hogy a Fehérvár nevű településekben a “fehér” külsőségen, megjelenésen, pl. az építőköveken/sziklákon kívül vannak-e közös vonásaik, fellehetők-e más történelmi, földrajzi, népességbeli, gazdasági, vagy akár szakrális kapcsolódásaik? A megtalált Fehérvárak:

  1. Fehérvár (Alba Régia) a Pilis keleti lejtőjénél, a Duna közelében, valahol Pomáz és Budakalász között. A turulnemzetségű magyar királyok szakrális, koronázási, temetkezési városa. Információink szerint Fehérvárat Uptar a hunok társkirálya alapította még utolsó hadjárata, ill. halála előtt ~Kr.u. 430 körül a Pilis keleti lejtőjénél, mint a Kárpát-medence szakrális középpontját, kialakítását már társkirály bátyja Ruga fejezte be. Ebben már unokaöccse és neveltje, a fiatal Atilla is részt vett. A település helye igen régi időkre nyúlik vissza, mert itt (közeli helyeken) alakult az ősi Budátág város (fennállása: ~m.e.11.430-3.800, közben mint a IV. mahgar szakrális királyság székhelye), majd Védág település, később Szikambria (a shik nép városa), majd Védágu-Ubuda (kelták-szkiták települése), esetleg Herculea (rómaiak), s végül Fehérvár.
  2. Székesfehérvár Dunántúli település, a Sárvíz és a Gaja-patak által táplált mocsaras terület legnagyobb szárazulatán, s amit valamilyen külső, nevezhetjük magyarságellenes okból az ősi Fehérvár helyett helyezték/nevezték oda, és ma is úgy szerepel, mint Koronázó város! Jelenlegi hivatalos információ: „A város neve régen egyszerűen Fehérvár volt, mely név valószínűleg a Géza fejedelem által építtetett székvár és templom fehér köveire vagy fehérre meszelt falaira utalhat. A megkülönböztető „Székes-” előtag a 17–18. század során kapcsolódott a település nevéhez, és a középkorban itt felállított hivatalos királyi trónra utal. Közismert latin neve Alba Regia, vagyis Királyifehér, legnépszerűbb beceneve a királyok városa. Ez azzal magyarázható, hogy ha a várost említjük, akkor a középkori Magyar Királyság királyi, világi és szakrális központjáról beszélünk (?!). Itt őrizték a magyar koronázási jelvényeket, a kincstárat, a levéltárat, és itt tartotta a király az országos törvénylátó napokat, valamint csak a Fehérvárott megkoronázott király lehetett az ország törvényes uralkodója. Székesfehérvár 1543 és 1688 szinte végig oszmán uralom alatt állt. Ekkor pusztult el többek között a pompás királyi bazilika, ugyanis a város keresztes és oszmán ostromok sorát szenvedte el. A visszavétel után a város nem nyerte el újra korábbi jelentőségét, bár szabad királyi városi rangját visszakapta. A középkori és a török várost szinte földig rombolták, a köveket a barokk város építéséhez használták föl. Mária Terézia királynő az 1740-es évektől támogatott több fehérvári építkezést (pl. a Szent István-bazilika újjáépítését), majd 1777-ben megalapította a Székesfehérvári egyházmegyét.” [https://hu.wikipedia.org/wiki/Székesfehérvár]. A Székes minősítés viszont erősen vitatható, sokan megkérdőjelezik, sőt – korabeli dokumentumokkal, régészeti eredménytelenséggel alátámasztva – megállapítják, hogy a magyar királyok Fehérvára, a koronázó, temetkező helye nem Székesfehérvár, vagy ahogy régiesen mondták Székesfejérvár! Az a kérdés, hogy mikor indult el ez a történelemhamisítás/változtatás. Ez I.Lipót császár-király idejében történt, miután kiűzte a törököket Magyarország területéről. A Vikipédiából [https://hu.wikipedia.org/wiki/A_török kiűzése Magyarorszáról] emeljük ki a következőket: “ Lipót Magyarországot fegyverrel visszafoglalt területnek tartotta, nem pedig saját rendi hagyományai által kormányzott országnak 1687-ben országgyűlést hívott össze Pozsonyba, ahol a magyar nemesség lemondott a szabad királyválasztás jogáról és elismerte a Habsburg-ház férfi ágának örökös jogát a Magyar Királyság trónjára. A küldötteket lemondatták továbbá az Aranybulla ellenállási záradékában megfogalmazott jogukról is. A bécsi udvar pozícióinak erősödését mutatta, hogy az I. Ferdinánd korabeli királyi hitlevél 17 pontját 6 pontra szűkítette le. A régi hitlevélből kimaradtak az országgyűlés háromévenként megtartására, a magyar ügyeknek magyarok általi intézésére, a nádor választására és hatáskörére, a véghelyek kapitányainak magyar voltára, az idegen zsoldosok kivételére, a vallásszabadságra és általában a vallásügyre vonatkozó határozatok. Csak általánosságban szólt arról, hogy az országlakosokat kiváltságaikban megtartja. A hajdúkat és a kurucokat megfosztották kiváltságaiktól, hagyományosan Habsburg-ellenes érzelműek lévén, ugyanakkor elkezdték az idegen nemzetiségű (rác, horvát) határőrezredek (és határőrvidékek) szervezését. I. Lipót császár visszavonta a vallásszabadságot, és erős rekatolizációba kezdett. A vármegyerendszer megmaradt, azonban Horvátország külön irányítás alá került, élén katonai kormányzóval. Nem szüntették meg a báni méltóságot, de annak személyét ezentúl Bécs választotta. Az uralkodó megtiltotta önálló magyar haderő felállítását, feloszlatta a végvári katonaságot, és elrendelte az ország belsejében lévő kővárak felrobbantását, attól félvén, hogy azok lázadás fészkei lehetnek. I. Lipót császár visszavonta a vallásszabadságot, és erős rekatolizációba kezdett”. Ennek a kimondottan magyarságellenes magatartásnak a véghezviteléhez szükséges volt az ősi rend, szokások további megváltoztatása is: az ősi Fehérvár és szerepének eltűntetése a magyarság életéből, még emlékezetéből is. Nemcsak lerombolni, de még romjait is el kell tűntetni, széthordatni a környékre – a bécsi haditanács szerint a magyarok elleni hasznos eszközként betelepített – idegen, szerb lakossággal. Ebbe a helyzetbe illeszkedett bele a lerombolt dunántúli Fehérvár átminősítése és kiemelése “Székes”fehérvárrá – ahova az eltűntetett Fehérvárról még relikviákat, királyi maradványokat is átvihettek. S megtehették, mert már a királlyá avatás is jelentősen kiüresedett. Sajnos ehhez a magyar világi és egyházi hatalmasságoknak is segédkezniök kellett, hiszen az ősi rend és emlékezet – máig fennálló – törléséhez, átminősítéséhez erre is szükség volt.
  3. Gyulafehérvár Kolozsvártól 95 km-re délre, a Maros és az Ompoly összefolyásánál emelkedő 230 m magas fennsíkon fekszik. Interneten sok minden megtalálható pl.: “Már a vaskorban földvár állt itt, ahová a rómaiak később castrumot építettek. Itt állt Apulum, az ókori Dácia tartomány egyik jelentős városa. Erdélyt már a magyar államalapítástól kezdve innen kormányozták, mint különálló egységet, itt székelt az erdélyi vajda…” A magyarság szempontjából Gyulafehérvár az erdélyi vajda, majd az erdélyi fejedelmek székvárosaként kiemelkedő. Információink szerint Gyulafehérvár ősét a dákok alapították ~Kre. 250 körül. A dákok a közhiedelemtől eltérően Nogau földrészről származtak, és több évezredes vándorlással kerültek a Kárpát-medencébe. Nogau egy több részletben elsüllyedt földrész volt az Atlanti-óceánban Grönland és Európa nyugati része (Hollandia-Dánia) között, területe valaha befoglalta Islandot, Skóciát és az Északi-tengert. Nogau nyugati részein élő ürho nép egy része, több törzs ~m.e.14.200 körül indult el az Európai kontinens felé, és telepedett le Doggerlandon (az Északi-tenger akkor még tengerrel nem borított területén). Majd évezredekkel később, amikor ez a terület is süllyedni kezdett (a süllyedés napjainkig folytatódik szegény hollandok rovására), az egyik törzs, a dák nép ~m.e. 4.400 körül lassan, le-letelepedve tovább vándorolt Európa belseje, a Kárpát-medence felé. A Kárpát-medencéről, az ott lakó magyar népekről, magas kultúrájukról még valaha a Nogaura került mahgar táltosoktól kaptak információkat. A dákok a Kárpátoktól észak-keleti területen, a Galíciának, Besszarábiának nevezett területen ~m.e.2.900 körül telepedtek le. Később hatoltak be a Kárpátokon belülre, Erdély területére ~m.e.2.700 körül, és ott is letelepedve lassan elszaporodtak. Kemény harcok után egyesítették a nagy területen élő törzseket, megalapították királyságukat, amely közel kétszáz évig fennállt (ez a történelemből is ismert Dák Királyság, Erdély központtal, Sarmisegethusa fővárossal). A Római Birodalom terjeszkedésének sokáig ellenálltak, míg végül a római Traianus császár két hadjáratban legyőzte a dákokat, és Dácia provincia néven a Római Birodalom részévé tette kb. 170 éven keresztül a gótok megjelenéséig. A dákok ősi szimbóluma a farkas volt. A farkas, miként a turul-sólyom, a medve, vagy a holló az ősi népeknél, népeinknél szent állatok voltak. Az egész dák kutakodás abból indult ki, amikor egy talált cikk arról tájékoztatott, hogy a gael nép genetikai nyomai Galiciában megtalálhatók.
  4. Nándorfehérvár/Belgrád a Duna mellett a Száva torkolatnál fekszik, jelenleg Szerbia fővárosa. Interneten itt is sok minden megtalálható, mert különösen az elmúlt másfélezer év során több ország, birodalom, népcsoport találkozási, ütközési pontját jelentette. A város négy évszázadon keresztül a Bizánci Birodalom, a Magyar Királyság és az első Bolgár Királyság csatatere volt. Belgrád számtalanszor cserélt gazdát az Oszmán Birodalom megjelenése után is, hiszen a Magyar Királyság, ill. a Habsburg Birodalom, a kialakuló Szerb királyság és az Oszmán Birodalom érintkező vonalán feküdt. A magyarok szempontjából híres nándorfehérvári ütközet, Szilágyi Mihály, Hunyadi János hősies győzelme miatt is jelentős. Információink szerint (lásd Halmágy-Almágy cikkünket) a mai Belgrád közelében a legrégibb települést a shik nép alapította még ~m.e.7.210 körül a Duna partján, Vinca közelében. Arról, hogy ez a település miként alakult, meddig tartott, nem kaptunk információt, viszont ez idő óta folyamatosan lakták népek ezt a területet. Pl. később a kelták, majd a rómaiak Singidunum néven. A Fehérvár elnevezésű települést a hunok alapították 437-ben, (Vikipedia): „eredeti magyar neve legalább a XIV. század eleje óta Fehérvár, Nándorfehérvár, a 16. és a 19. század között n > l hangváltozással gyakran Lándorfejérvár („Bolgárfehérvár”) változatban is.”
  5. Tengerfehérvár /Biograd na Moru. Zárától 28 km-re délkeletre, Dalmácia északi részén, a Pašman-csatorna partján egy kis félszigeten és környékén fekszik. Története röviden a Vikipédiából: Középkori története eleinte a Horvát királysághoz kötődik, mert a horvát király székvárosa volt, de kapcsolódik a Magyar királysághoz is, mert többször cserélt gazdát. Zára és Velence fokozódó ellenségeskedése után, Biográdot végül a velenceiek 1125-ben elfoglalták és lerombolták. Szerepe ezzel lezárult, bár romjain később a zárai menekültek 1202-ben megalapították “Jadera Nova” várost, amelyet Zárába történt visszatérésük után az újjáépített Zárától való megkülönböztetésül “Zara Vecchiá”nak (azaz Ó-Zárának) hívtak. Tengerfehérvárt a hunok alapították 459 körül, nevezetesen Dengiszik hun király, amikor második alkalommal visszatért a Kárpát-medencébe, egészen az Adriai partokig.
  6. Dnyeszterhehérvár /Belgorod Dnyesztrovszkij (Білгород-Дністровський). A Fekete-tenger partján, a Dnyeszter deltájának jobb partján, az Odesszai területen, a történelmi Besszarábia területén. Korábbi nevei: az ókori görögöknél Ophiusza (Οφιούσα) vagy Türasz (Τύρας) – az utóbbi a Dnyeszter ógörög neve is volt – és a rómaiaknál Album Castrum (‘fehér vár’). A bizánci erőd eredeti neve Aszperon volt, melynek jelentése a helyi besenyőtörök nyelven ‘fehér’ volt, a tengeri kagylóktól fehér partszakaszra utalva. A 15. században egyértelműen magyar érdekterület volt (Zsigmond, Hunyadi János, Hunyadi Mátyás). (Vikipédia)
  7. Weissenburg/Weißenburg in Bayern Közép-Frankföldön, Németországban. Weißenburg története a Római Birodalom határán fekvő Biriciana nevű római erődig vezethető vissza, amelyet az első század vége felé építettek. A germán törzsek lerombolták az erődöt, és letelepedtek a ma is városközpontban. A Weißenburg név első említése egy 867-ből származó oklevélben szerepel. A város a frankok uralkodása alatt lett királyi rezidencia székhelye, és a legenda szerint Nagy Károly ott maradt, hogy felügyelje a Fossa Carolina építését. (Vikipédiából összesítve). Információink szerint a „fehérvár” jelentésű várost a hunok alapították 432 körül, Ruga hun király nyugati hadjárata során. Később Atilla az elképzelt nyugati birodalomrészi királyság székvárosának tervezte a nyugati Fehérvárt, Weissenburgot, fia, Aladár is többször érintette nyugati útjai során. Aladár – már mint I.Childerik – története viszont másként alakult.
  8. Belgorod (oroszul: Белгород). Belgorod város Oroszország nyugati részén, a Donyec folyó mentén, 40 km-re az orosz-ukrán határtól. A települést először 1237-ben említik, amikor Batu kán csapatai pusztították. 1596-ban itt volt Borisz Godunov egyik erődje, melyet a krími tatárok ellen állítottak föl a déli határok védelme érdekében. A Belgorodi terület adminisztratív központja. (Vikipédiából). A várost még Ugek magyar fejedelem alapította, amikor a Donyec mentén felfelé haladva a magyar törzsek közelítették a Dnyepert, és a későbbi Kiev várost.
  9. Tungvancseng (kínaiul: 统万城,pinjin: tongwancheng; jelentése: „Tízezer népet irányító” 赫连勃勃当年自言“方统一天下,君临万邦,故以统万为名”; Helian Bobo saját kijelentése szerint: “Az égalattit egyesítő hely, melynek ura tízezer népen uralkodik”}), vagy más néven Pajcseng, 白城 pinjin: baicheng, ‘Fehér város’, ‘Fehérvár‘) máig fennmaradt hsziungnu (ázsiai hun) romváros, amely Kína Senhszi (Shaanxi) tartományában található, Belső-Mongólia Autonóm Terület autonóm tartománytól délre. A várost Helian Bobo hsziungnu császár építette Hszia nevű államának fővárosaként, az Ordosz-fennsík stratégiailag fontos pontján, a kínai nagy fal mellett. A város építésén hozzávetőleg százezren dolgoztak, a munkálatok 419-ben fejeződtek be. Tungvancseng épületei romos állapotukban napjainkig fennmaradtak, mivel majdnem ezer évig homok borította a várost. [https://www.wikiwand.com/hu/Tungvancseng]. Lásd még Obrusánszky Borbála: Élménybeszámoló – a hun Fehérvár (video) [https://www.youtube.com/watch?v=uX6f2CskHok].

Záró gondolatok. Áttekintve a Fehérvárak történetét, pl. alapításukat, megállapíthatjuk, hogy a Kárpátok közelében négy Fehérvár települést a hunok alapítottak, elsőként Fehérvár (~430) alapítása, majd sorban Weissenburg (~432), Belgrád/Nándorfehér (~437), végül Tengerfehérvár (~459) város következett. A hunok hadjárataiban már részt vettek testvérnépként a visszatérőfélben levő magyar törzsek is. Ide sorolható a távoli Tvungvancseng városnak a hsziungnuk /ázsiai hunok általi alapítása is ~419-ben, ami pedig megelőzi a nyugati hunok alapításait. Két Fehérvárt (Biograd és Gyulafehérvár) később már a magyarok alapítottak. Ezek alapján valószínűsíthető, hogy a „Fehérvár” elnevezés a hunok/magyarok hitvilágában, kultúrájában különös szakrális, hatalmi jelentőséget jelenthet. Azok a személyek, akik ebben a szakralitásban szerepet játszottak, a Fejér vagy Fehér családnevet kapták, és utódjaik is örökölték.

Terror Háza Múzeum

Írták: dr. Bencze Mihály és Béres Vivien Beatrix

A terror a nyílt erőszak alkalmazása rémület, rettegés kiváltása céljából, gyakran a teljes fizikai megsemmisítésig megy. Az államilag szervezett, intézményes terror, illetve a katonai terror a megfélemlítés rendszere és légköre, mint politikai eszköz. Az 1792-es francia forradalom két éve volt az első terror megnyilvánulása, a királyság bukása és a köztársaság létrejötte közti időszakban. Ebből a nagyvilág megtanulhatta, hogy: „A terror nem más, mint gyors, szigorú és hajthatatlan igazságtétel, ezért tehát voltaképpen az erény megnyilvánulása…az erény, amely nélkül a terror végzetessé válik, s a terror, amely nélkül az erény tehetetlen” (Robespierre). A francia forradalom idején a terrornak mintegy 40 000 ember esett áldozatul, ebből 17-20 000 embert küldtek nyaktiló alá, de a gyarmatokra deportáltak tömege is belehalt. A terrorból következő polgárháború embervesztesége még majdnem 300 000 ember. A Sztálini nagy terror 1937-38 közötti időszakában, üldözték a kommunista párt ellenségeit, a kulákokat, az egyház képviselőit. A terror kiterjedt a hadsereg és a nagyvállalatok vezetőire is, és a végül már a párton belül is állandósultak a leszámolások, több mint 800 000 áldozatot követelt.

Horthy Miklós március 15-én a rádióban felolvasott proklamációjában bejelentette: Magyarország fegyverszünetet kér ellenfeleitől és megszünteti az ellenségeskedést velük szemben. A kormányzó nem beszélt arról, hogy a Moszkvában folyó fegyverszüneti tárgyalásokon már október 11-én megszületett a megegyezés, a magyar és a szovjet fél képviselői aláírták az előzetes fegyverszüneti megállapodást. Sajnos a kiugrás nem sikerült, Budapestet megszállták a németek, teherautókon száguldozó, röpcédulákat osztogató, felfegyverkezett nyilasok vették át az irányítást az utcákon. Október 15-én estére a nyilas hatalomátvétel, szinte puskalövés nélkül, befejeződött. Másnap, október 16-án Horthy a német zsarolásra aláírta lemondó nyilatkozatát, visszavonta proklamációját, kinevezte miniszterelnökké Szálasi Ferencet. A „nemzetvezetővé koronázott” nyilas vezér hitt a német csodafegyverekben. A nyilasok hatalomra kerülésével kezdetét vette a közel hét hónapig tartó, véres terror. Folytatódtak a deportálások, halálmeneteket indítottak a koncentrációs táborok, mindennapossá váltak a brutális kivégzések, a tömeges vérengzések. A nyilas terror 170 napja alatt majdnem 100.000 főt vesztette életét.

A Tanácsköztársaság ideje alatt (1919) az oroszországi eseményekhez hasonló atrocitások történtek. Ideológiai alapozását Szamuely Tibor és Lukács György népbiztosok fektették le, és ők voltak a Kormányzótanácsban a terrorisztikus eszközök bevetésének legkitartóbb támogatói. A kormányzótanács megosztott volt, a szociáldemokrata politikusok nagy része erőszakos intézkedéseket nem támogatott, a kommunisták azonban igen. Váry Albert 1922-ben kiadott, A vörös uralom áldozata Magyarországon című könyve 590 halálos áldozatot dokumentál. Számos bűntényről maradt fenn beszámoló.

Magyarországot a második világháború végén a szovjet hadsereg foglalta el, ezt követően a Szovjetunió megszállási övezetébe tartozott, és az országban zajló politikai folyamatokat ettől kezdve az ellenőrzése alatt tartotta. 1945-ben az ország szovjet megszállása után az addigi illegális kommunisták a szovjet hadvezetés támogatásával gyorsan elfoglalták a rendfenntartás pozícióit, a rendőrséget. A korszakra mind a párton belül, mind országosan a féktelen terror volt jellemző. Az időszakot az ÁVH kegyetlenkedései, a koncepciós perek, az „osztályidegen elemek” deportálása a Gulágba, kivégzése, illetve a párton belüli ellenzék pusztítása jellemezte. Mindezt Rákosi Mátyás az istenített Sztálin személyi kultuszával fűszerezte. 40 ezren voltak rendőri őrizetben, illetve internálva, közel 13 ezer főt (két és fél ezer családot) kitelepítettek. 1950 és 1953 között 1 millió embert vontak ügyészségi eljárás alá, minden második ellen vádat is emeltek. A rövidesen bekövetkező változások során hozott közkegyelmi rendelet 748 ezer embernek adta vissza a szabadságát. A kommunista Nagy Imre (1953-1955) reformelképzelései első lépéseként amnesztiát hirdetett, majd felszámolta az internálótáborokat, véget vetett az ÁVH önállóságának.

Az 1956. november 23-án kitört forradalom és szabadságharc, Magyarország népének a sztálinista terror elleni forradalma és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca, amely a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt. A forradalom sorsát a szovjet katonai invázió pecsételte meg november 4-én, néhány nappal azután, hogy Nagy Imre november 1-jén meghirdette Magyarország semlegességét és kilépését a Varsói Szerződésből. A hatalmat november 4-én Kádár János szovjetek által támogatott Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánya vette át. A Központi Statisztikai Hivatal 1957. januári jelentése szerint az október 23. és január 16. közötti emberveszteség országosan 2652 halott volt, 19 226-an sebesültek meg, az országot mintegy 200 ezren hagyták el.

A történelem a múltbeli események összessége. Az emberiség múltjának tudományos ismerete, amely az emberi társadalom közös emlékezeteként az emberi azonosságtudat egyik alapja. Történelmünk e két rémes korszakának megörökítése, tanulságos lehet az új nemzedékeknek. Ezért a Közép- és Kelet- európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány megvásárolta az Andrássy út 60 szám alatti épületet, amit Sándor János építész és Ferenczfy Kovács Attila belsőépítész tervei alapján, valamint Schmidt Mária történelmi-szakmai koncepciója szerint átalakítottak, így született meg a Terror Háza Múzeum 2002. február 24-én, ami egyedülálló a világon. Ez az épület 1944-ig a nyilas párt székhelye, a Népköztársaság ideje alatt Magyarország kommunista politikai rendőrségének, a félelmetes ÁVH-nak a központja volt.

Mi erdélyiek a nagyszüleink és szüleink emlékein, valamint a mi nemzedékünk sorsán keresztül élhettük át ezt a történelmet. Mindezen történelmi ismeretek birtokában 2024. március 22-én meglátogattuk a Terror Háza Múzeumot. A látogatási sorrend, a második emelettől le egészen az alagsorig. Az első terem Magyarország egymást követő két megszállását mutatja be. A monitor-fal egyik felén a nácik népírtásba torkolló rendszerét, Hitlert és az őt ünneplő tömegeket, valamint a bergen-belseni koncentrációs tábor elborzasztó képeit, a másikon pedig a Vörös Hadsereget, a Molotov-Ribbentrop-paktum aláírását, továbbá a Vörös téri díszszemlét bemutató képsorokat láthatunk. Majd egy másik teremben Szálasi Ferenc „Jelentés a Nemzethez” című kiáltványa olvasható, amelyet az 1944-es októberi puccs után tett közzé, szemben egy nyilas plakát, mellette két kép látható a Maros utcai áldozatok exhumálásáról. A következő terem a szovjet kényszermunka- és rabszolgatáborokat idézi fel, a szőnyegtérképen olyan lágerközpontok vannak megjelölve, ahol magyarok raboskodtak. Egy másik terem a magyarországi kommunizmus legsötétebb korszakát mutatja be. A monitorokon az 50-es évekbeli híradórészletek láthatók. A fejhallgatókból archív felvételek szólnak az akkori vezetők politikai beszédéből. Itt láthatók az akkori lehallgatókészülékek, és ÁVH-s vezetők személyes okmányai, valamint kínzóeszközök. A II. világháború után a kommunisták új ideológiát erőltettek Magyarországra, erre válaszul ellenállási mozgalmak szerveződtek, melyeken minden társadalmi réteg képviseltette magát. Olvashatók, és hallhatók a túlélők visszaemlékezései. 1946 és 1948 között több mint kétszázezer németajkút hurcoltak el a megszállt Németországba. Kádár János mondta: „Minden eszközzel kell tudni ütni”, és láthatóak a szöggel kivert botok, ólomfejű bambuszbotok, és egyéb durva kínzószerek. A következő terem monitorjain korabeli propaganda filmek láthatók az egykor „kuláknak” minősített túlélők visszaemlékezései az őket ért atrocitásokról. Látható a politikai rendőrség démonjainak az arcképcsarnoka, ijesztő, hogy ezek az emberi arc mögé rejtőzködők mire voltak képesek. Láthatjuk az ÁVH „dolgozó” szobáját. Egy másik teremben több mint 800 aktatartó látható, egy részében az 1945-1956 közötti időszak politikai pereinek, vádiratainak, ítéleteinek, kegyelmi kérvényeinek, vizsgálati és operatív anyagainak a másolatai. Következnek az üldözött és bebörtönzött egyházi személyekről készült dokumentumfilmek. A következő szoba Mindszenthy hercegprímásnak állít emléket. Az alagsorban a rekonstruált pincebörtönben a hagyományos cellák mellett büntetőcellákat, síralomházat és kivégzőhelyet is bemutatnak. A politikai rendőrség Recsken, Kistarcsán, Tiszalökön és Kazincbarcikán internáló táborokat állított fel, és tucatnyi zárt tábor is működött az ország keleti felén. Itt látható a Recsről származó csille kövekkel megrakva, a fogvatartottak emléktárgyai, amiket titokban készítettek. A következő terem az 1956-os forradalmat mutatja be, látható Pongrácz Gergely bőrkabátja, áldozatok ruhája, és DP golyószóró is. A másik teremben hat stilizált bitófa áll, melyeken a kivégzési jegyzőkönyvek és elutasított kegyelem kérvények olvashatók. A hangszóróból a mártírok nevei hangzanak. Az utolsó teremben a monitorokon az 1980-as évek végén zajló tömegdemonstrációk, a bős-nagy-marosi gát és a romániai falurombolások elleni tüntetések, valamint Nagy Imre és elvtársai újratemetése, II. János Pál pápa magyarországi látogatásának képei és a szovjet csapatok kivonulása látható.

Valamikor azt írta József Attila: „A múltat be kell vallani”, ezt legalább Magyarország megtette. Jó lenne, ha minél többen meglátogatnák a Terror Házát, hogy józanodjanak ki abból a mantrából, amit az új világrend erőltet ránk, és ne kelljen majd 20 év múlva egy újabb Terror Házat avatni. Ez vonatkozik a fiatalságra, az iskolásokra, a nemzet jövőjét képviselőkre. Hazajövet, a vonaton Szolzsenyicin következő idézetén gondolkodtunk el: „Minél mélyebbre szállunk a múltba, annál kevesebb tanú maradt, a szájhagyomány elnémult, az emlékek homályba vesztek…”, mert ez az erdélyi magyarságra többszörösen érvényes. Ideje volna Kolozsváron egy olyan emlékmúzeumot létrehozni, ahol az erdélyi magyarság legalább utolsó száz évében ért atrocitásait mutatnák be.

Kalapács és a Cargo

Írta: dr. Bencze Mihály

A brassói Rockstadt 2024. március 14-én szabadságharcunk megemlékezése alkalmából biztosította a helyet egy olyan ünnepi koncertnek, ami még nem volt Brassóban, ugyanis egy magyar és egy román együttes egymásnak kezet adva kápráztatta el műsorukkal a rockzene rajongókat. E rendezvény megvalósítója a marosvásárhelyi Kővári Attila.

Kalapács József ismert rocksztár többször koncertezett városunkban, mondhatni már „brassói állampolgár”. Miután Kalapács József Paksi Endrével és az Ossian két tagjával elkészítette a korai Pokolgép-dalokat feldolgozó Az első merénylet című albumot, a koncertezéshez új zenekart kellett összeállítania. Ebből a formációból lett a Kalapács zenekar, immár 24 éve. Tagjai: Kalapács József ének, Sárközi Lajos gitár, aki betegsége miatt nem lehetett itt, de helyettesítette az új tag Nagy Máté, Weisz László gitár és vokál, Beloberk István basszusgitár és vokál, Beloberk Zsolt dobok. Ismert lemezeik: Ösztön (2002), Totem (2003), Keresztes háború (2005), Életreítélt (2006), Mítosz (2008), Apokalipszis (2009), Dühös nemzedék (2010), Poklok és mennyek között (2012), Enigma (2015), Örökfekete (2018), Világvégre (2020), Kikalapált dalok (2020), és még legalább három lemezre való kész anyag várja Kalapács József dalszövegeit.

A Cargo temesvári rockegyüttes 1985-ben alakult, az idők folyamán több tagcserén mentek át, magyar zenszék is szerepeltek az együttesben. Jelenlegi felállásuk: Adrian Igrișan gitár és vokál, Octavian Pilan dobok, Ionuț Cârja billentyűk, Alin Achim basszusgitár, David Cristian gitár. Fontosabb albumaik: Ana (1990), Povestiri din gară (1992), Destin (1995), Colinde și obiceiuri de iarnă (1996), Ziua Vrăjitoarelor (1998), Colinde (2000), Spiritus Sanctus (2003), XXII (2007).

Mindkét együttes három gitárosának a játéka süvítő drónként csapódott a tömeg lelki világába s a dobosok, mint sorozat aknavetők az emberi testeket is megremegtették. Az énekesek hangvilága irányította ezt a szőnyegbombázást. Jerikó falai perceken belül leomolhattak, de Brassó évszázados várfalai túlélték ezt a vihart. A dalok szövegei is érdekesek, a rockvilág általános jelrendszeréhez tartoznak, a lényeg a szabadság és a szerelem, amit már Petőfi is megírt. A teremben éneklő tömeg 1/3-a magyar, a 2/3-a román nemzetiségű volt, ruházatuk hasonló, egyformán élvezték mindkét együttes zenéjét, sőt a magyarok rengeteg Cargo dalt énekeltek a többiekkel. A rockzene nemzetközileg összehozza a nemzeteket, ezen a zenén nevelkedőket nem hiszen, hogy le tudják vinni dáridózni az Úz-völgyébe.

Kalapács József szerint: „Ennek a koncertnek többszörös jelentősége volt, egyik a szabadságnapi megemlékezés, de rámutatott a zene az igazi szabadságra is, arra, hogy az ember dobja le a múltbeli rossz kötöttségeit, előítéleteit, és egymásnak nyújtson kezet. A múltbeli sérelmeket nem a mai emberek okozták, de az együttélést a jelenben, a jövőépítést a mai embernek kell megtennie. Remélem, hogy a következő koncertünk csak a Cargo együttessel lesz, de az már Bukarestben”.

Kalapács, Brassó, 2024. március 14.

Cargo együttes

Fából faragott versek -Vida Géza szobrászra emlékeztek-

Vida Géza

Írta: dr. Bencze Mihály

Vida Géza (Nagybánya, 1913. február 28. – Nagybánya, 1980. május 11.), a legjelentősebb máramarosi modern szobrászművész, a fafaragás nagy mestere, 1974-től a Román Akadémia levelező tagja, egy bányászcsalád kilencedig gyerekeként látta meg a napvilágot. Apja Vida József 1916-ban elesett az első világháborúban, Rozália, a megözvegyült anyja, nehéz körülmények között tartotta fenn a családját.

Vida Géza tanárai biztatására már az általános iskolában elkezdett állatokat, madarakat és emberi alakokat faragni. Tízéves volt, amikor egy bicskából lakodalmat és egy paraszti temetést faragott. Különleges tehetsége arra késztette édesanyja munkaadóját, hogy segítse a gyermeket azzal, hogy kifizeti a Gheorghe Șincai középiskola tandíját. A forradalmi és féktelen szellemű Géza már 1930-ban bekapcsolódott a baloldali politikai tevékenységbe, és az erdészeti munkások és bányászok életének javításáért küzdött, akikhez származása révén kötődött. Művészeti tanulmányait a nagybányai művésztelepen, Ziffer Sándornál kezdte, akinél modell után rajzolt. Ziffer az Iparművészeti Iskolában tanult Budapesten, majd a müncheni akadémián Hans-Joachim Rauppnál tanult, és Anton Azbe iskoláját látogatta, 1904-től Hollósy Simon volt a mestere. Ismerte a posztimpresszionista, az expresszionista és a kubista irányzatokat, Nagybányán a neósok csoportjához tartozott. Ezt a szellemet adta át Vida Gézának is Ziffer. Vida először 1937-ben állította ki munkáit. Politikai meggyőződése miatt önkéntesnek jelentkezett Spanyolországba, ahol a spanyol polgárháború (1936-1939) idején – a köztársasági kormány oldalán harcolt, az utolsó részben a Valter Roman által irányított román tüzérezredben. 1939-ben a menekültekkel együtt átkelt Franciaországba, ahol a Saint-Cyprien, Gurs és Argelès-sur-Mer táborokban tartózkodott. Ez idő alatt olyan spanyol művészekkel találkozott, mint Mentor Blasco és Mendoza. Miután Németország megszállja Franciaországot, kényszermunkára viszik Németországba, a Fekete-erdő közelébe, de megszökik, és haza jön Nagybányára. Ferenczy Károly festőművész fia, Ferenczy Béni szobrász ösztönzésére felvették a budapesti Képzőművészeti Főiskolára (1942-1944), ahol Bory Jenő lett a szobrászmestere. Innen a nyár folyamán ismét kényszermunkára viszik.

  1. augusztus 8-án feleségül veszi Kádár Géza festőművész lányát, Kádár Erzsébet zongoraművészt, akinek házában a fiatal Vida sok időt töltött zongoramuzsika és történelmi és művészeti témájú beszélgetések társaságában. Kádár Máramaros szülöttjeként ikon festéssel gazdagította az itteni és kárpátaljai templomok falát. Vida önként jelentkezett a román hadseregbe Csehország és Szlovákia felszabadítására. Később több művét a román katonának és az antifasiszta harcnak szentelte. A Román Kommunista Párt Központi Bizottságának is tagja lett. 1946 óta számos kiállításon vett részt az országban (Nagybányán, Kolozsváron és Bukarestben) és külföldön (Moszkva, Belgrád, Budapest, Szófia, Kairó, Damaszkusz, Párizs, Bologna, London, Torino, Róma, Brno, Brüsszel, Hága, Koppenhága, Oslo, Helsinki stb.). 1958-ban és 1976-ban részt vett a Velencei Biennálén.
  2. augusztus 6-án megszületik a Vida család első gyermeke György, aki szülővárosában járt középiskolába, a bukaresti Képzőművészeti Főiskolán 1970-ben szerzett művészetelméleti és művészettörténeti szakképesítést. A bukaresti George Oprescu Művészettörténeti Intézet tudományos kutatója (1970–89), 1990-től főmunkatársa, igazgatóhelyettese. 1990–94 között a Művelődési Minisztérium Vizuális Művészetek Főosztályának vezetője. 2001-től a párizsi Művészettörténeti Nemzetközi Bizottság román tagozatának elnöke. Kiállítások, emlékkiállítások szervezője (Barabás Miklós, Gazdáné Olosz Ella, Hargita Visual Art csoport). 2002-ben a román–magyar művelődési kapcsolatok ápolásában a magyar művészettörténet terén végzett munkásságáért a Magyar Köztársaság Érdemrendjének lovagkersztjével tüntették ki. 1948.november 2-án, megszületett lánya Vida- Porumb Zoe, aki a Művészeti Gimnázium (1960-1962), Gheorghe Șincai Főgimnázium (1962-1966) után elvégzi a Kolozsvári Művészeti Egyetem textil szakát (1966-1972), 1976 óta a Romániai Képzőművészek Szövetségének tagja.

Vida Géza 1944-ig tagja és kiállító művésze volt a kolozsvári Barabás Miklós Céhnek. 1947-től kiállító művésze volt a nagybányai és az országos romániai tárlatoknak. Állami megrendeléseket kapott köztéri szobrok megalkotására, díjakban, elismerésekben részesült. 1950-ben kinevezést nyert a nagybányai művészeti középiskolába, majd 1954-től annak igazgatója lett. Fontosabb díjai: a Román Népköztársaság Állami díja (1953), a Művészet Kiváló Mestere (1957), Munka Érdemrend I. fokozat (1963), Kulturális Érdemrend I. fokozat (1968), a Kultúra és Művészet Állami Bizottságának díja (1971). 1963-ban mutatták be Mirel Ilieșiu első filmjét Vidáról és munkásságáról, a Rădăcinile lui Gheza Vida címűt.

2013-ban, Vida Géza művész születésének századik évfordulóján, a Nagybánya főterén levő Vida Géza Emlékmúzeumban, és város szerte megemlékezéseket tartottak, persze kiállítással egybekötve. Azóta minden évben Vida Géza születésnapján előadásokkal egybekötött megemlékezést tartanak. 2024. február 28-án meghívottként én is részt vettem az ünnepségen, és megcsodálhattam a szobrász alkotásait. 1974-1978 között Kolozsváron voltam egyetemi hallgató, személyesen is találkoztam Vida Gézával. Alkotásain kívül megcsodálhattam nagyszerű kaktuszgyűjteményét, amiből én is kaptam 1-2 fiókát. Vida Zoe férje Marius Porumb akadémikus bemutatta Vida Géza életét, művészetét értelmezte, és értékelte. Marius Porumb (Grozești, 1943. október 9.), 1957 és 1961 között a Gh. Șincai, majd a kolozsvári Babeș-Bolyai Egyetem történelem-filozófia karán tanult (1961-1966), 1973-ban történelemtudományi doktorátust szerzett. A bizánci civilizáció és kultúra témakörében szakosodott az olaszországi Ravennában (1971) és Bariban (1977, 1978, 1980, 1981, 1984). Ezt követően Görögországban és az Athos-hegyen (1981), Franciaországban (1980, 2006), Magyarországon (1991, 2000) és Németországban (1992, 1995, 1998) képezte tovább magát. 1966-tól 1990-ig a kolozsvári Történeti és Régészeti Intézet tudományos kutatója, 1990-től 1992-ig az intézmény igazgatóhelyettese volt. 1992 óta a kolozsvári Régészeti és Művészettörténeti Intézet igazgatója. 1984 és 1985 között posztgraduális kurzusokat tartott a bukaresti Művészeti Akadémia meghívására. 1990 óta a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem művészettörténeti doktori képzésének professzora és tudományos felügyelője. Szintén 1990-ben előadásokat tartott a Chişinăui Egyetemen, 2000 óta a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem docense.

Vida Géza Emlékmúzeum, Nagybánya

Érdemes elolvasni Borghida István Vida Gézáról, „Avas és Máramaros szobrászáról” szóló tanulmányát (1959/7-8). Szobrain érezhető a Brâncuși világának gondolatmélysége és egyszerűsége, valamint a Húsvét- szigetek legendás szobrainak a hasonlósága. Eugen Schileru műkritikus ezt írta Vida Gézáról: „Minél jobban ismeri az ember -, annál nagyobb a kísértés, hogy tölgyhöz hasonlítsa. Azok közül a fák közül való, amelyekből kihámozza, kiszabadítja szobrait. Tömött, sűrű, mint a törzs, melyet az évek és a tapasztalatok gyűrűi öregbítenek, s egyenetlenségeiben magán viseli az idők nyomát. Mélyen gyökerezik a földben, amelyből ered, és ahonnan erejét szívja; biztonságos, nyugodt és önmagában befejezett, mint minden egyszerű, jó és igaz lét; meghitt hallgatásba burkolja az élet moraját, készen arra, hogy formákká alakítsa át a robbanásokat. Vida Géza művészete, akár a fák, az egyszerű hősiesség és a férfias líra üzenetét közvetíti.” Marin Mihalache műkritikus szerint: „Kemény metszésű arcán szelíd a mosoly. Vida Géza, a nagybányai szobrász első pillantásra szinte félénknek tűnik. Fénylő világoskék szeméből meggyőző tisztaság árad. Erős és zömök; széles válla, izmos nyaka a fatörzs kemény oszlopából kihasított szobraira emlékeztet. Minden megnyilatkozása természetesen egyszerű; mozdulatai mértékletesek, szerény és szófukar, ha személyére vagy alkotásaira terelődik a figyelem. Magatartását, emberi kapcsolatait ősi méltóság jellemzi. Hatalmas erejű keze a fejszenyéltől kérges, s az első pillanattól kezdve magához vonzza a figyelmet, mert ugyanannyira kifejező, mint a barázdált és emlékező arc, melyet mintha fakéregből véstek volna ki gyöngéd szeretettel. Az ösztönző és éltető fa lett Vida Géza erőteljes szobrainak nyersanyaga, s ő olyan emberi kifejezéssel tölti meg, hogy munkáit néha metaforikusan ,,fából faragott vers”-nek vagy ,,Máramaros fába faragott éneké”-nek nevezik”.

Minden kedves olvasónak szeretettel ajánlom, hogy ha teheti többször is látogassa meg Nagybányán a Vida Géza Emlékmúzeumot.

Beszélgetés Marica Edina matematikussal

Marica Edina Zrinyi díjas

Írta: dr. Bencze Mihály

Marica Edina a brassói Áprily Lajos Főgimnázium egykori diákja Budapesten és Bécsben vált ismert matematikussá. Édesanyja Marica Tekla álma volt -akárcsak az enyém is-, hogy Brassóban szervezzük meg az egyik Erdélyi Magyar Matematikaversenyt, majd a Nemzetközi Magyar Matematikaversenyt is. Álmunk még nem vált valóra, reméljük, hogy Edina megvalósítja, akivel 2023 decemberében, a téli vakáció idején sikerült elbeszélgetnünk.

(B.M.): Mikor és hol születtél? Hol végezted az iskolát?
(M.E): 2000. augusztus 1-én születtem Brassóban. Az iskolát az Áprily Lajos Főgimnáziumban végeztem. 2007-től voltam az iskola diákja és 2019-ben érettségiztem.
(B.M.): Mikor ismerkedtél meg a matematikával és mikor kezdtél el versenyekre járni?
(M.E.): A logikai gondolkodást és a térlátást már nagyon kicsi koromban anyukám formálta bennem. Ő is és apukám is építőmérnöki egyetemet végeztek Bukarestben, anyukám pedig könyvelést is, így teljes mértékben a számok világában nőttem fel én is. Emlékszem, anyukámmal sokat nézegettük az építkezési magazinokban a térbeli rajzokat. A logikai gondolkodást is ő fejlesztette ki bennem kiskorom óta, különböző játékokkal, tevékenységekkel. A matematikával, mint matematika fogalom csak az iskolában ismerkedtem meg, kisiskolás koromban már elkezdtem járni versenyekre, például a Zrínyi Ilona Matematikaversenyre vagy a Kengurura, de akkor még egyáltalán nem volt ez egy komoly dolog. Talán 6. osztályban már egyértelműbbé vált, hogy a matek a kedvenc tantárgyam, ekkor már a versenyekre is kicsit komolyabban készültem. Az eredményeim is tükrözték ezt, továbbjutottam Erdély egyik legnagyobb matekversenyére, az Erdélyi Magyar Matematikaverseny országos szakaszára, de nem mentem el. Ekkor még úgy éreztem, hogy az nem menő, ha valaki szereti a matematikát, mert az osztálytársaim és ismerőseim között nem annyira volt ez egy elterjedt kedvenc tantárgy.
(B.M.): Az iskolában nemcsak matematikával foglalkoztál.
(M.E.): A matematika mellett érdekel minden más természettudományi tárgy, valamint az informatika és az idegennyelvek is. Hobbi szinten már kiskorom óta zongorázom, ezért kedvelem a szimfonikus zenét, viszont a népzene és néptáncot is szeretem, sportolni és kirándulni is szívesen járok. Középiskolás éveimnek kellemes és egyben hasznos tapasztalatai közé tartozik az is, hogy 9-11. osztályokban dokumentációs alelnöke voltam iskolám diákszövetségének, rendezvények szervezése mellett pályázatírással foglalkoztam.
(B.M.): Mitől változott meg a hozzáállasod a matematikához?
(M.E.): Ami igazán meghozta a kedvem a versenyzéshez, és ahhoz, hogy még magamnak is felvállaljam, hogy én igenis szeretem a matematikát, az egy görögországi tábor volt. Hatodik osztályban, egy matematikaversenyen megnyertem egy görögországi tábort, és megismertem Európa-szerte sok matematikát kedvelő diákot, többek között Miklós Csengét, egy sepsiszentgyörgyi lányt, aki nagyon büszkén vállalta a matematika iránti szeretetét. Nagyon jó barátnők lettünk, a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Csenge elmesélte, hogy milyen jó matekversenyekre járni, mert ilyenkor mindig összegyűlnek különböző megyékből a matekot kedvelő diákok, és szuper társaság alakul ki. Ekkor jöttem rá, hogy teljesen rosszul gondoltam, hogy a matek nem menő, és attól fogva a matematika és vele együtt a matekversenyek a legmeghatározóbb részei lettek a diákéveimnek.
(B.M.): Itt már komoly matematikus voltál. Milyen versenyeken szerepeltél, melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?
(M.E.): Igen, ezután már nagyon komolyan kezdtem el a versenyekre készülni. A Zrínyi Ilona Matematikaversenyen a görögországi tábor után, azaz 7. osztálytól minden évben továbbjutottam az országos döntőbe, illetve az Erdélyi Magyar Matematikaversenyen is majdnem mindig dicséretes lettem, ezzel továbbjutva a nemzetközi szakaszra, ahol ugyancsak dicséretet értem el több évben is. Ezen kívül részt vettem kisebb matematikaversenyeken is, mint például a Körverseny, amit többször meg is nyertem. A legbüszkébb talán arra vagyok, hogy 12. osztályban, a Zrínyi Ilona Matematikaverseny országos döntőjén 7. helyezést értem el, és így Erdélyből én értem el a legjobb eredményt. Illetve a középiskolás éveim alatt minden tanévben megnyertem a Mákvirág díjat, amit a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége ad át a tehetséges diákoknak.
(B.M.): Mit jelentettek neked az Erdélyi és a Nemzetközi Magyar Matematikaversenyek?
(M.E.): Nagyon sokat jelentettek. Úgy szakmailag, mint emberileg. Az ott létrejött barátságok a mai napig is tartanak, sőt többen is Budapestre mentünk egyetemre, így az ottani beilleszkedésben is sokat számítottak ezek a kapcsolatok. Szakmailag pedig a versenyeken kifejlesztett matematikai gondolkodás és feladatmegoldási készségek a mai napig az alapjai az eddigi sikeres utamnak a matematikában. Persze, nagyon sokat kellett készülni is a versenyekre, de mivel szerettem a matematikát, a készülés is része volt az élménynek. 6-8. osztályban † Lázár Ildikó tanárnővel, 9-12. osztályban pedig Miklós Melinda tanárnővel készültem a versenyekre. Anyukám mellett, aki megalapozta bennem a matek iránti érdeklődést, az ők támogatásuknak köszönhetem, hogy ilyen szintre jutottam matematikából.
(B.M.): Mikor döntötted el, hogy matematikus akarsz lenni, és miért választottad az ELTE-t?
(M.E.): Nem volt egy pillanat az életemben amikor leültem, elkezdtem gondolkodni és arra jutottam, hogy én most matematikus leszek. Ez inkább egy magától jövő természetes döntés volt, ami az évek során érett meg bennem és erősödött fel. Mindenképp ki szerettem volna próbálni egy új országot, felfedezni a világot, ezért több külföldi egyetemen is gondolkodtam. Végül azonban úgy döntöttem, hogy csak egyet lépek el nyugatra, Budapestre, mert az Eötvös Loránd Tudományegyetem híres a matematika alapképzéséről. Illetve 12. osztályban egy természettudományi táborban is részt vettem Budapesten, ahol az ELTE tanárai tartottak előadásokat, és nagyon érdekeseknek találtam ezeket, a tanárok is nagyon motiválóak voltak. Később sem bántam meg, hogy az ELTE-t választottam, sőt, azóta is azt állítom, hogy nemzetközileg is nagyon magas szintű képzést nyújtott.
(B.M.): Mit jelentett neked szakmailag az ELTE és Budapest, kik voltak a kedvenc tanáraid, a matematika melyik ágazatát kedvelted meg?
(M.E.): A Budapesten töltött egyetemi éveim meghatározó évei voltak az életemnek, elköltöztem otthonról, egyedül laktam, akkor lettem önálló. Sok új barátom is lett, hiszen az egyetemen már alapból összekötött minket egy dolog: a matematika iránti érdeklődés. Egyszer csak azonban bekavart a koronavírus, egy éven át online oktatás volt és ezalatt gyakorlatilag kihalt a diákélet. Az egyetem végére újra visszajött a normalitás, és ekkor a covid előtti időszaknál is jobban ráeszmélt mindenki a társasági élet fontosságára. A tanáraimat is nagyon kedveltem, a kedvenc tanárom talán Dr. Recski András volt, aki diszkrét matematikát tanított, ez is lett a kedvenc matematikai ágazatom, ezen belül a gráfelmélet.
(B.M.): Miből és kinél írtad a diploma dolgozatodat?
(M.E.): Annak ellenére, hogy a gráfelmélet volt a kedvencem, a szakdolgozatomat statisztikából írtam, hiszen ekkor már érett bennem az a gondolat, hogy talán el szeretnék indulni a matematika egy alkalmazott irányába és az adattudományt nagyon érdekesnek találtam. Ez a matematika, a statisztika és az informatika keveréke, ez az alapja a gépi tanulásnak és a mesterséges intelligenciának is, ami nekem nagyon érdekesnek tűnt. A szakdolgozatom az akkoriban lecsengett koronavírus járvány okozta többlethalálozásról és más járványok előrejelzéséről írtam, Zempléni András egyetemi docenssel.
(B.M.): Most Bécsben laksz, hogy kerültél oda?
(M.E.): Miután befejeztem az alapszakot, úgy döntöttem, hogy még egy lépést teszek nyugatra, és a Bécsi Egyetemen kezdtem el a Data Science (Adattudomány) mesterszakot. Ez részben azért is volt, mert Budapesten nem sok lehetőség volt ezt tanulni, másrészt pedig ki szerettem volna azt is próbálni, hogy milyen az élet Bécsben. Most is itt tanulok, az utolsó félévemet fogom elkezdeni.
(B.M.): Mikor kezdtél közölni szakmai cikkeket, és melyik lapban jelentek meg? Kutatással mikor kezdtél foglalkozni?
(M.E.): Még nem közöltem szakmai cikket, de márciustól Ausztria egyik legnagyobb kutatóközpontjában kezdem el a kutatást, ott majd erre is sor fog kerülni. Ezen kívül, a mesterszakos szakdolgozatomat egy másik kutatóintézeten belül írom, ahol a gráfelméletet és az adattudományt alkalmazom orvostudományi kérdések megválaszolásában. Leegyszerűsítve, azt vizsgálom, hogy különböző krónikus betegségek hogyan függenek össze egymással. Ezzel esetlegesen egy még gyógyíthatatlan betegségre egy olyan más betegség gyógyszerére hasonló kezelés lehet a megoldás, amire még nem gondolt senki, hogy összefügghetnek.

(B.M.): Mik a terveid a jövőre nézve?
(M.E.): Most nagyon kíváncsian várom a kutatást a kutatóközpontban, és egy doktori képzést is el szeretnék kezdeni. A két kedvenc területemmel, a gráfelmélettel és az adattudománnyal szeretnék foglalkozni a továbbiakban. Illetve anno az Áprilyban, éveken át tartottam játékos matematika órákat a kisiskolásoknak, majd budapesti tanulmányaim alatt oktattam az egyetemen is matematikát. Ebben a félévben Bécsben is fogok, így részben azért is szeretném elvégezni a doktori képzést, mert nem tartom egyáltalán kizártnak, hogy egyetemi tanár legyek. Ez majd elválik.
(B.M.): Most, hogy végig jártad a matematika minden szintjét, megkérnélek fogalmazd meg, hogy szerinted mi a matematika?
(M.E.): Húha, ez egyáltalán nem egy egyszerű kérdés. A matematika szerintem egy olyan eszköztár, amit mindig magunkkal viszünk és segít az élet majdnem minden területén. Tudatosan vagy véletlenül minden nap használjuk, kezdve az alap összeadásoktól egy bevásárlás során, egészen mondjuk egy banki kölcsön felvételéig, mindig jól jön, ha tudunk logikusan gondolkodni és megvannak az alap matematikai készségeink.
Majdnem mindent le lehet a matematikával írni, ami körülöttünk történik, és mindenben alkalmazható. És talán ez is a legjobb benne. Például az adattudományt is azért tartom érdekesnek, mert a matematikai és informatikai eszköztár adott, de az orvostudománytól és a bankoktól kezdve, az útvonaltervező appokig és a Netflix műsorajánló oldaláig, mindenhol ezt alkalmazzák. Így az ember sosem tudja megunni, mindig van egy új, teljesen más terület, amiben szükség van az adattudományra. És ez általánosan érvényes a matematika többi ágára is. A matematika nem csak arról szól, amit az iskolában megtanulunk. Értelmetlennek tűnhet például az, hogy egyenletrendszereket és deriválásokat kell oldanunk oldalakon át, de mindezt tényleg olyan dolgok kiszámolására lehet használni, amelyek fontosak. Kezdve azzal, hogy a Youtube milyen videókat ajánl be nekünk, egészen ennél fontosabb kérdésekig, mint például a járványok terjedésének a mintája, minden matematikán alapul. Ezeket a kérdéseket nem lehet megválaszolni egyenletrendszerek és deriválások nélkül. Az persze más kérdés, hogy nem kézzel kell ezt kiszámoljuk. De tudnunk kell olyan számítógépes programokat írni, amelyek kiszámolják nekünk pont azt, amire szükségünk van.
(B.M.): Mit üzensz az erdélyi matematikát szerető diákoknak, hogyan készüljenek a versenyekre, és miért érdemes a matematikát életpályának választani?
(M.E.): Az erdélyi matematikát szerető diákoknak azt üzenem, hogy matekversenyekre járni érdemes, biztos vagyok benne, hogy nekik is a legmeghatározóbb élményei lesznek a diákéveiknek. Sokat lehet utazni és tartós baráti kapcsolatokra lelni. Matematikát továbbtanulni pedig sosem rossz döntés, sőt, egy olyan alap, ami később nagy előnyben részesít. Így, ha végül nem is feltétlenül matematikusok lesznek, egy olyan kaput nyit meg a matematika, ahonnan nagyon sok irányba lehet továbblépni. Bízom benne, hogy sok diák büszkén vállalja szeretetét a matematika iránt, és felismeri, hogy a matematikai tudás nemcsak rendkívüli értéket képvisel, hanem alapvető fontosságú a mai világban.
(B.M.): Köszönöm szépen a beszélgetést, és további sikereket kívánok!

Magyar lengyel barátságról – Beszélgetés Csisztay Gizellával –

kérdezett: dr. Bencze Mihály

 

Csisztay Gizella egyetemi tanár, neves polonista, Mandics György József Attila-díjas költő felesége, számtalan írással, műfordítással, konferenciákkal, előadásokkal gazdagította a magyar-lengyel kultúrát. Budapesti otthonában 2023. augusztus 6-án beszélgettünk el.

Bencze Mihály: Kedves Gizella! Utazzunk vissza egy kicsit az időben, mesélj egy kicsit magadról, szülőkről, nagyszülőkről, gyerekkorodról!

Csisztay Gizella: 1947. november 24-én születtem, az anyám, Kővári Gizella echte sváb földbirtokos családból származik, de rendkívül hazaszerető magyar asszony volt, édesapám Csisztay János postatisztként dolgozott, de művelt, a Pesti Hírlapba írogató írástudós volt. Apai ágon pedig – minden rendes magyar családban vannak határon túliak – a nagyanyám felvidéki cipszer volt, aki Nógrádba menekült és gyerekkorom legszebb nyarait a nógrádi hegyek között töltöttem, nagyapám pedig Szabadkáról származott. Mandics Gyuri feleségeként kerültem az újságírói bűvkörökbe. Magyar-lengyel-orosz szakos tanár vagyok, az egyetemen lengyeleknek és oroszoknak tanítottam a magyar nyelvet, ezenkívül műfordító vagyok. Nagyon kanyargós volt az életutam, mert „rossz” családba születtem, úgynevezett x-es származásúba, 1970-ig itt senkit nem vettek föl egyetemre – legalábbis humán tudományokra – , aki ilyen családba született. A nagybátyámat kivégezték a Szovjetunió egyik táborbában, az apám meghalt a Don-kanyarban szerzett sebesüléseiben, a nagypapám pedig szívrohamot kapott amikor földbirtokosként Szigetváron megtudta, hogy átlépték a szovjetek a határt 1944-ben. Viszont, egy kerületi félárvaként egy nagyon jópofa gimnáziumba jártam, Zuglóban, ez a háború előtt a zsidógimnázium volt, utána nem az volt, de az összes fontos személyek gyereke odajárt. Úgyhogy én államtitkárok, rabbik, nyugatmagyarországi főávós lánya mellett ültem. Ott tanultam meg, hogyha föld alá nyomnak, akkor megpróbálom nem hagyni magam. Ez az ELTE Radnóti Miklós Gyakorlóiskolája lett. 1966-ban érettségiztem orosz tagozaton, rögtön letettem az orosz nyelvvizsgát, négyszer felvételiztem orosz-lengyel-magyar szakra, egyszersem vettek föl. Addig egy óriási protektor segítségével – aki a nagyapám kocsisa volt, 1945 után a posta vezérigazgatója lett – fölvettek a Posta Központi szakkönyvtárba, ahol négy évig segédkönyvtárosként dolgoztam. Mivel lengyelül tudogattam, Kerényi Grácia legnagyobb 20. századi műfordító segítségével feketén kijutottam Lengyelországba tanulni. Ez annyit jelentett, hogy ezek az úgynevezett x-es származásúak, főleg bölcsész vagy művész vonalon rengetegen tanultak feketén Varsóban és Krakkóban. Krakkóban a művészeti főiskolán fiúk, festők, szobrászok, zenészek, Varsóban pedig inkább bölcsészek voltak. Az egész életemet meghatározta, hogy a lengyeleknek köszönhetek mindent, a lengyelség szeretetét, lengyel regényeket fordítottam. Ebből a szocializmusban nem lehetett megélni, így vagy az egyetemen, vagy a középiskolákban tanítottam a tárgyaimat.

B.M.: Lengyelországban élve nagyon mélyen megismerhetted a lengyel kultúrát, a lengyel emberek lelkivilágát. A magyar-lengyel kapcsolat évszázadokra visszanyúlik. Erről mesélj egy kicsit, te, hogy látod?

Cs.G.: Igen, évszázadokra visszanyúlik, perpillanat eléggé fagyosak, de már nem annyira, mint egy évvel ezelőtt. S mindig azt szoktam mondani a lengyel barátainknak, hogy a második világháború alatt mi ellenkező oldalon álltunk, de mégis a kormány százezer lengyel menekültet, katonákat fogadott be és bújtatta őket. Könyvek születtek erről, hogy milyen katonai táborok voltak pl. Nógrád megyében és még sok helyen. Tehát egymást segítettük, mert a magyarok és a lengyelek génjeit valami mágikus kapocs köti össze. Jelenleg rossz a helyzet, de javulóban van, mert épp olvastam egy lengyel újságot, amiben azt írták, hogy Lengyelország számára óriási fenyegetést jelent Ukrajna, a lengyel stadionokban pedig kifeszítik a molinót, hogy Wolynban az ukránok megölték a gyerekeinket, asszonyainkat. Megdöbbentem mikor a háború után két hónnappal voltunk Gyurival Varsóban, a varsói autóbuszokban „tanulj ukránul” szöveg ment, a metrókban pedig a harcok élő közvetítései. Én azzal próbálom magyarázni, hogy a lengyeleknek csak megjön a józan esze, mert a nyugat mindig cserbe hagyta őket. Churchill megölette Sikorskit, a lengyel kormány elnökét, mert követelte, hogy tárják világ elé, hogy nem a németek, hanem a szovjetek végeztek ki 25 ezer lengyel katonát Katynban. Az amerikaiak beetették őket, hogy a lengyelek lesznek Európa urai, hogy őket fogják privilegizálni.

B.M.: Most felvázoltad a jelenlegi lengyel helyzetet. Egy kicsit menjünk vissza a történelmi múltba, ahol közös királyaink voltak. A történelem folyamán, hogy alakult ki Európába ez a két nép barátsága? Hogy mélyült el ennyire?

Cs.G.: Erre mondják azt, hogy nem tudni, hogy miért. Mágikus kapcsolat. Valószínű azért, mert annyira hasonlítunk egymásra. Szabadságszerető, bátor nép mindkettő, a magyar is, a lengyel is. A vérünkben van, hogy egymást segítettük. Báthory István tíz évig volt Lengyelország királya, s nem tanult meg lengyelül, de ennek ellenére a lengyelek nagyon szerették őt. Balassi is odamenekült, Rákóczi is Lengyelországból jött elindítani a felkelést. Ugyanoda menekültünk, a magyar és a lengyel emigráció is Törökországba menekült. Abban különböztünk, hogy ők az oroszokat genetikailag sajnos gyűlölték, megvolt rá az okuk. Az összes forradalmuk az oroszok ellen volt, ahogy a miénk a Habsburgok ellen.

B.M.: A legszebb kapcsolatunk Bem apó volt.

Cs.G.: Ő is Törökországba menekült. Sokan a szemére vetik, hogy fölvette a mohamedán vallást. A lengyelek mindig mondják: azért vette föl, mert a törökök nem adják ki azt, aki átveszi a vallásukat a gyauroknak – az ellenségnek. Az orosz kormány állandóan piszkálta a törököket, hogy adják ki Bemet.

B.M.: Milyen fontosabb könyveket, írásokat sikerült lefordítanod?

Cs.G.: Többnyire kortársakat. Olyanokat, akiket már a fiatalok nem fordítanak le, pl. Wlodzimierz Odojewski, akinek az első regényét 1966-ban Kerényi Grácia fordította le, utána én a 2000-es években még három regényét. Visszatérve az ukránokra, szegény Odojewski forog a sírjában, mert szinte az összes regénye arról szól, hogy a második világháború alatt mennyit szenvedtek a lengyelek az ukránoktól. Magyar nyelvre kortársakat fordítottam Odojewskit, Kornhausert, Nawrockit, Czapisnkát stb. Lengyelre pedig Gyuri verseit, a Kerényi Gráciáról írt monográfiámat fordítottam le, ez a lengyel-magyar ellenzék kapcsolatairól szól 1956-tól 1989-ig. Számos konferencián vettem részt, voltam Wroclawban egy évig vendégtanár, magyart tanítottam. Úgy szoktam mondani, hogyha nem utazhatnék Lengyelországba, akkor úgy érezném, hogy levágták a kezemet-lábamat, de Erdéllyel is ugyanígy vagyok. Soha nem törekedtünk máshova csak Erdélybe meg Lengyelországba. Apukám arra nevelt, hogy számunkra a legfontosabb Erdély, arra figyelj!

B.M.: Köszönöm szépen a beszélgetést!

A nagyvilágban száguldó lemezlovas – Beszélgetés Saszet Örssel –

kérdezett: dr. Bencze Mihály

A zene egy művészi kifejezési forma, a hangok és „nem-hangok” azaz a csendek időbeni váltakozásának többnyire tudatosan előállított sorrendje, mely nem utasít konkrét cselekvésre, viszont érzelmeket, indulatokat kelt és gondolatokat ébreszt. Barcaság is bővelkedik virtuóz zongoristákkal, hegedűsökkel, és reméljük, hogy jövőben is születnek zenezsenik a klasszikus zenében. A technikai fejlődés új hangszereket szerkesztett, a szintetizátor már szükségszerűen beépült a közhasználatba. Apáink korából az egykori bálok, mára megváltoztak, a fiatalság diszkókban vezeti le az energiáját, és más szórakozási formákat igényel. A lemezlovas vagy disc jockey, röviden Dj olyan könnyűzenével foglalkozó személy, aki folyamatos zenét szolgáltat egy rendezvényen a közönségnek. Az általa kedvelt műfajban széles körű ismeretekkel bír, és saját hanghordozókészlettel is rendelkezik. Világszinten élvonalbeli, országunk legjobb lemezlovasával, Saszet Örssel beszélgettem 2024. február 16-án, ami ritka alkalom, hisz Örs azaz Dj Dark olyan, mint a nagyvilágban száguldó lemezlovas-diplomata.

Bencze Mihály: Már egy jó ideje szerettem volna találkozni és elbeszélgetni veled, de te olyan foglalt vagy, hogy alig adódik alkalom erre. Mesélj magadról.

Saszet Örs: 1989. május 19-én születtem Brassóban, édesapám Saszet Ottó, édesanyám Saszet (Bálint) Éva, második gyerekeként. Édesanyám zongorázott, így az ő dallamvilágában nőttem fel. Az 1-8 osztályt a 10-es iskolában végeztem el, az most már a 2-es iskola, a piac mellett. 2004-ben ballagtam, aztán 2004-től 2008-ig a brassói Áprily Lajos Gimnázium D osztályos diákja lettem. Két osztályfőnököm is volt, Demeter Melinda és Csüdör Melinda. 2019-ben nősültem, a feleségem Saszet Alina, 2019-ben született meg a fiúnk, Kián.

B.M.: Ki és milyen hatással volt rád az iskolai évek alatt?

S.Ö.: Például te, én úgy láttam az egész matekórát veled, hogy nem egyoldalon mentünk, hogy csak matek, matek, hanem csináltunk olyan dolgokat is, amik nekünk nagyon jók voltak, a személyiségünket fejlesztette, nem csak a matematika terén, hanem minden másból is fejlődni tudtunk. Jók voltak a matek-zene kapcsolatokról szóló előadásaid. Én azért is választottam a D osztályt, mert szerettem a nyelveket, az angolt, a németet, a számítógépet, de a technológiát is.

B.M.: A számítógéppel, a zenével mióta foglalkozol?

Szaszet Éva: Örsinek a zene tényleg életeleme. Nálunk mindenki, Ottó férjemen kívül, valamennyire zongorázott, édesapám Bálint Árpád Hétfalu szerte ismert tangóharmonikás volt, az ő gyerekkorában vették a zongorát nővérének Böskének, én 7 évig tanárral tanultam ezen a zongorán, Szilárd egy évig, Örsi 3-4 évig, Szilárd lánya Maya pedig 2 évig. Olyan otthoni kötelező volt kicsit megtanulni zongoráznj. A két fiam a hobbigénjeiket -szerintem -a nagyapáiktól örökölték: Szilárd nagy örömmel asztaloskodik nagyon ügyesen, mint Saszet Laji tata, Örsi a zenei vonzódását Árpi tatától, aki 6 éves korától harmonikázott 85 éves koráig.

S.Ö.: Hat éves korom óta. Ez a bátyámtól, Saszet Szilárdtól jött, akárcsak a Dj szeretete. Amikor kicsi voltam mindig néztem őt, eltanultam. 2001-ben Szilárd (Dj Sid) Sipos Attilával (Dj Vygo) zenélt anno. Én nagyon szerettem a zenét, sokszor néztem édesanyámat is ahogy zongorázott. A zenével nőttem fel és éreztem, hogy a zenével szeretnék foglalkozni. Hatházi Mihály zenetanár is tanított zongorázni. Szilárd sokat segített a Dj technikáját megtanulni. Hetedik osztálytól kezdtem el a lemezlovasságot, líceumban már komolyabban, minden gólyabálon én voltam a Dj és a 12. osztály után elkezdtem a saját számaimat csinálni.

B.M.: Hogy reagáltak erre az osztálytársaid, barátaid? Milyen zenéket kedveltek akkoriban?

S.Ö.: Jól, szerették ezt az egész helyzetet, szerették azért, mert mindig volt valaki, aki megteremtette a hangulatot. Megszoktattam az én zenémmel őket, elektronikus-popzenéket hallgatunk. Mindig követtem a trendeket az interneten.

B.M.: A hangszereken mikor kezdtél el játszani?

S.Ö.: Már kisebb koromban, zongorán játszottam, furulyáztam is. Ez volt az alapja az egész munkásságomnak. Persze aztán átálltam az elektronikus zenére, a számítógép és a technológia olyan szinten volt már akkoriban is, hogy teljesen kisegített. Kórusban is énekeltem, voltam énekversenyeken, de aztán alábbhagytam.

B.M.: Milyenek voltak az egyetemista évek?

S.Ö.: 2008-tól 2012-ig, a brassói Transilvania Egyetem építészeti karán voltam diák. Én erre az egyetemre azért mentem, mert édesapám ajánlotta, hogyha a zene nem menne, akkor legyen egy másik megoldás is.

B.M.: Honnan ered a Dj Dark név? Milyen rendezvényeken vettél részt az egyetem alatt?

S.Ö.: 6-7 osztályos koromban találtam ki, igaz, akkor még nem voltam Dj. Az elején ingyen jártam klubokba, aztán fejlődni, tanulni kezdtem. Az egyetemi időszakban már Sepsiszentgyörgyre, Fogarasra jártam zenélni, nagyon sok klubba pl. Black and Silver, Fashion Club, President Club, Tequila Club, Good Friends, Szili-bár. Majdnem minden héten szerveztünk bulikat, vettem egy kicsi mixert és arról zenéltünk.

B.M.: Komponáltál is?

S.Ö.: Igen, 2008-ban komponáltam az első számomat, Nagy Szabolcs sepsiszentgyörgyi producerrel, énekessel. Vele csináltam két-három számot, aztán összeálltam Botcz Ede Adorján producerrel, hozzám költözött és négy-öt évig csináltuk a közös projekteket, remixeltünk. Nagyon sok híres dalt feldolgoztunk. Mostanra már kb. 500-600 dalom van.

B.M.: Milyen érzés volt, amikor a szülőfölded bűvköréből ki tudtál törni egy országos szintre?

S.Ö.: Nagyon jó volt, én mindig is ezt szerettem volna, az az energia, amit az elejétől fogva éreztem, hogy én át kell adjam a zenémet – nem érdekelve, hogy ingyen zenéltem, és lógtam az iskolából. Abban az időben nem létezett Romániában Dj iskola, most már van Dj producer iskola, ahol megtanítanak zenéket szerkeszteni. Olyan 2014-től nagyon beindult ez. Én egyedül tanultam meg azt, amit most egy tanár tanít meg. Régebb volt egy mondás amikor csináltad a sofőriskolát: hogy ha megtanulod a Dacia 1310-est vezetni, akkor minden autót tudsz vezetni. Na nekem is így volt, megtanultam nehezen, most már pedig könnyen megy. Most már 22 éve csinálom ezt. Egyre jobban megismerték a zenémet, nekem nagyon segített az. hogy mindig a számítógépen voltam. Elkezdtem csinálni egyórás mixeket, ami annyit jelentett, hogy minden héten elkezdtem keresni az új zenéket és a hétvégére kiszedtem egy mixet az utolsó megjelent zenékkel a héten. Ezzel nagyon sokat nyertem, ez egy ilyen radiopodcast lett, amit youtube-on minden szombaton meg lehet hallgatni. 2009-től pedig elkezdtem kollaborálni a Radio 21- el, ahova beadtam ezeket a mixeket és az idők elteltével mindegyik román rádiónál ott voltak a mixeim, Pro Fm, Kiss Fm, Radio Brasov, Radio Gaga.

B.M.: Ezt a podcastet te találtad ki?

S.Ö.: Igen, nagyon sok új zenét összeszedek és éreztem, hogy ezt át kellett adjam az embereknek. Ott volt az internet és ha már Dj vagyok, miért ne csináljak mixeket minden szombatra. Aztán oda jutottam, hogy egy ilyen mixet több százezren hallgatják meg.

B.M.: Ez nagy húzás volt. Te voltál az első ebben az országban, aki ilyen podcastet csinál. Sok Dj van az országban?

S.Ö.: Sok Dj van, viszont, amit én pluszban csináltam a többiekhez képest, az az, hogy a tracklistet, az új számoknak a nevét ingyen raktam ki. Én mindig követtem a kinti trendek, Dj-ket, énekeseket és valahogy összegeztem a saját mixeimben. Hallgassátok meg a következő linkeket  www.djdark.ro / www.instagram.com/djdarkofficial, valamint a You Tube csatornán https://youtube.com/@dj-dark

B.M.: Mikor törtél ki Romániából?

S.Ö.: Az első külföldi meghívásom, 2014-ben, Angliában volt. Három órát zenéltem egy londoni klubban.

B.M.: Mikor vált megélhetési formává a hivatásod?

S.Ö.: Amikor kitörtem Brassóból, 2010. május 19-én jelentettem meg az első számomat egy elég nagy énekessel, Sonny Flame-el. A közös dalunkat minden román rádió sugározta, de ugyanakkor kint is, Londonban is játszották. Ekkor kezdtek el megkeresni, mentem vele koncertekre, ő énekelt, én mixeltem. Ez kb. egy évet tartott, aztán már egyedül jártam zenélni. Voltam Németországban, Írországban, Albániában, Spanyolországban, Vietnámban, de a legnagyobb eseményem az a brazíliai volt.

B.M.: Tehát Brazília volt a csúcs?

S.Ö.: Igen, pont a szombati mixek miatt hívtak meg. Nekem ez nagy dolog volt, nagyon messze eljutott a zeném. Brazíliáig húsz órát repültünk.

B.M.: Fesztiválokra is jársz?

S.Ö.: Igen, amikor a Radio 21-nél voltam, akkor elmentem a konstancai Liberty Prade-re, az volt az első legnagyobb elektronikus fesztiválélményem. Voltam az Untoldon, Neversea-n, Massifon is. Több mint 600 klubban zenéltem.

B.M.: Mit jelent neked a zene? Hogy telik a napod, amikor nem kell menj zenélni?

S.Ö.: Zenével kelek, zenével fekszem. Megcsinálom a szokásos mindennapi dolgokat, családommal vagyok, aztán bemegyek a stúdiómba, ott ülök délutánig.

B.M.: Miből áll egy saját stúdió?

S.Ö.: Elsősorban kell egy jó szigetelés, két profi hangfal, kell egy mixer, egy hangkártya. Rengeteg minden kell, bármennyit bele lehet fektetni. Nem lehet megállni, hiszen a technológia folyamatosan fejlődik.

B.M.: Történt veled olyan, hogy egy zene transzba vitt?

S.Ö.: Ez mindig megtörténik. Képzeld el, amikor van előtted 500 ember és felemelteted mindenki kezét, akkor egyből transzba kerülsz. Fény, zene és egy MC – a beszélő, aki kommunikál a közönséggel, bemelegíti őket, akárcsak egy előzenekar – a legfontosabb, hogy egy klubban, egy fesztiválon sikeres legyél.

B.M.: Neked a pszichológia is kell, hogy kapcsolatba legyél a tömeggel. Hogy tanultad meg ezt a pszichológiát?

S.Ö.: 22 éve tanulom. Az elején könnyebben ment, mert az emberek jöttek és igényelték a zenét, mindenre buliztak, nyitottak voltak. Most egy kicsit nehezebb, mert nagyon sok információ van. Te kell valahogy pszichológiailag leolvasd az embert, s azt adjad, kell adjad neki, amit nem vár, de mégis igényel. Valahogy meg kell ugrani az ingerküszöböt, de úgy, hogy miközben megemeled a korábbi fokozatot, nem számít rá, de ugyanakkor olyat adsz amire tudatalattilag is vágyik.

B.M.: Az országba a Dj-k közül hol helyezkedsz el?

S.Ö.: Nem akarom fényezni magam, sokan mondják, hogy az elsők között vagyok, de én mindig úgy éreztem, hogy nem létezik legelső és legutolsó. Ezt kell csináljad és ha jól csinálod az emberek hallgatni fognak. Romániában a leghallgatottabb vagyok, de át is érzem, rengetegen hallgatnak. Adok ki saját számokat, saját feldolgozásokat újabb, régebbi számokból, tehát nemcsak a mixek vannak.

B.M.: A bulikon mit igényelnek jobban az emberek?

S.Ö.: A basszus, fontos, hogy üssön. De fontos a szöveg, a zongora is. Minden második szám, amit berakok olyan, hogy az emberek énekelni tudják.

B.M.: Hogy érzed, mikor eljutsz el a maximumig? Milyen az, amikor már mindenki kifáradt?

S.Ö.: Én sohase érzem ezt. A legtöbbet rakott zene az kb. 15 óráig tartott, ez 2009-ben, Csíkszeredában volt, megállás nélkül zenéltem. Ez egy olyan dolog, amit nem tudsz megunni, mindig van új zene.

B.M.: Nemzetközi szinten csak angol nyelven lehet haladni, minden együttes próbál a saját nemzeti nyelvén is énekelgetni, de angol szöveggel is. A magyar zenei világot te hogyan tudod beépíteni?

S.Ö.: Volt egy magyar feldolgozásom a Virágom zenére. Voltak Magyarországon is bulijaim, de én mindig ezt az angol részt akartam, mert tudtam, hogy így tudok minél messzebbre kerülni.

B.M.: A nemzetközi vérkeringésre hogyan tudnád bevinni a magyar nyelvű dalokat? Kapnál olyan énekest, aki neked angolul egy szöveget ráénekelne?

S.Ö.: Persze, hogyne. Az a helyzet, hogy én mindig angol énekeseket kerestem, mert ők másképpen énekelnek. Próbáltam magyarral, románnal is.

B.M.: Hogy lehetne angol zenét magyar változatban népszerűsíteni, bevinni?

S.Ö.: Feldolgozni lehet, nem próbáltam, de gondolkoztam már ilyenen. El fog jönni ennek is az ideje. Valahogy össze lehet kötni a két nyelvet. A magyar nyelv pedig ki is tűnhet a mixekben. Nekem pl. van egy olyan számom, amit klubokban is felrakok, magyarul énekelnek rajta, egy ilyen cigány stílusú zene, van egy ilyen amerikai Dj által feldolgozott szám. Az emberek nem is értik, de táncolnak rá, mert nagyon ritmusos.

B.M.: Pl. az Omega Lengyelországban angolul énekelt, de a lengyelek elkezdték kiabálni, hogy magyarul szóljanak a dalok, ne angolul. Ezért mondom, mert ezen a téren, a magyar zenével unikumot csinálhatsz.

S.Ö.: Ez a jó, hogy a zenében sohase halnak meg az ötletek, mindig lehet ihletődni. Volt afrikai, francia zeném is, tehát akármilyen nyelven lehet, mert a zene, ha jól szól, akkor jó lesz a dal, a mix is.

B.M.: Szimfonikus zenefeldolgozást próbáltál?

S.Ö.: Igen, volt ilyen is, elektromos szólással.

B.M.: Egy kicsit visszaterelve a szót a családra, mit jelent apának lenni?

S.Ö.: Egy olyan érzés ez, amit nem lehet összehasonlítani semmilyen érzéssel. Elsősorban soha se unatkozunk, mindig van, amit csinálni, Kián – nagyon hasonlít édesapámra – nagyon aktív gyerek. Nem unatkozik, minden érdekli, mindig jön le a stúdióban, nyomogatja a gombokat.

B.M.: Besegít a zenélésben?

S.Ö.: Igen, jön és mosolyog. A négyfalusi Szent Mihály napokon is ott volt mellettem, táncolt, nagyon jól érezte magát.

B.M.: A stúdióban videót is készítetek?

S.Ö.: Igen, bár kicsi, de ott is szoktunk.

B.M.: Ki a kedvenc zeneszerződ? Együttesek közül kit hallgatsz? Magyarok közül ki az, aki közelebb áll hozzád?

S.Ö.: Mozart és Beethoven. Van egy francia együttes, akiket sokszor hallgatok. Magyaroknál a Republicot szeretem, nagyon megfog a hangzásuk, ugyanazt csinálom, amit ők, csak elektronikusan, gyorsabban, táncosabban.

B.M.: A mai világ olyan, hogy minden utcában van legalább három együttes. Az az őskorszak, az Omega, Beatles, Illyés, az a hangzásvilág, az a hangszerelés valahogy telítődött. Ebből a nagy ködös világból, mit látsz te egy új kitörési lehetőségnek?

S.Ö.: 2008-ban amikor megjelent az első számom, azt mondták nekem, hogy a zene olyan, mint egy alma, akármennyit ennél, ugyanabba a pontba jutsz vissza. Minden olyan ciklikus, a zenében minden visszajön. Pl. most, ami trendben van az a zene, ami a 90-es években is trendbe volt, csak feldolgozva és új hangzással.

B.M.: A zenei hangok intervalluma az ugyanaz marad, csak a hangszerelés és a zenei hatás változik meg. A hangszerek időközben átalakulnak, újabb hangzások jelennek meg. Te meg ezeket az új hangzásokat be kell vidd, hogy a fiatalság érzékelje.

S.Ö.: Igen és valahogy egy új energiát ad, ugyanazt az energiát adja, de megfog az újszerűségével.

B.M.: Kísérleteztél-e azzal, hogy a zenének, milyen hatása van? Bizonyos embertípusnak szüksége van valami rombolásra, hogy a bánatát ki tudja élni, egy betegnek pedig gyógyító zenére.

S.Ö.: Nem gondoltam, de sok üzenetet kaptam emberektől, hogy meggyógyultak a zenéimet hallgatva. Ez azt jelenti, hogy valamennyire hatással voltam rájuk, nagyon jó érzéssel töltött el.

B.M.: A fiatalságnak, akik hasonlóan érdeklőnek a lemezlovas foglalkozás iránt, mit üzennél nekik?

S.Ö.: Kezdjék el, csinálják! Ha szeretik a zenét, csinálják és egy adott pillanatban eljutnak ahhoz a szinthez, hogy már csak ezzel tudnak foglalkozni.

B.M.: Ekkora munka után, mit köszönhetsz a szüleidnek?

S.Ö.: Mindent. Mindig mellettem álltak, kisegítettek, nagyon nagy a köszönetem irántunk!

B.M.: Köszönöm a beszélgetést, és további sikereket kívánok!

Boros Lajos művész különvilága

Írta: dr. Bencze Mihály

A sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban 2024. február 9-én a központ vezetője dr. Bordás Beáta nyitotta meg Boros Lajos festőművész kiállítását, ami március 30-ig látogatható. Utoljára a brassói Reménység Házában volt látható a 2015. január 29-én megnyílt Boros Lajos emlékkiállítás. Mindkét kiállításon Gazda József művészettörténész értékelte Boros Lajos (1928-2011) művészetét.

Boros Lajos művész

Boros Lajos 1928-ban született Máramarosszigeten, 1949-1955 között a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Intézet grafika szakját végezte. A főiskolán a naturális akadémikus szemlélet jegyében fogantatott tanításokon nevelték, s nehéz küzdelmet kellett folytatnia, amíg sikerült lehámozni magáról egy mesterséges mázt, s megtalálnia, kikísérleteznie azt a formanyelvet, amely érzése szerint korszerűbben, igazabban, hitelesebben fejezi ki a saját s közvetve a ma lelkületét. 1953-ban feleségül vette a hétfalusi Jakab Anna művésznőt, így kihelyezés után Bácsfaluba kerültek. 1955-ben tagja lett a Romániai Képzőművészek Szövetségének. Mattis Teutsch János már nemzetközi híresség volt, szárnyai alá vette Boros Lajost, akinek tanácsolta a kompozíció és ikonfestészet tanulmányozását. Boros Lajos valamikor ezt nyilatkozta: „A XX. századi ember spirituálisabban, szellemibb szinten fogalmazza meg mondanivalóit. Régen, amit láttak megfoghatták. Ma a fizikai megjelenési formák tanulmányozásánál tovább jutottunk. A kézzelfogható valóságon felülit tudunk mondani a létről. Elvonatkoztatunk a konkrét jelenségtől, a dolgokat nemcsak megjelenési formájukban, hanem struktúrájukban is vizsgáljuk. Az emberi elme örökké szerkeszt, épít, komponál. Új, a valóságban nem létező összefüggéseket hoz létre. Nem leprodukál, hanem alkot. A múlt század zsánerfestői stílusában jutott mélypontjára a művészet. Megszűnt alkotás lenni. Most, amikor korunk lelkisége újra a szellemiséget, az elvonatkoztatást, a konstruálást és nem a rekonstruálást kéri, mintaképünknek inkább tekinthetjük az évezredekkel ezelőtti inka, maja vagy egyiptomi kultúrát, mintsem a századvégit. De mert mi ez utóbbiból származunk, le kell vetnünk, amit az ránk rakott. El kell dobnunk a béklyókat, hogy megtalálhassuk önmagunkat. Szeretnénk odajutni, hogy gondolatainkat a szellemi és anyagi funkcionalitás primér szintjén fejezzük ki. S az absztrakció lényege éppen ez. Szellemi elvonatkoztatás által fejezem ki mondanivalómat”.

Dr. Bordás Beáta, Gazda József és Boros György

Boros Lajos 1959-ben, 1963-ban, 1964-1968 között tanulmányi utakon vett részt több európai országban. 1962-1968 között a Romániai Képzőművészek Szövetsége brassói kirendeltségének elnöke volt, és 1968-ban a Kulturális Érdemrend IV. fokozatával tűntették ki. 1970-ben emigrált, és Wiesbadenben telepedett le. 1972-1993 között tanított, kutatással, festészetelmélettel, festészeti filozófiával foglalkozott és számtalan tudományos írása jelent meg. Nagyon szerette és értette Rudolf Steiner antropozófiáját, amit alkotásaiban is érzékeltetett. Rengeteg egyéni és csoportos kiállítását tekinthette meg a közönség. Boros Lajos külön világot teremtett, sajátos, senki máshoz nem mérhető s nem is hasonlítható művészetet, mindezt unikumként, nemzetközi szinten, így lett méltó folytatója Mattis Teutsch Jánosnak.

Gazda József szerint a művésznek négy korszakát különböztetjük meg. 1973-1981 lenne az első korszaka, amikor az őskompozicíó négynegyedes sémájára építi az alkotásait. Ezekben a szabályos rend erőteljes zeneiséget áraszt, szól a képzene. Halkan zsong, duruzsol, de a ritmus szigorúan betartja, belső karmestere biztosan vezényel. Az az érzésünk, hogy Bach zenei világának egy-egy olyan szeletét tárja elénk, ami egyben fraktálként más színkompozicíóval tovább dúdolható. 1982-1989 lenne a második korszaka Boros Zoltánnak. Háttérben marad az őskompozícíó, a megjelenő körívek vonalát négyszögek rendje követi, és persze az egyre szabadabbá és erőteljesebbé, telítettebbé váló színfoltok. A keresztre feszítés és feltámadás szakralitására is rá lehet érezni. Teljessé válik a modellváltás, a négynegyedes helyébe végérvényesen az egynegyedes változat lép. Az 1990-es évekkel kezdődik a művész harmadik korszaka, amikor Boros Lajos eszköztárát átalakítja, egyszerűsíti. Hangsúlyosabbak lesznek a formák és a színek, valóságos színköltészet bontakozik ki. A képek jobboldala párbeszédet folytat a baloldallal, így épülnek egymásba az egyre kisebb a központ fele konvergáló négyszögek. A 2000-es évek végéig tart a művész negyedik korszaka, amikor az alkotásai a tökéletes rend igényét árasztják. A kompozíciók három alapszínből és négy aktív- történésszínből épülnek fel. A külső és belső négyszögek sötétebb és világosabb kék alapján már nem láthatók az ecsetvonások, teljes egységre hangol a hatás. A művész a parabola csúcsán van, visszaintenek ezek az alkotások az előző korszakokra is, egyben az isteni egység fele mutatnak. A kiállítóteremben az alkotások hatására templomban érezzük magunkat, minden kép egy imádkozás. Boros György a művész fia édesapjáról készített egy csodálatos filmet, amit folyamatosan vetítettek a teremben levő tv-ben, és ezáltal érezhettük azt, hogy Boros Zoltán köztünk van, ecsetvonásaival valami természetfelettit közvetít nekünk.

Egy személyes élményt is le szeretnék írni. Középiskolás korunkban Sipos Gaudi István és Köpe György barátaim szobrászatra készültek, és Bálint István grafikus is foglalkozott velük, így általa megismerhettük Boros Lajost a művészt, és megtekintettük a műtermét is. Érdekes beszélgetések voltak, olyan világról mesélt nekünk akkor, amit évtizedek után kezdtünk megérteni. Boros Lajos unokája Tóthpál Tünde, baráti körünkhöz tartozott, ő próbálta meg velünk megértetni nagybátyja művészi világát, és Rudolf Steiner filozófiáját. Tóthpál Tünde elvégezte Kolozsváron a művészeti egyetemet, utána Temesvárra került.

Zárásként íme Boros Lajos vallomása: “A képzőművésznek, az alkotónak soha nem érzelmeket kell kifejeznie, hanem állapotot. Olyan objektív állapotokat, amelyek nem kifejezik, hanem kiváltják az érzelmeket. A természet sem kifejezője, hanem előidézője, felkeltője az érzelmi reagálásnak. A virágos, napsugaras rét hat rám, vidámságra, életörömre hangol. Én, a művész nem közölni akarom az érzelmeimet, mert azok nem biztos, hogy érdeklik az embereket. Inkább olyan jelrendszert hozok létre, amellyel az a vágyam, hogy más is azt érezze, amit én. A kép így nem érzelmek kifejezője, hanem felkeltője lesz. Ha az utóbbi hatást eléri, csak akkor nevezhető alkotásnak. S ehhez a művésznek elsősorban belső intuícióra van szüksége”.

Egy brassói szász család megmenekülése a szovjet deportálástól

Írta: dr. Bencze Mihály

Az erdélyi szászok 1919-ben támogatták Erdély Romániához való csatolását, de a román kormány a szászokkal szemben is alkalmazta a magyarokkal szemben már elkezdett asszimilációs politikát. A második világháborúban Románia a náci Németország mellett állt, az erdélyi szászok is bekapcsolódtak a Német Birodalom nemzeti mozgalmaiba. 1944-ben Románia átállt a szövetséges hatalmakhoz, a szászok egy része Ausztriába és Németországba menekült. Az 1945. február 2-án kiadott 3839. számú rendelet értelmében 70000 erdélyi szász és sváb nőt és férfit – tizennyolc és harminc-, illetve tizenhét és harmincöt éves korig – kényszermunkára vitték a Szovjetunióba. A nemzetiségi hovatartozás megállapításánál ugyanis az egyének identitásától függetlenül, a különböző területekre kiadott fogolylétszámra vonatkozó központi utasítás volt a mérvadó, ami számos visszaélést eredményezett. Ha nem volt elég német nemzetiségi lakos, akkor a németes nevű magyarokat hurcolták el, ha ez sem volt elég akkor már következtek a teljesen magyar nevű lakosok. Az elhurcolás tényét folyamatosan leplezték, azt híresztelték, hogy egy kis közmunkára, azaz „malenkij robotra” viszik. Malinovszkij marsall, a 2. Ukrán Front főparancsnoka számára fontos volt, hogy csapatainak kényszerű megtorpanását Erdélyben, nagyszámú „hadifogollyal” tudja igazolni. Az erdélyi szász és magyar férfiakat Brassóba gyűjtötték össze, majd Délkelet-Európa legnagyobb gyűjtőtáborába, Foksányba vitték, innen Jászvásár érintésével, az unghen-i határátkelőn a Szovjetunióba, Dombász szénbányáiba. A túlélőket Németországba szállították és onnan térhettek vissza régi hazájukba. Sajnos a román nemzeti kommunizmus kisebbségpolitikája a szászok fokozatos kivándorlásához vezetett, mára alig maradtak tízezren.

Maurer Wilhelm és neje Margarete (született Schwarz, Segesvár, 1912. április 14. – Németország, 2004.) Brassóban a Fekete templom közelében laktak. Wilhelmet 1944 őszén az oroszok Földvárra a lágerbe hurcolták, majd januárba Dombászba. Megszületett második gyerekük Maurer Margarete kislány, akinek a család és főként nővére Maurer Edda (Brassó, 1943. augusztus 7. – Németország, helység, 2022. március 8) nagyon örvendett. Mivel férjét elvitték, Margarete egyedül kellett vigyázzon és nevelje háborús időben is a gyerekeit. Ki kellett menjen vásárolni, egyedül hagyva a két gyerekét otthon. Az utcán az oroszok letartóztatták, egy zsúfolásig megtelt helyiségbe vitték. Le kellett adja a személyes adatait, az orosz tiszt kérdezte, hogy hogyan hívják. Ő mondta, hogy Maurer Margarete. A tiszt nem értette jól, ezért újra kérdezte, hogy mi a neve? Ő mondta, hogy Maurer úgy, mint a román miniszter Ion Gheorghe Maurer, akit 1945-ben beválasztották a Román Munkáspárt központi bizottságába, majd a hírközlési és építésügyi minisztérium államtitkára lett, 1946-1947-ben ő is a román delegáció tagjaként részt vett a világháborút lezáró párizsi béketárgyaláson. Az orosz tiszt meglepődött, azt hitte, hogy a letartóztatott Maurer Margarete ennek a politikus Maurernek a rokona. Gyorsan hazakísérte, és ráparancsolt, hogy két hétig ki se mozduljon a házból, addig amíg a németek elhurcolása be nem fejeződik. Így is történt, így menekült meg a deportálástól, férje 1950 januárjában haza jött, végül kivándoroltak Németországba.

Európa legnagyobb Rockmúzeuma

-Beszélgetés Zselencz Lászlóval-

Béres Vivien Beatrix, Zselencz László, Bencze Mihály.

kérdezett: dr. Bencze Mihály és Béres Vivien Beatrix

Kevesen tudják azt, hogy Európa legnagyobb Rockmúzeuma Budapesten (XIII. kerület, Kárpát utca 23.) található. Ilyen méretű, tárgyi jellegű kiállítás nincs sehol a kontinensen. 2013 elején tízegynéhány ember megalapította a MagyaRock Hírességek Csarnoka Egyesületet, mely célul tűzte ki, hogy olyan múzeumot hoz létre, mely állandó kiállítás keretében mutatja be az elmúlt hat évtized magyar könnyűzenei örökségét, legfőképpen rockzenei hagyományait. Törekvésük sikerrel járt, 2014-ben megalakult a Rockmúzeum a Radnóti Miklós Művelődési Ház egyik épületegységében. Itt helye van a tágan értelmezett rockzene képviselőin kívül a hagyományosabb tánczene és popzene többi képviselőinek is, hiszen a korszak értelmezhetetlen annak teljes bemutatása nélkül. A Rockmúzeum kulturális küldetésének része nem csak a múlt ápolása, hanem a jövő építése is. Fiatal zenészek részére bemutatkozást biztosítanak, zenei mesterkurzusokat szerveznek, és segítik az idős zenészeket.

  1. január 14-én látogattuk meg a múzeumot és az önkéntes szolgálatot teljesítő Zselencz László (Zsöci) volt a vezetőnk, aki a történelmi magyar rockzene korszak zenészeként, az előadásával felejthetetlen élményt biztosított. Róla írt könyvet Bálint Csaba Zsöci címen, ami 2022-ben jelent meg. Bencze Mihály vele először 1980-ban találkozott Miskolcon, ahol az Edda együttes egy tornádóval felérő koncertet tartott. Zselencz László (Miskolc, 1953. július 4.) az Edda Művek és a Beatrice együttes révén vált ismertté. A középiskolát a Herman Ottó Gimnáziumba kezdte, majd átment a Gábor Áron Kohó- és Öntőipari Technikumba. 1969-ben a Szinkron együttest alapította, ami a miskolci Bartók Béla Művelődési Ház állandó zenekara lett. Következtek az Odera, a Favorit együttes, majd 1978-ban az akkor formálódó Edda Művek tagja lett. 1984-től a P. Boxban, majd a Bill & Box Companyben játszott. 1988-ban az Ossianban is megfordult. 1989-ben már a Beatrice tagja lett, 1993-tól a Benkő László-féle B-Project és a Boxer együttesekben játszott. Rendszeres fellépője az Edda-nosztalgiabuliknak. 2009-ben az újjáalakult Dinamit együttes basszusgitárosa.

 

Bencze Mihály: Pár szót azért te is mesélj magadról!

Zselencz László: Miskolcon születtem, tizenhatéves koromtól kezdtem el játszani rendesen a miskolci kultúrházban három évig, aztán jött a katonaság, majd utána újra elkezdtem zenélni és 1978 szeptemberében kerültem be az Eddába – a profi pályafutásomat onnantól kezdve számolom.

B.M.: Meddig játszottál az Eddába? Milyen együttesekben léptél még fel?

Zs.L.: 1978 szeptemberétől 1983. december 17-ig, akkor bomlott fel az a miskolci Edda, amelyik akkor igazából befutott vidékről elsőként Magyarországon. Ugye muszáj volt feljönni Pestre, mert itt volt a TV, a rádió, a lemezgyár, minden itt volt. Azaz Edda, amelyikben én játszottam, az ’83-ban felbomlott és ezt már hamarabb megtudták, mert ugye előre elterjedt ez a hír a zenészvilágban, úgyhogy megkeresett a P. Box,1984 márciusától már a Pandora Boxban játszottam. Úgy alakultak a dolgok, hogy a P. Boxban négy P. Mobilossal játszottam együtt, Vikidál Gyula volt az énekes, de ott volt Cserháti Pisti, Bencsik Sanyi és Pálmai Zoli. Ez a korszak ’85 végéig tartott, előbb Vikidál Gyula, majd Cserháti István hagyta ott a zenekart, később hozzánk került Deák Bill Gyula énekesként. Innentől Bill és a Box Company néven dolgoztunk együtt. 1989 tavaszától öt évig a Beatrice tagja voltam, annak második nagy korszakában, amikor megjelentek a nagylemezek. Ezután a régi P. Boxosokkal alakítottunk egy Boxer nevezetű zenekart, ahol három énekes volt, Vikidál, Varga Miki, Fekete Zsolt. Jankai Béla volt a billentyűs, Szűcs Norbert a gitáros, én basszusoztam, Pálmai Zoli pedig dobolt. Ez egy nagyon komoly szupergroup volt, bár tulajdonképpen elég ritkán koncerteztünk. Lemezt nem csináltunk, de mindenki abból a zenekarból, ahonnan jött a leghíresebb énekeit énekelte el és játszotta a zenekar, kimondottan olyan zenéket, amiket az egész ország ismert. Ez a Boxer 2011-ben feloszlott, mindenki más irányba ment, igaz néha azért még összeállunk. Én 2009-től az újjáalakult Dinamit együttesben játszom a mai napig. Szeretem a Dinamitot, most lesz a zenekar 45. évfordulós koncertje május 25-én a Barba Negrában. Fellép Vikidál Gyula, Németh Lojzi, Papp Gyula, Rudán Joe és Kálmán Gyuri is. Nagyon várom, nagy buli lesz!

P,Box
Tagok: Cserháti István, Sáfár józsef, Bencsik Sándor, Szabó István, Vikidál Gyula
1982.

B.M.: A Budai Ifjúsági Park volt a magyar rockzene fellegvára, itt hallhattam Radics Béla és a Tűzkerék koncertjét, és másodszor itt találkoztam a befutott Eddával, aki már tízezer ember előtt játszott. Szókapcsolatként az Omega Tízezer lépés kéne csak dala jutott eszembe. Egyik koncerteteken a Budai Ifjúsági Park fala leomlott, és ezzel véget ért a park zenei küldetése. Nemsokára a Petőfi Csarnok és Rockszínház vállalta fel a magyar zenei világot. De a rendszerváltás után ezek is megszűntek. Hogyan történtek ezek, és hogyan élted át ezt a történelmi időszakot?

  1. L.: Hú, ez nagyon-nagyon összetett kérdés, tulajdonképpen sok kérdés egyben. Ezek a kultikus helyszínek többek voltak önmaguknál. Reprezentálták a magyar rockzene erejét, elismertségét és értékét. A Budai Ifjúsági Park már az Edda életében is nagyon fontos volt, az első igazi budapesti bemutatkozó koncertünk is itt volt, igaz, azon a napon a Piramis is koncertezett a Kisstadionban, így összesen 143 néző volt ezen a hétköznapon. Viszont aki itt volt, már terjesztette a hírt, hogy itt valami nagy dolog történik. Nyár végén már tömegek előtt játszottunk a HBB-vel és a P. Mobillal. Mindez az Ifiparkhoz kötődik. A mai napig nincs olyan hely, aminek olyan atmoszférája lenne, mint a Parknak. A tömeg, a kilátás, egyáltalán az egész légkör. 1985-től a Petőfi Csarnok (Pecsa) vette át az Ifipark szerepét, és az évtizedek során az is kultikus hely lett, de már nem lehetett olyan, mint a Park volt. Ezzel együtt a Beatricével számtalan felejthetetlen koncert kötődik a Pecsához. Például volt egy rendhagyó karácsonyi szabadtéri koncertünk is itt, ezt előtte csak a Piramis csinálta meg 1978-ban az Ifiparkban, hogy több ezer ember előtt fűtetlen helyen játszott. Mind az Ifipar, mind a Pecsa bezárása olyan volt nekem, mintha egy darab elvesztett volna az életemből.

B.M.: A mi szerencsénk az volt, hogy felfedeztük a budapesti Rockmúzeumot, még nagyobb szerencsénkre pont vasárnap látogattuk meg, így te lettél a vezetőnk, te magyaráztad el a múzeum tartalmát, lényegét. Megkérdezném, hogyan kerültél a múzeumba?

Zs.L.: A múzeum 2014-ben nyílt meg és akkor én még nem voltam itt, mert én a zenélés mellett népművelőként dolgoztam a Ferencvárosi Művelődési Központban, de amikor elmentem nyugdíjba, akkor jöttem ide a múzeumba és felajánlottam a segítségemet, azóta vagyok itt tárlatvezetőként. Nagyon fontos, hogy ápoljuk a múlt örökségét, bemutathassuk azt azoknak, akik ennek közönségként részesei voltak és azoknak, akik akkor még nem is élhettek. Sokszor jönnek ide iskolai csoportok is, gyerekek csodálkoznak rá a múltra és az akkori életünkre. Sajnos nagyon sokszor evidenciákat is magyarázni kell a gyerekeknek, akik ma már a CD fogalmát sem ismerik.

B.M.: Mit láthat a múzeum iránt érdeklődő? Milyen kincseket tartalmaz?

Gitárszoba egyik része.

Zs.L.: A bejáratnál van néhány külföldi, főleg nyugati zenekarokról, énekesről egy rövidke kiállítás – megkerestünk külföldi menedzsmenteket, hogy van nálunk egy ilyen múzeum és ha van kedvünk küldjenek vissza anyagot, akik küldtek fényképeket azok ki vannak rakva. A másik oldalon kézlenyomatok vannak, egy gitáralakú gyurmában, amiket a Hemingway alapítványtól kaptunk, ők a ’90-es években kezdték ezt el csinálni, mi pedig folytatjuk. Sajnos sok kézlenyomat gazdája már nem él, de legalább így is nyomuk marad. Az előtérben magyar zenekarok régi plakátjainak kicsinyített másai vannak kirakva, illetve a 60-as évek végétől néhány külföldi zenekarnak a plakátjai, direkt azért van ennyi kirakva, hogy minél többet lehessen látni – a mi korunkbeliek emlékeznek rá és szívesen végig nézik. Aztán van itt egy nagy Budapest térkép, ami tele van ilyen kis világító, zöld lámpákkal, amihez van egy számítógép, amin meg lehet nézni, hogy melyik zenekar milyen klubokban játszott. Fontos tudni, hogy a ’60-as években Budapesten pont olyan forró klubélet zajlott, mint Londonban. Minden pincében zenélt egy zenekar. Gyűjtjük azokat a díjakat, amelyek a magyar zenészek kaptak az elmúlt évtizedekben. Ilyenek példaként a Táncdalfesztiválok díjai, Ki Mit Tud? díjak, Prima Primissima díjak, Aranymikrofon díjak, hosszan sorolhatnánk. Ahogy bemegyünk a folyósóra a magyar szövegírók saját kézzel írt dalszövegei vannak kirakva, sok olyan verzióval, ami aztán lemezre már más formában került. Megtekinthető a hungariás Kékes Zoli gitárgyűjteménye, illetve a magyar rock- és popzenészek aláírásai. Nagyon jó elidőzni az aláírásfal előtt, ahol nagy békében megfér egymás mellett mindenki, aki alakított a magyar könnyűzenén az elmúlt évtizedekben. Megemlékezünk a magyar dobosokról és roadokról is, valamint a határon túli magyar zenekarokról is van pár vitrinünk, mert az anyaországban ezeket a zenekarokat fájóan kevesen ismerik, pedig ez is a kultúránk része. A kamaratermünkben Vértes Gyuri fotóművész magyar zenekarokról készül fotóit láthatjuk, illetve a Petőfi Csarnok bontásakor megmentett ajtó és a színpadból egy darab. Ezt a termet Nemes Laciról neveztük el, aki a magyar roadok legnagyobbja volt, az Omega, az LGT, a Hungaria, a Skorpió csúcséveinek ő volt a meghatározó roadja. Van egy pici galériánk, ahol a legfontosabb magyar gyártmányú magnók és rádiók láthatóak, illetve eredeti plakátgyűjteményünk is itt kapott helyet. A nagyteremben jobb oldalon huszonnégy dobozban lezárt rockzenészek fellépő ruhái vannak, illetve megemlékezünk a táncdalénekesekről. Itt jegyezném meg, hogy nagyon nehéz korabeli fellépőruhákat gyűjteni, mert ezek használati eszközök voltak, ha elhasználódtak, sokan kidobták őket. Aztán ötvenhat vitrinben láthatóak a koronagyémántjaink, a magyar rockzenészekhez kötődő hangszerek, gitárok. Ezek az ikonikus darabok elképesztően fontosak számunkra. Nagyon nehéz ezeket is összegyűjteni, mert annak idején ezek is csak használati tárgyak voltak, nem ereklyék, a zenészek adták-vették őket, komoly nyomozás kideríteni, hogy évtizedek múltán ki lehet a tulajdonosuk. A nagyteremben a korszak hangtechnikai eszközei is láthatóak: Marshall erősítők – az egyik láda és fej például az, amit az LGT használt a Tabánban. Bemutatjuk a két leghíresebb magyar dobkészítő mester, Dubán és Medveczky egy-egy dobját is, de nálunk van a Szabad Európa rádió keverőpultja és a két magnója, amivel maga Cseke László dolgozott. A korszak azonban nem feltétlenül a nyugati márkákról szólt, azzal játszottunk, amire pénzünk volt, így a KGST hangszergyártását is bemutatjuk: Jolana, Musima, Orfeus, és a magyar Szegedi Ládagyár elektronikus és akusztikus termékei is megtekinthetőek nálunk, de még szovjet gitárunk is van. A billentyűs hangszereket is bemutatjuk a Hammondtól a Farfisáig. Az erdélyi együttesek közül a Metropol, a Dudoló (Szilágyi Enikő), Cargo, Tavirózsa Fesztivál, Zenés Karaván, Garabonciás lemezei is megtalálhatók.

Metropol group plakát.

Béres Vivien Beatrix: Megjelent rólad egy könyv is, mesélj róla.

Zs.L.: Bálint Csaba, a múzeum igazgatója írta meg, aki egyébként nagyon sok zenészről írt már könyvet. Én nem igazán akartam, de három évig nem hagyott békén és végül nekiálltunk. Tulajdonképpen a zenei életemről szól az egész, hogy kikkel játszottam, milyen lemezeken. Tulajdonképpen amikor megjelent, értettem meg, hogy azért ezt tőlem függetlenül is fontos volt megcsinálni, mert ugyan rólam szól, de a könyvön keresztül elmondhattunk sok fontos dolgot, ami az egész szakmánk története is. És nem akarok álszerény sem lenni, nagyon jól esnek a visszajelzések a rajongóktól, hogy milyen jól sikerült ez a könyv. Próbáltam a lehetőségekhez mérten a legőszintébben megcsinálni, anélkül, hogy bárkit is bántottam volna.

Zsöci a saját gitárával.

B.V.B.: Milyen érzés amikor a saját gitároddal, saját ruháiddal, egykori zenésztársaiddal, munkatársaiddal találkozol a múzeumban?

Zs.L.: Különös érzés, ráadásul én nagyon szeretem ezt csinálni, amikor bejövök ide akkor otthon érzem magam. Ismerem a gitárokat, ismerek mindenkit, aki a falon van, a felével játszottam, a másik felét személyesen ismerem, tehát, aki itt van, az mind hozzám tartozik, vagy én hozzájuk tartozom, úgyhogy így érzem. Szeretem végig vezetni a látogatóak, mert egy csomó olyan információt eltudok mondani, ami személyes élményem, illetve olyan információ, ami soha nem jelent meg sehol. Szeretem látni az olyan látogatók arcát, akik még nem jártak itt, sokan kezdetben azt hiszik, ez valami komolytalan dolog, de amikor bejönnek, nagyon sokan teszik szóvá, hogy ezt nem gondolták volna! Órákat lehet itt eltölteni, ajánlom, ha valaki meg akarja nézni, akkor ne zárás előtt egy órával érkezzen.

Zsöci szemben a saját koncertruhájával.

B.M.: Mit jelentett számodra részt venni ebben az ötven évben, amikor a magyar zene Európa és nemcsak, világszintre küzdötte fel magát?

Zs.L.: Én elsősorban az Eddáról tudom mondani, hiszen azzal futottunk be igazán, de nagyon büszke vagyok a magyar zenészekre, mert kimondottan jó zenészek vannak nálunk. Egyetlen egy bajunk van, az a nyelvtudás, nem tudtunk angolul, ezért nem lett nekünk soha világsztárunk. Ha mi angolul énekelünk, akkor ugyanolyan híresek tudtunk volna lenni, mint akármelyik angol, amerikai rockzenekar. Nagyon boldog vagyok, hogy az Eddával ezt eltudtuk érni, mert innentől kezdve, én mindig jó zenekarokban játszottam és szerencsém volt, mert jó zenészekkel találkoztam. A mai napig mindegyikkel tartom a kapcsolatot.

Bill Box Company 1987: Mr. Basary, Zselencz Laszló, Bencsik Sándor, Deák Bill Gyula, Pálmai Zoltán.

B.M.: A magyar zenei világot a szocialista években is sikerült NDK-ba, Csehszlovákiába, Oroszországba, Lengyelországba, Bulgáriába is exportálni, sőt utólag ezek az országok is beismerik, hogy a magyarok hatására született meg a nekik is a modern zenei világuk. Te is ebben részese voltál. Melyik országokba vittétek ki, hol volt érdekes élményetek?

Zs.L.: Akkor Csehszlovákia volt hozzánk a legközelebb, mert ugye Romániába abban az időben nem nagyon lehetett menni. Ott nagyon sokszor voltunk, nagyrészt kilencven százalékban magyarlakta területeken. Olyan volt, mintha hazamentünk volna. Voltunk Lengyelországban, de ott nem ismerték a zenekart, viszont a magyar zenét nagyon szerették. Nem érdekelte, hogy kik jönnek, az volt a lényeg, hogy magyar legyen. Ott az Eddával voltunk kint, hát ott szétszedték a házat, nagy siker volt. NDK-ban is voltunk, ott egy egynapos fellépés erejéig – mindig meghívtak egy külföldit is a vasárnapi programjaikra. Ez azután volt, amikor az István a király lejárt itthon Magyarországon és a világbajnok korcsolyázójuk, Katerina Witt volt a műsorvezetőjük. Ott próbálgattak az előttünk levő NDK-s zenekarok, mindenféle csiricsáré öltözékkel, mi meg bementünk bőrben, farmerben, amerikai gitárokkal és meghallottuk a zenéjüket. Ilyen hatod rendű vendéglátós zenekarok voltak hozzánk képest, szóval nagy sikerünk volt ott is. Bulgáriában is voltunk, Prágában, ahol Zalatnay Saroltát kísértük. Romániába 1991-ben kerültem ki a Beatricével. Azelőtt még 1981-ben a Szovjetunióba is eljutottunk, január-februárban, mínusz harminc fokban, tizennyolc városban játszottunk. Három-négy nap egy városban, ott mindennap két bulit le kell játszani kultúrházakban. Egy orosz rockrajongó végig kísért az összes koncertükön azért, hogy tőlem megvásárolhassa a gitáromat, hisz náluk ilyen felszerelést nem lehetett kapni. Az Edda nem hódította meg a KGST-t, de sok más magyar zenekar igen. A Generál 400.000 lemezt adott el csak Lengyelországban, a Skorpió volt, hogy hónapig csak ott koncertezett. Az Omega nem csak Nyugat-Európát hódította meg, hanem a KGST-t is. A Szovjetunió is ki volt éhezve a magyar zenekarokra, de oda kínszenvedés volt elmenni, akármennyi pénzt is fizettek. Mi is jártunk ott két hónapot, nem is akartunk többet visszamenni, pedig sokezres stadionokban léptünk fel.

A magyar rockzenekarok roadjai.

B.V.B.: Hogyan látod a magyar zene jelenét és jövőjét?

Zs.L.: Nem tudom. Az a helyzet, hogy nem tetszik az Amerikából bejövő zene, amit Feró ezelőtt harminc-negyven évvel megénekelt. Borzasztó! Vannak rockzenekarok is, de nem hallani róluk. Az utánpótlást féltem, nagyon kevés zenekar van. A rádiók nem játszanak új zenekarokat, egyedül a Rock Rádió van, de az csak Budapesten fogható. Magyar rockzenét vidéken nem is nagyon hallani. Tehát csak a Rock Rádió, Sláger és a Retro játszik magyar rockzenét. Viszont arra büszke vagyok, hogy negyven év után, azokat a zenéket, amiket mi ’83-ban kiadtunk, azt a mai napig játssza az összes rádió.

B.V.B.: Mi a legkülönlegesebb darab itt a múzeumban?

Elvis Presley órája.

Zs.L.: Elvis Presley az 1956-os magyar forradalom mellett kiállt, sőt gyűjtést is rendezett a részére. Ezért Tarlós Pista bácsi elnevezett róla egy teret a Margit híd- Budai hídfőjénél. Ezt megtudta a menedzsmentje, illetve a volt felesége és a lánya, ezért emlékbe elküldtek neki a hagyatékból fennmaradt Elvis órát. Tarlós erre azt mondta, hogy bár szereti Elvist, de nem ő a legnagyobb rajongója, hanem a Komár Laci, akinek végül odaadta. Ezt Komár Laci halála után a családja behozta a múzeumba, így itt van nálunk Elvis karórája, úgyhogy ez az egyik különleges ereklyénk. De minden hangszer, ami nálunk van mind valamelyik híres, magyar zenészé volt. Felsorolhatatlan sok ereklye van nálunk. Mit mondjak? Som Lajos Rickenbackere, Szörényi Levente Ovationje, Bencsik Samu négy ikonikus gitárja, Lugosi Laci SG-je, Felkai Flying V-je, egyszerűen ezek közül nem lehet kiemelni egy darabot. Aki idejön, az a magyar rocktörténet közepében sétálhat. Sok olyan hangszer van, amit nem a zenésztől, hanem a mostani tulajdonosától tudtuk kölcsönbe kérni, vagy megvenni. A Depp Purple együttes gitárosa, Glenn Hughes meglátogatta a múzeumot, itt hagyta az aláírását, és meg akarta több millió forintért vásárolnia egy egyik Fender Stratocaster gitárt, amin még Radics Béla is játszott. Nem értette, hogy ide csak befelé és nem kifelé mennek a hangszerek.

B.M.: Erdély, a Tündérkert hatással volt rád. Mit üzensz az erdélyi magyaroknak, és főként a zenészeknek?

ZS.L.: Minden zenésznek csak azt tudom mondani: gyakoroljanak! És a másik fontos tanácsom, ha elfogadják tőlem: ne abban gondolkodjanak, hogy majd milyen híresek lesznek, hanem szeressék a zenét és ha ezen felül bármi más sikerül, akkor azt becsüljék meg és örüljenek neki, de ne a sikerért éljenek, hanem a zenéért.

Bródi János-Az első villamos-eredeti szöveg.

Duray Miklós emléktábla avatás Észak-Komáromban

Balról jobbra: Gelle Róbert, Forró Krisztián, Dr. Latorcai Csaba, Matusek Roland, Túri Török Tibor, Duray Áron.

Írta: dr. Bencze Mihály

  1. január 8-ika neves dátum a felvidéki magyar testvéreink életében, hisz ezen a napon avatták fel Észak-Komáromban az Intercad Kft. Épületének a falára helyezett Duray Miklós emléktáblát. A szervezők azért választották ezt a dátumot mert 1994. január 8-án, Révkomáromban gyűltek össze a magyar nemzeti közösség által lakott községek – falvak és városok – polgármesterei, az önkormányzatok képviselői, a magyar nemzetiségű parlamenti képviselők és a magyar politikai pártok, illetve mozgalmak vezetői, hogy megtárgyalják azokat az égető problémákat, amelyek a rendszerváltozás után elemi erővel a felszínre törtek, és halaszthatatlanul megoldásra vártak. A nagygyűlés résztvevői megtárgyalták a magyar nemzeti közösség alkotmányos jogállásának állapotát, az önkormányzatok helyzetét, valamint a területi átszervezés és a közigazgatás reformjának addig ismert koncepcióit. Ehhez hasonló összejövetelre Trianon óta, az Osztrák-Magyar Monarchia romjain létrejött Csehszlovákia létezése idején, nem került sor. Annak idején a hatalom bombariadóval zavarta meg a nagygyűlést.

A szervezők: a Kárpátia Sport Polgári Társulás, a Felvidéki Értékőrzők, a Szövetség a Közös célokért, Komárom városa, az Intercad Kft., Matusek Roland, Matusek Kinga, Mihacs Szilvia, Szénássy Zoltán, Pallag György, Gelle Tünde,  Gelle Róbert.

Balról jobbra: Matusek Roland, Matusek Kinga, Kökösi Attila, Mihacs Szilvia, Bencze Mihály, Szénássy Zoltán, Pallag György, Gelle Tünde, Gelle Róbert.

Dr. Latorcai Csaba parlamenti államtitkár, közigazgatási és területfejlesztési miniszterhelyettes Budapestről a következőket mondta: „Tisztelt Emlékező Közösség! Ha feltesszük azt az egyszerűnek tűnő kérdést, ki is volt valójában Duray Miklós, rájövünk arra, hogy nem tudunk egyszavas felelettel válaszolni. Hiszen egyszerre volt politikus, tanár, író, publicista és geológus. Ugyanakkor, ha egyetlen egy dolgot emelnénk ki, bátran kijelenthető: élő lelkiismerete volt a felvidéki magyarságnak”.

Duray Miklós (Losonc, 1945. július 18. – Budapest. 2022. december 30.) Losoncon végezte az alapiskolát, majd Füleken a középiskolát, érettségi után 1962-63-ban munkásként dolgozott. A pozsonyi Comenius Egyetemen geológus diplomát szerzett 1971-ben, majd 1977-ben doktorált. 1988-89-ben az Indiana University of Pennsylvania egyetem vendégtanára, majd a szlovák bársonyos forradalom után hazatért, és politikai pályára lépett. 1965–68 között a pozsonyi magyar főiskolások és egyetemisták József Attila Ifjúsági Klubjának elnöke volt. Ezekben az években a hivatalos hatalomtól független Nyári Ifjúsági Találkozók egyik szervezője is volt, 1968-ban pedig megalapította az ugyancsak független, ifjúsági klubokat koordináló Módszertani Csoportot. Ugyanebben az évben alapítja és vezeti a csehszlovákiai Magyar Ifjúsági Szövetséget (MISZ), amelyet a következő év novemberében a belügyminisztérium betiltott. Nemsokára publikációs tiltások, rendőrségi zaklatás, letartóztatások kísérték. Duray a csehszlovák kommunista rezsim egyik nemzetközileg legismertebb ellenzéki politikusává vált. Aktív részvétele a magyar kisebbségnek az asszimilációs intézkedések elleni politikájában 1978-ban kezdődött, amikor megalapította a többek közt a magyar iskolák tervezett felszámolása ellen tiltakozó Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságát, és ennek 1989 decemberéig szóvivője lett. Megfigyelték, kihallgatták, megtiltották, hogy külföldre utazzon és többször tartottak nála házkutatást. 1982-ben megvádolták az államrend felforgatásával és letartóztatták. Mellette foglalt állást a Charta 77 és a Magyar Írók Szövetségének egy része. Külföldi nyomásra felfüggesztették a perét. Még ugyanebben az évben aláírta a Charta 77 polgárjogi nyilatkozatát. A következő évben ismét letartóztatták. Emiatt tiltakozott többek közt az Amnesty International és a Nemzetközi PEN Club amerikai tagozata. Tizenöt hónapos fogva tartás után szabadon engedték, a rendőrségi zaklatások azonban ezután is folytatódtak, mert Duray nem hagyott fel az ellenzéki politizálással, többek közt részt vett a Charta 77 szóvivői testületének munkájában is. 1988-ban a magyar demokratikus ellenzék által létrehozott Szabad Kezdeményezések Hálózata tagja lett. 1990-ben pártot alapított Együttélés Politikai Mozgalom néven, amelynek elnöke marad 1998-ig, amikor megalakult a Magyar Koalíció Párt. Az első csehszlovák demokratikus parlamenti választáson 1990 májusában országosan a második legnagyobb támogatottságot élvező politikus volt. Politikai ellenfelei nacionalizmussal vádolták, miközben az Együttélés a különböző etnikumok közösségi érdekeinek védelmét vállaló mozgalomként hamarosan a Liberális Internacionáléhoz csatlakozott, s e szervezet egyik alelnöke volt, 1998-ig. 2009-ben A szabadság ára címen Koltay Gábor dokumentumfilmet készített róla. 2010-től a Soproni Egyetemen oktatott politológiát. Fontosabb könyvei: Tegnap alighanem bolondgombát etettek velünk. Szépirodalmi tengődések; Framo, Chicago, 1983 (Szivárvány könyvek), Kutyaszorító. Önéletrajz és beszélgetések önmagammal, 1–2.; Püski, New York, 1983–1989, A szlovákiai magyar iskolák védelmében. Dokumentumok a csehszlovákiai magyar kisebbség önvédelmi harcáról 1983. november – 1984. augusztus; Magyar Emberi Jogok Alapítvány, New York, 1984, A magyar kisebbség helyzetéről és a nemzetiségi kérdésről / csehszlovákiai nonkomformisták; AB Független, Budapest, 1988, Kettős elnyomásban (Püski-Corvin&HHRF, New York, 1989), Hazától a nemzetig. A kárpát-medencei magyarság helyzete és esélyei. Cikkek, elemzések, beszédek és interjúk, 1990–2004; 2. kiad.; Méry ratio, Somorja, 2005. Fontosabb díjai: Kőrösi Csoma Sándor-díj (1986), Bethlen Gábor-díj (1992), Esterházy János Emlékérem (1995), Tőkés László-díj (1996), Berzsenyi Dániel Díj (1996), Stephanus Rex kitüntetés (1996), 56-os Magyar Szabadságharc Érdemkereszt, I. fokozat (1999), A Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (2001), Szent István-díj (2003), Széchenyi Társaság Díja (2010), Polgári Magyarországért Díj (2011), Emberi Méltóságért díj (2013).

Balról jobbra: Kökösi Attila, Bencze Mihály , Latorcai Csaba, Pallag György, Gelle Róbert, Hidvégi Vince.

Dr. Latorcai Csaba szerint: „Duray Miklós volt a Magyar Állandó Értekezlet alapötletének megfogalmazója, létrehozásának egyik kezdeményezője. Tőle származik a magyarigazolvány-rendszer alapötlete is. Mindeközben határon túli magyarként átélte, megélte és megszenvedte milyen is kisebbségiként élni és átérezni övéi minden nehézségét, nap, mint nap szembe nézni és megküzdeni a kihívásokkal. Az utóbbi esztendőkben ezen élményekből merítve hívta fel különböző esszéiben, írásaiban a figyelmet a legfontosabb nemzetstratégiai kérdések alakulására, vagy éppen a magyarság kontinentális és világhelyzetére egyaránt. Nemcsak a felvidéki magyarság jövőképe, hanem valamennyi határon túli élő nemzettársának sorsa szívügye volt. „Neve, példája és emlékezete legyen figyelmeztető jel és igazodási pont jövendőjét kereső felvidéki népe és külhoni testvérközösségei számára!” – írta róla egy helyütt Tőkés László…Minden értelmes emberben ott lakozik az a vágy, hogy életével jelet, emléket hagyjon maga után az utókornak. Duray Miklós jelet hagyott maga után. Cselekvésre ösztönző, mindenkinek szóló felkiáltó jelet”.

Keszegh Béla Révkomárom polgármestere is kiemelte Duray Miklós emberi nagyságát és életműve fontosságát. Dr. Lomnici Zoltán nem tudott személyesen részt venni a rendezvényen, de gondolatait papírra vetette és Ropog József olvasta fel. Meghívottak voltak: Vajda Bence Dél-Komárom alpolgármestere, Forró Krisztián a Magyar Szövetség országos elnöke, Hidvégi Vince és Solti Ferenc a KDMP részéről, Szemereki Zoltán a budapesti Széchényi Társaság elnöke, Dr. Körösi Mária egyetemi docens, Gubik László a Szövetség a Közös célokért elnöke, Szénássy Tímea Iskolaügyi és kulturális bizottság elnöke, Bajka János, Dr. vitéz Czapáry Marticsevics András nemzetőr altábornagy, Brassóból pedig Kökösi Attila és Bencze Mihály. Bencze Mihály személyesen ismerte Duray Miklóst, 1991-ben a komáromi Oláh György matematikatanár által ismerkedtek meg. Többször is találkoztak, az erdélyi és a felvidéki magyarság sorsát elemezték, és jövőt építő stratégiát próbáltak felvázolni. Bencze Mihály egyesítette a Trianon utáni szétdarabolt Kárpát-medence magyar matematikusait, megalkotva a Nemzetközi Magyar Matematikaiversenyt, amit Duray Miklós is nagyra értékelt, és elvárta azt, hogy más tantárgyakból is megtörténjen ez a békés egyesítés.

Boráros Imre és Dráfi Mátyás szavalatai, valamint Nátek Eszter éneke tette meghitté a megemlékezést. A bronzba öntött domborművet Turi Török Tibor szobrász készítette, ő egy kő domborművet is készített, amit a tavaly Martoson állítottak fel. Duray Áron Bálinttal, Duray Miklós fiával beszélgetve a következőket mondta: „Édesapám öröksége kötelez, nem könnyű fiának lenni. Hatalmas és szerteágazó munkáját megpróbálom folytatni, hisz már vannak segítőtársaim is, így én is hasznos lehetek a Kárpát-medence magyarságának”. Az emléktáblát Kiss Róbert kanonok, a Nagyszombati Főegyházmegye általános helynöke, és Dr. Somogyi Alfréd lelkész a SelyeJános Egyetem Református Teológia Karának dékánja szentelte fel.

Befejezésként újra Dr. Latorcai Csabát idézem: „Duray Miklóssal kapcsolatosan engedjék meg, hogy röviden idézzek könyvéből, a „Csillagszilánk és tövistörekből”: „Majd felállt a legöregebb palóc és megkérdezte: – Tudod-e, Cérna Géza, miért hívtunk haza? /…/ – Tudom. Bajban van a nép, elfogyott az ereje – ennyit mondott Agócs Géza. – Bizony így van, de kevesebb ez a valóságnál – válaszolta. Népünk emlékezetét és méltóságát kell megmentened, Cérna Géza – mondta az öreg palóc. Ezt fenyegeti a legnagyobb veszély. Ki akarják vágni népünk égig érő fáját, a bucsonyi óriásbükköt. Ha elpusztul a fa, mi is meghalunk, mert abban van népünk múltja és jövője.” Duray Miklós ránk hagyta a jövőt. A magyarság, az összmagyarság jövőjét. Az óriásbükköt. Ezzel együtt ránk hagyta azt, hogy „Ne féljetek megmaradni magyarnak, minden körülmények között, a szülőföldön!”.

Az  alábbi fotó leírására  kattintva, meghallgatható a szervezőkkel készített riportunk.

Zsolnay Gyula és Bukarest

Írta: dr. Bencze Mihály

A pécsi Zsolnay porcelángyár a magyar ipar egyik világmárkája, amit egykoron Zsolnay Miklós (1800. február 16. – 1880. június 7.) kereskedő alapított 1852-ben a tönkrement lukafai keménycserép manufaktúra berendezéseiből. Nagyobbik fia Zsolnay Ignác (Pécs, 1826. július 17.- Bukarest, 1900) a szabadságharc idején Bem apó hadsegédje volt, de a világosi fegyverletétel óta nagyon nem tudott mit kezdeni magával. 1854-ben átvette apjától a kőedénygyárat mint közgazdász, de 12 év alatt csődbe juttatta. Öccse Zsolnay Vilmos (1828. április 19. – 1900. március 23.) felvásárolta, és lassan ő fejlesztette világhírű gyárrá. 1873-ban a bécsi világkiállításon Ferenc József-renddel tüntették ki a gyárat, Vilmost pedig bronzérmmel. Amerikától Japánig kapták a megrendeléséket. Az 1878-as párizsi világkiállításon elnyerte az aranyérmet, a Grand Prix-t, és Zsolnay Vilmos megkapta a Francia Becsületrendet.
Ignác, aki művészi tehetséggel is meg volt áldva, de nem kapta a helyét Pécsett, ezért 1860-ban kivándorolt Bukarestbe, Zsolnay Vagán Carolina feleségétől négy gyerekük született: Erzsébet, Vilhelmina, Gyula és Gizella. A továbbiakban Zsolnay Gyula (Bukarest, 1862. július 8. – New York, 1949. május 1.) sorsával szeretnénk foglalkozni. Bukarestben nőtt fel, a Szent Száva Nemzeti Kollégiumba járt. Mivel Gyula művészeti tehetségére már gyermekkorában felfigyeltek, kezdetben hegedűművész akart lenni, ösztöndíjat is kapott a Zene- és Színművészeti Konzervatóriumban, apja rosszallása miatt nem hegedült, de megtanulta értékelni a művészetet. Húszévesen rövid kadétkarriert vállalt a román lovasezrednél, ahol számos katonai tárgyat és személyt mintázott. Apja kívánságára a katonaságból kilépve polgári szolgálatot vállalt, de úgy döntött, hogy szobrászatot tanul. Apját végül lenyűgözte egyik szobra, Zsolnay Gyula a bukaresti Nemzeti Képzőművészeti Iskolában tanult és diplomázott, itt Karl Stork tanítványa volt, majd a franciaországi Párizsba ment, ahol William-Adolphe Bouguereau és Alexandre Falguière mellett tanult, majd a bécsi Császári Képzőművészeti Akadémiára, ahol Edmund von Hellmer és Carl Kundmann tanította, és munkájáért Grand Prix-t kapott. Bécsben ösztöndíjat kapott és saját műteremre pénzbeli juttatást is. Taníttatási költségeit nagybátyja, Zsolnay Vilmos finanszírozta abbéli reményében, hogy a mesterdiploma után a fiú majd a család pécsi porcelángyárában fog dolgozni. Ez így is lett, de mivel Gyula már gyerekkorában átvette a ráérős román mentalitást, illetve a nemzetközi szinten egyre híresebb famíliától függetlenül akart szakmai dicsőséget, hírnevet elérni, és babérokat aratni, így kis időre inkább visszaköltözött Bukarestbe. Ekkor kapta meg első két megbízatását, amelyből az egyik Tudor Vladimirescu forradalmár zsilvásárhelyi (Târgu Jiu), egész alakos szobrának, a másik pedig Grigore Alexandrescu költő tirgovicsi (Târgoviște), városháza előtti mellszobrának megmintázásáról szólt. Ezt a két havasalföldi műalkotást már George Julian Zolnay néven jegyezte. A két szobor művészi kialakítására felfigyeltek Budapesten is, ezért felkérték Zolnayt, hogy az Amerika felfedezésének 400. évfordulójára megrendezett, 1893-as chicagói világkiállításon képviselje a Magyar Királyságot, a műalkotásaival. Zsolnay óriási sikert ért el, vendéglátói megkérték, hogy ne térjen vissza Európába, így 1894-ben New Yorkot választotta új otthonául, és amerikai állampolgár lett.
A déliek kedvenc szobrászává vált 1897-ben, miután szobrot faragott Sam Davisről, mivel Davisről nem maradtak fenn képek, Zolnay Davis rokonairól mintázta a képmást. 1897-ben Zolnay számos alkotása, amelyek a déli területekre kerültek, a “Konföderáció szobrásza” nevet hozta meg számára. 1898-ban Zolnay egyike volt annak a nyolc férfinak, akik Charles DeKay vezetésével megalapították a National Arts Clubot, és ő lett annak első alelnöke. Első jelentősebb tengerentúli megbízását 1895-ben kapta meg a Tennessee Állami Centenáriumi és Nemzetközi Kiállítás igazgatóságától. Az expó szervezői az athéni Akropolisz ékkövének tartott Parthenón teljes méretű és pontos reprodukcióját képzelték el a nagyszabású kiállításukat befogadó Nashville városában. A tervek elkészítésére William Crawford Smith építészt kérték fel, Zolnay Gyulának az egykori ókori templom díszítőelemeit kellett elkészítenie. A majdnem két évig tartó munka során így elkészült a Pallasz Athéné istennő születését ábrázoló oromzat, a Panathénaia istennő tiszteletére az antik időkben négyévente megrendezett felvonulást bemutató, összesen 160 méter hosszú fríz, a 92 metopét ábrázoló dombormű, és a történelem viharai miatt az eredeti helyszínen már nem fellelhető, ám pontosan rekonstruálható, 3,6 kiló aranyfüstlemezzel bevont, talapzatával együtt, az Athéna-Parthenosz szobor. A gipszből, fából és téglából épült Parthenónt, annak domborműveit és szobrait nem szánták véglegesnek, az építmény annyira népszerű lett, hogy 1920 és 1931 között betonból teljesen újraépítették. Zolnay szobrait több részletben öntötték és faragták ki újra. A következő évben a pécsi Zsolnay-gyár majolikáival díszített szökőkutat készített a Nebraska állam Omaha városában megrendezett Transz-Mississippi és Nemzetközi Kiállításon. A kút központi alakjának szánt szaracén fiút Zsolnay Vilmos készítette el a pécsi gyárban. A gigantikus méretű Athéna Parthenosz istennőt ábrázoló gipszszobrot 1982 és 1990 között rekonstruálta Alan LeQuire szobrászművész üvegszálból és acélból. A hét nyelven folyékonyan beszélő, jó humorú George Julian Zolnay nagyon hamar az Egyesült Államok legismertebb és legfoglalkoztatottabb képzőművésze lett. Zolnay 1899-ben az Amerikai Konföderációs Államok első és utolsó elnöke, Jefferson Davis életnagyságú bronzszobrát mintázta meg a Virgina állambeli Richmondban, amelyet a George Floyd afroamerikai férfi rendőrségi meggyilkolása miatt kialakult országos tüntetéshullám során 2020. június 10-én döntöttek le. 1899-ben, a Brooklyn Daily Eagle cikkben először “a Konföderáció szobrászának” nevezték Zolnayt. Jefferson Davis özvegye és a Konföderációs Államok egykori First Ladyje, Varina Davis ugyanebben az évben költözött New Yorkba, és a cikkben kedves szavakkal idézték Zolnayt, akivel hat hónapig dolgozott együtt a szobron. A valósághűség kedvéért kölcsönadta Zolnaynak azokat a ruhákat, amelyekben Davis fogságba esett. Owensboro központjában 1900-ban felállított, kilenc méter magas portikuszon nyugvó, hét méter magas, fegyveres konföderációs katonát ábrázoló szobrát 2022. május 31-én Black Lives Matter mozgalom eltávolította. 1903-ban Zolnay St. Louisba költözött, hogy Robert P. Bringhurst helyét átvéve a St. Louis School of Fine Arts szobrászati tanszékét vezesse, és ott tanított néhány évig, miközben továbbra is folytatta a megbízásokat, sokszor délen. Zolnay St. Louis-i tanítványai között volt Caroline Risque, Nancy Coonsman és Adele Schulenburg Gleeson. 1903. november 19-én Zolnay volt az iskola modellezésének oktatója, a hozzá tartozó Szépművészeti Múzeum szobrászati kurátora, és éppen akkor nevezték ki az 1904-es Louisiana Purchase kiállítás művészeti részlegét felügyelő háromtagú bizottságba, amely szerepkörben Halsey Ivesnek sokat jelentett, aki 20 évvel korábban alapította az iskolát. Zolnay két jelentős figurával is hozzájárult a vásár közlekedési épületéhez. Ugyanezekben az években Zolnay és műtermi asszisztensei nagy megbízást kaptak a két nyolctonnás oroszlán és tigris elkészítésére, amelyeket 40 láb magas oszlopok tetején kellett elhelyezni, az újonnan alapított Missouri állambeli University City, egy belső előváros Delmar road-i bejáratát szegélyezve, amelyet az 1904-es vásárral párhuzamosan fejlesztettek ki. Megrendelőjük volt U. City alapítója és első polgármestere, a promóter és kiadó Edward Gardner Lewis. Miután az oroszlán és a tigris szobrai elkészületek, 1909-ben Zolnay otthagyta a St. Louis-i Képzőművészeti Iskolát, és megbízójának, Lewisnak dolgozott, magával vitte Coonsman és Risque tanítványait is. Mr. Lewis tette Zolnayt az Amerikai Női Liga Népi Egyetemének Művészeti Akadémiáján a szobrászati program vezetőjévé, ami azt jelentette, hogy hozzájárult az U. Cityben folyamatban lévő építési programhoz, levelező tanfolyamokra alkalmas szobrászati oktatási anyagot dolgozott ki. 1913-ban Zolnay Washingtonba költöztette műtermét. Zolnay 1914-ben felavatott műalkotását, amely a konföderációs hadsereg egyik besorozás előtt álló leendő katonáját örökítette meg, 2017-ben lebontották. Szobrászati tevékenysége és a Zolnay Atelierben tartott szobrászati tanfolyamok mellett a Smithsonian Institutionban hagyományos román zenével és diaképekkel illusztrált előadásokat tartott Romániáról, és illusztrációkat készített az Amerikai Román Segélybizottság által 1919-ben kiadott The Roumanians and Their Lands című könyv két kötetéhez. Zolnay 1902. november 23-án vette feleségül Abigail Rowan Gillim-et, aki déli származású volt, szülei Írországból érkeztek és Kentuckyban telepedtek le. Két lányuk született, Margaret és Elisabeth. 1902-ben romániai látogatása során I. Carol román király egyórás zártkörű audiencián fogadta a szinajai Peleş-kastélyban, majd a király Zolnayt a Koronarend lovagkeresztjével tüntette ki. A Davidson megye I. világháborús hőseinek emléket állító szobrának reprodukálására a román kormány 1922-ben engedélyt kapott, így a Kiwanis-emlékmű másolata Bukarestben van. Zolnay 1949. május 1-jén halt meg a manhattani Upper East Side-on lévő lakásában.

A Mikulás elhozta Brassóba az Ismerős Arcokat

Írta: dr. Bencze Mihály

2023. december 7-én, a Loksi blues-café szociokulturális egyesület szervezésében ADVENTI NAGYKONCERT-re került sor a brassói Rockstadtban. 18 órai kezdettel a már „brassói állampolgárnak” számító Vadkerti Imre, Zsapka Attila, Sipos Dávid, Szűcs István baráti együttes dalaival a szent ünnepre készítette fel a hallgatóságot, majd 19.30-kor az Ismerős Arcok zenekar “Egy a hazánk 20 turné” előadása következett. A 25 éves Ismerős Arcok együttes 1999. október 23-án alakult az Udvari Bolondok és a $texas együttesek tagjaiból. Színvonalason játszottak több zenei stílusban, de hamar kialakult a saját, egyedi, jellegzetes stílusuk, amihez hozzájárul a magyar ember lelkét, szívét érintő szövegviláguk. Dalaik témája: a nemzet sorsa, a család, a hazaszeretet, a kultúránk megóvása és továbbadása, Kárpát-medencei közösségként való létezés, ahogy Illyés Gyula mondta „haza a magasban”. A magyar zene diplomatáiként évi 140 koncerttel járják a nagyvilágot. Díjaik: Csepel Örökség-díj (2014), Wass Albert Örökség-díj (2018), Szer Üzenete-díj (2019), Máté Péter-díj (2020), Teleki Pál-érdemérem (2020), Petőfi Zenei Díj (2023). Az együttessel már 2023. július 22-én a Tusványoson tartott koncert előtt és után is beszélgettünk, amit a brassói koncert után elmélyítettünk.

Bencze Mihály: Miért választottátok az együttesnek az Ismerős Arcok nevet?
Kovacsik Tamás: Amint bevezetted két blues zenekarból alakult az együttes, ami többnyire Budapest és környékén játszott, ott ismerős arcok voltak, ezért Nándi, Attila és Vili úgy döntött, hogy a zenekar neve legyen Ismerős Arcok, és a zenekar Nyerges Attila budapesti lakásán alakult.

(B.M.): Alakulásotok évében mondhatom, hogy telített volt a magyarországi zeneélet, hogyan sikerült rést törni a falon az együttesnek, hogyan küzdöttétek fel az élvonalba magatokat?
(K.T.): Nehéz küzdelem volt akkor is, de most se könnyebb. Eleinte 5 majd 10-15 hallgatónak játszottunk, de rögtön az emberek vonalán terjedt a jó hírünk, és egyre többen jöttek el a koncertjeinkre. Sok együttest támogat a média, de minket most se, dalainkat nem játszák a rádióban. De a kitartás, a sok koncert meghozta az eredményt, ma a megtűrt kategóriából átléptünk a támogatott kategóriába.
(B.M.): Mikor volt az első utatok Erdélybe, milyen hatással volt rátok Erdély? Milyen érzés volt az, hogy több száz kilométer után az itteni közönség ismeri, énekli dalaitokat?
Práder Vilmos: 2002-ben jöttünk először Erdélybe, mint szórakoztató zenekar. Nagyon jól esett, hogy dalainkat ismerték, énekelték. De itt történt meg a csoda, itt éreztük meg mit jelent igazán magyarnak lenni. Megváltozott a zenekar arculata, a szövegvilágunk és témaválasztásunk, mely nagyrészt a magyar emberek és a nemzet sorsával, az első világháborút lezáró trianoni békediktátum igazságtalanságaival foglalkozik.


(B.M.): Sok olyan együttesünk van, akik több évtizede első vonalban vannak, dalaikat millióan éneklik, de senkinek se sikerült egy olyan dalt írni, mint a Nélküled, ami a Magyar Himnusz, a Székely Himnusz mellett a harmadik himnuszunk lett. Éneklik templomban, évzárón, stadionokban, mindenütt. Hogyan született meg ez a dal?
(P.V.): Már olyan dalokat írtunk, amiben a szöveg gondolkodik, és gondolkodásra késztet. A történet már folyamat lett, társadalmi változásokon ment át a Kárpát-medence, ennek a fejlődésnek párhuzamosan mi is részese vagyunk, ezt mozdította előre a kettős állampolgárság. Kezdtük megélni azt, hogy a Kárpát-medencében mi magyarok összetartozunk, a magyarságnak sikerült bizonyos jogokat kivívni. Ebben az örvénylő hangulatban született meg a Nélküled dal. Ma, ha a Kárpát-medencében ezt a dalt bárhol elénekeljük, akkor azt érezzük, hogy az az üzenet, az a küldetés, ami miatt a zenekar létrejött révbe jutott. Ezek beértek és elfogadásra találnak. Ez nagy öröm számunkra.
(B.M.): Mi, az a nemzetrész, aki idegen határok közé szorultunk sokkal érzékenyebbek vagyunk a szövegre, a dallamra. Ti szépen énekeltek anyanyelvünkön, a szövegben is azt énekelitek ki ami belénk szorult száz éve, amit nem engedték meg nekünk kiénekelni. Nektek hogyan sikerült erre ráérezni és elénekelni?
Leczó Szilveszter: A zenekar dalai szájhagyomány útján terjedtek el. Részben így jutott el Erdélybe is. Egymásnak adogatták a zenénket. Persze azt is tudjuk, hogy te, mint tanár terjesztetted az iskoládban együttesünk lemezeit.
(P.V.): Olyan zenét csináltunk, ami megtalálta a magyar ember lelkét, ami így bejött nekünk. Ez hatunknak is tükrözi a lelkivilágát. Muzsikálni kezdtünk magunk örömére. Az embereknek meg kellett tessen, hogy világméretű ismeretség legyen. Nem gondoltunk arra, hogy megválthatjuk a világot, pedig megváltottuk.
Galambos Nándor: Ezeken az utakon Erdélyben a koncertek mellett emberekkel találkozunk, rajongóinkkal beszélünk, megismerjük a lelkivilágukat. Ez húsz éve zajlik így, és ezt Attila szövegei visszatükrözik.
(K.T.): Nagyszüleink bánatukat a régi erdélyi siratókban, népdalokban tudták kiénekelni. Bár bízom benne, hogy itt Erdélyben még éneklik a népdalokat, de a modern zenében, rockban jelenleg talán mi vagyunk az egyetlen együttes, aki kiéneklik a bánatot, amit egykoron a népzene testesített meg.
Kökösi Attila: Együttesetek tagja Tánczos István-Steve, aki látássérült. Hogy alakult volna az együttes sorsa, vagy az övé, ha külön utakon jártatok volna. Hasonló az ő története az Ultima Sacra együttes Szepesi Richárd énekeséhez. Honnan ennyi empátia, hogyan tudjátok rendezni az ő sorsát is?
(T.I.): Nincs bennük empátia! Először vendégként szakszofonoztam, a koncert végén Atti mutatta be a zenekart, mikor engem mutatott be a közönség egy kicsit hangosabban tapsolt. Mondom Nándinák: hallod? Ő erre azt mondja, ez csak azért van mert látják, hogy vak vagy. Semmi empátia, na csak vicceltem. Viccet félre téve, köszönöm a srácoknak, hogy közéjük vettek, nagyon összeforrottunk, haton vagyunk egy test és egy lélek. Nagyon jó, hogy én is ide tartozom. Már én is tettem le annyi mindent az asztalra, hogy gondolom nemcsak szánalomból tartanak itt.


(G.N.): Ugyanerre csak azt akartam mondani, hogy Steve a zenekar tagja, ez azt jelenti, hogy szakmailag, amit hozzá tesz, az semmivel se különb annál mintha egy látó zenész lenne a zenekarban. Mi büszkék vagyunk arra, hogy ő így is teljes értékű tagja a zenekarnak.
(P.V.): Az is hozzátartozik, hogy a Nélküled után a második legnépszerűbb dala a Szívemben tudlak, amit Steve énekel. Egy remek videoklip is született, a közönség imádja Steve énekét, egyéniségét. Ez a hat ember egységéből lesz az Ismerős Arcok, részekből teszik ki az egységet, az egészet. Összeforrott család lettünk, állandóság van, 25 éve nincs tagcsere, ugyanazok vagyunk, ugyanazon a hangszeren játszunk. Ez a specialitása a zenekarnak, ez is a csodája a zenekarnak, ez is a sikerünk kulcsa. Ez óriási szerintem. Együttesünk tagjai: Nyerges Attila frontember, énekes, gitáros, Práder Vilmos szólógitáros, Galambos Nándor a zenekar vezetője, basszusgitáros, Kovacsik Tamás dobos, Leczó Szilveszter billentyűs és Tánczos István szakszofonos.
(L.SZ): Én úgy billentyűzöm, és úgy írom a dalaim, hogy fogalmam sincs a kottáról. Mikor tőlem kérdezik, hogy hogyan lehet kotta nélkül játszani, mondom érdekes, hogy Stevet nem kérdezik meg, pedig ő nem látja a kottát, és mégis kiváló szakszofonos. A zene az érzésről szól.
(B.M.): Ti most már egy nemzedéket neveltetek fel, és remélem, hogy ez a nemzedék tovább is tudja adni irántatok az érdeklődést. Szeretném, ha ti is látnátok azt az élményt amikor Erdélyben a ballagási műsor utolsó számaként elhangzik a Nélküled, amit mindenki nagy átéléssel énekel, könnyes szemmel, ölelkezve búcsúznak a diákok, és lépnek ki a nagybetűs életbe. Szerintem az élet így köszöni meg a munkátokat.
(K.T.): Minden együttes arról álmodik, hogy egy olyan dalt írjon, ami viszi a zenekart, és túlél mindenkit. Ez egy óriási dolog számunkra, és örvendünk, hogy ez nekünk megadatott a Nélküleddel. Szövegeinket sokan felhasználják, néha még a politikusok is kampányolnak vele.
(P.V.): Azért az ilyen egyszámos, egyslágeres együttesekkel kapcsolatosan, én úgy érzem, hogy azért vagyunk különbek, mert ezen kívül van még száz dalunk, de nekem mindenik nagyon tetszik.
(B.M.): Teller Ede szerint is a magyar nyelv adatbázisát költőink versbe préselték, ami óriási kincs. Ti, hogy kapcsolódtok irodalmunkhoz?
(G.N.): Én nagy irodalom szerető és rajongó vagyok, megzenésítettem Sík Sándor Az Andocsi Máriához versét. Van egy szövegírónk is, aki költői magaslatokban jár, és ilyenkor próbálunk a jelenben gondolkozni, és azokat a gondolatokat, amik ma születnek megzenésíteni.
(P.V.): József Attila az együttes egyik kedvenc költője, a megzenésített Tiszta szívvel verset mi is énekeljük. Mit tudhatott József Attila húszan évesen, hogy tudósaink, filozófusaink esetén is viszonyítási alap.
(G.N.): Művészet és tudomány kölcsönhatását mi is érezzük, nálunk művészek és művészekről is lehet szó. Sokan sok mindent köszönhetnek nekünk, merítenek gondolatainkból. Akár tudósok, akár üzletemberek. Zenénk mindenkihez szól. Lemezeink: Egy a hazánk (2003), Mennyit ér? (2004), Szélbe kiáltok (2005), MOM Lemezbemutató koncert (2006), Éberálom (2007), Nyerges Attila: Ismeretlen Ismerős – valamint egy nem túl hangos könyv (2008), Magyar cirkusz (2008), Lélekvesztő (2009), Simó József és az Ismerős Arcok zenekar: Építsünk hidat (2010), Határon túlról, szívektől innen (2011), Kerítést bontok (2012), Ezer évnek egy reménye (2013), Tizenöt év gondolatban és dalban – zenész barátokkal (2014), Tizenöt év dalokban és mozgó képekben (2014), Csak a zene! (2015), Csak a szöveg! (2017), Egy vérből valók vagyunk (2019), Utolsó (2022).
(B.M.): Mit jelent magyarnak lenni?
Nyerges Attila: Nekem odahaza könnyedséget, hátradőlést, kényelmet, nekem ez egy természetes állapot. Tisztában vagyok, hogy akik a határ másik felén élnek „Mint az öt millió magyar, akit nem hall a nagyvilág” ezzel az édes teherrel azoknak ez sokkal nehezebb. Édesapáméktól megtanultam, igyekszem is így élni és a zenekart is ebbe az irányba vinni. Ide kapcsolnám a Nélküled dalt, mi soha nem gondoltuk, hogy egy ilyen csodálatos pályát ír le ez a dalunk. Teljes jó szándékkal írtuk meg, hogy megköszönjük a tíz éves pályafutásunkat azoknak az embereknek, akik szeretnek és támogatnak minket. A dalok szövegét én írom, de ha van egy kis dallamkezdet, akkor már könnyebb nekem véglegesíteni.
(B.M.): Brassóban most volt az első koncertetek, ami nagyon jól sikerült, családias hangulat volt. Visszavárunk! Én ezzel meg is köszönöm a beszélgetést.
(NY.A.): A nyáron már voltam a feleségemmel Brassóban, végigjártuk a várost, sajnos nagyon kevés magyar szót hallottunk. Érzem a visszafogottságon, a türelmes hozzáálláson, az emberek tekintetén, hogy nem könnyű másodrendű állampolgárként élni. A koncertre én így már ismerősként érkeztem. Köszönöm mindenkinek, akik eljöttek, megtiszteltetés volt, hogy itt játszhattunk.
Nézem az idős bácsikat/ Kik az életben láttak már mindent/ Vakuló szemükkel keresik/ De nem találják az Istent/ A nénik is inkább csak sírnak/ Nincsen sem család, sem gyerek/ Idegen országba mentek/ Hogy jöttmentként élhessenek/ S bár ugyanaz ismétlődik/ Száz meg száz éve régen/ Mi ébresztő kiáltás helyett/ Suttogunk csak a szélben/ Megmondom én, hogyan lehet/ Hogy magyarként éljük a jövőt/ Ameddig azok döntik/ Mi ültetjük addig a fenyőt.

30 éves a Metromat

      Írta: dr. Bencze Mihály

A csernátfalusi Metromat cég, a méréstudomány területén világmárka, 2023 novemberében ünnepelte fennállásának 30 évét, és a cég igazgatója Máté Károly életének 80-ik évét, akit szülőföldje Zajzoni Rab István díjjal tüntetett ki 2017-ben.

Máté Károly életét három szakaszra osztja, az első 25 év a tanulásról, az életre való felkészülésről, a szakma elsajátításáról, a munkáról szólt. 1943. november 4-én született Bácsfaluban, ahol óvodát és az általános iskolát végezte, a líceumot pedig az alszegi Elméleti Líceumban fejezte be 1961-ben. 1961-1963 között a brassói Steagul Roşu iskolaközpont technikumi részlegén finommechanikát és metrológiát tanult, utána munkába állt a hétfalusi Electroprecizia üzem metrológia osztályán. Két éves korában már meg volt a képessége az apró technikai munkára, hisz szülei csergőóráját szétszedte, de már nem tudta összerakni. Apja Máté János a bukaresti híres Prager cég kőművesmestere volt, így a fiát már kisiskolás korától vitte dolgozni, nevelte az életre. Munkahelyén Károly kitanulja a fényképezés technikáját, feleségül veszi Bartos Irén munkatársát, családot alapít, két fiúgyerekük születik: Károly és Péter.
Most következik élete második szakasza a következő 25 év, ami a fotóművészet korszaka. 1978 és 1993 közt a Román Fotóművészek Egyesületének a tagja. Részt vett több mint 150 hazai és külföldi tárlaton. Az 1980-as évek elején grafikus művészbarátai tanácsára felhagy a klasszikus FIAP – rendszerű fotózással és áttér a fotó-grafikára. Ezek után többnyire képzőművészeti kiállításokon vesz részt. Kiemelkedő sikere volt a barceloniai Frederico Garcia Lorca tiszteletére rendezett grafikai világkiállításon, valamint három alkalommal a Kyotoi Művészi Akadémia által rendezett Impact Art Festival-on, munkáit a katalógusokban közölték. Az 1989-es rendszerváltás követően, 25 év után visszavonul a művészi életből, miután megtartja egyéni búcsύ-tárlatait Budapesten a 22-es Galériában, Sepsiszentgyörgyön és Brassóban.
50 éves korától kezdődött az élete harmadik szakasza. Az 1989-es változás után Németországban meglátogatott egy híres autóalkatrész gyárat, és rájött, hogy az Electroprecizia üzemnek az autóiparban nincs nagy jövője. Úgy látta, hogy céget kéne alapítson, hogy családját eltarthassa, dr. Sisak István barátja már működtette a szemklinikáját, és ő bíztatta, hogy olyan céget alapítson, ami a mestersége, amit jól tud művelni. 1993. november 12-én megalapította a Metromat Kft-t, Náfrádi Jenő metrológus-mérnökkel, így 1993-tól Máté Károly Kft igazgató és társtulajdonos. Náfrádi Jenő 1961. augusztus 12-én született Baróton, ott végezte iskoláit, majd Kolozsváron a Műszaki Egyetemen elektronikát és távközlést tanult. Harmadévesként a végzősök diplomamunkáját is ő készítette, már akkor kis zseni volt, három kutatóintézetnek is dolgozott. E három intézet igazgatósága felment Bukarestbe Elena Ceauşescuhoz, és kérték, hogy Náfrádit hagyják kutatónak Kolozsváron, de az akadémikus hajhatatlan volt. Így egyetem után kihelyezést kapott az Electroprecizia üzem méréstechnikai laborjába, ott lettek Máté Károllyal jó barátok. Itt folytatta a fizikai kutatásait, ő felelt a digitális mérésekért, Máté Károly az analóg mérésekért. A cégalapítás nulláról indult, semmi anyagi háttér nélkül, csak a szaktudás volt az induló tőke. Eleinte a cég csak fényképező gépek, háztartási gépek, TV-k javításával foglalkozott.
1995-től a piac már kérte a méréstechnikai tevékenységet, ami végre a saját pályájukra terelte a munkát. Több szaktanfolyamon vettek részt, ahol elismert uniós szakoklevelet is szereztek. Máté Károly saját gazdasági melléképületéből indultak. A megtermelt profitból és kölcsönnel 2002-ben megvásárolják egyik helyi bankfiók eladó épületét, ahol berendezik a nyomás, mérleg és hőmérő kalibráló laborokat, valamint a műszerforgalmazási kereskedelmi irodát. 2006-ban újra bővítették a céget, új laborokat alakítottak ki. Nemzetközileg új mérési standardot honosítottak meg, ami a kalibrálást világszinten rendezi, ehhez a cég is kellett alkalmazkodjon. A Metromat egy uniós pályázatban részesült, így 3 alkalmazottjuk továbbképzésre mehetett Dániába. 2008-ban elsőként Romániában a labor akkreditált státust kap hosszmérték, nyomás, hőmérséklet és levegőpáratartalom szakterületeken, persze nemzetközi szinten. Ezt elsőként a Metromat kapta meg, ők lettek az úttörők. Mivel Romániában a mérnöki és technikusi metrológus szakképzés megszűnt, önerőből finanszírozták a szakszemélyzet rendszeres kiképzéseit a Bukaresti Nemzeti Metrológiai Intézetben, valamint németországi, dániai és svédországi akkreditált laborokban. A profitot fejlesztésre fektették be, így újabb helységet vásárolhattak. 2010-re elkészültek a nagyon modern laborok. Új fejlesztési tervet dolgoztak ki, így 2017-re egy nagyobb helységgel és több laborral bővült a cég, elérte azt, hogy a Nemzeti Metrológiai Intézet után a Metromat az ország második legnagyobb méréstani intézete. A méréstan lényegében alkalmazott fizika, amit mérni lehet, és amit mérni kell azokon a területeken ott vannak, és a nemzetközi tudomány területén is. A cégnek 55 alkalmazottja van, zömében helybeli fiatalok, többségük egyetemet végzett. A személyzet folyamatosan jár továbbképzésre. A tanfolyamatokat a Nemzetközi Méréstani Intézet és az Országos Labor Szervezet tarja. Másfél év után kapják meg a szakosítást, a nemzetközi elismerést, önállóak lesznek és aláírási jogot kapnak. Most online is tartják nemzetközi intézetek a felkészítést.
Károly a cégen belül családias hangulatot honosított meg, rugalmas munkaidővel, mindenki érdekelt, hogy a munkája által a cég fejlődjön. Tudják, hogy mi a jelen, és azt is, hogy itt mi a jövő. Ezért a személyzeti fluktuáció nulla, amin számtalan külföldi cég elcsodálkozott. A cég példaképe a szülőföldön maradásnak, és boldogulásnak. Európából, Amerikából, olyan nagy a megrendelés, az országból is rengeteg kliens fordul a céghez, hogy újra bővíteniük kell. Létrehoztak Kolozsvaron is egy labor-munkapontot, Négyfaluban pedig egy egész új laborkomplexumot terveztek, nemzetközi szinten, ami Európában is előkelő helyet biztosít a Metromatnak. Náfrádi Jenő társtulajdonos, országos hírnek örvend a fizika területén, a Metromat elektro részéért, idő és frekvencia, valamint a kémiai kalibrálásokért felel, ezeket adminisztrálja, ami egy nagyon komplex terület. Máté Péter (sz. 1979. április 30.) laborfőnök, a mechanikai részleg felelőse, országosan elismert szakember, a Nemzeti Akkreditáló Hatóság egyik főembere. A Zajzoni Rab István Líceum után elvégezte brassói Műszaki Egyetemen a defektológia szakot. Ifjú Máté Károly (sz. 1975. szeptember 5.) a cégen belül a számítástechnikai rendszer adminisztrátora, ő implementálta az informatikai eredményeket a cég rendszerébe. Nagy tapasztalata van a gyógyszergyártás és az élelmiszeripar területén, ő irányítja ezen cégek részére a labor és helyszíini kalibrálási műveleteket. Az Elektroprecizia Szaklíceumot végezte, majd a brassói Műszaki Egyetem elektrotechnika szakát. Ifjú Náfrádi Jenő Brassóban végezte angolul az eletronikát, a hőmérséklet és nedvességmérés laborok technikai főnöke.
A Metromat kutató csoportját képezi Náfrádi Jenő, ifj. Máté Károly, Máté Péter, Bálint Attila, Frincu Mihai, Bálint István, Szőke Norbert, Bratoveanu Vlad, Kelemen Ignác. Nemzetközi elismeréssel 14 szakterületen akreditálása van a cégnek, 8-9 területen pedig évekkel előbbre vannak a digitalizálás és a mérésiadat-távközlés területén, mint a hazai rendszer. Itt van Hétfalu Szilícium-völgye. Svédországi és északolaszországi laborok a Metromathoz fordultak szakembereik kiképzésére több területen.
Külföldi kapcsolatok a piacon keresztül alakulnak ki, számtalan külföldi cég fordul a Metromathoz, a hazai cégek 90%-a. Multinacionális méréstani cég már többször fel akarta vásárolni a Metromatot, hogy ezzel megkaparintsa a hazai piacot. Ezek a profitot kiviszik, nem fektetik be az országba. A Nemzeti Metrológiai Intézet után Románia második legnagyobb és legismertebb cége a Metromat. A cég másodlagos profilja a műszerkereskedelem és szervizelés hazai és nemzetközi síkon. 2022-ben több mint 7000 kliensük volt ebből 620 szerződéses alapon. Autóalkatrészek területén 130, repülőgép-alkatrész területén 29, elektrotechnikai és energetikai területen 96, gyógyszeripar és orvosi technikai eszközök területén 44, kémia és petrokémiai területen 70, feldolgozóipar és építészet területen 395, élelmiszeripar, mezőgazdaság, zootechnika területén 88, ellenőrző szervek, ügynökségek területén 54 cégnek végzi a méréstechnikát a Metromat.
A Metromat a megyei szinten az egyedüli, aki 100%-os zöld energiát fogyaszt. Napelem parkja a cég szükségleteinek 30%-át fedezi, a többit vásárolják a Zöld Energia Szövetkezettől, aminek tagja a cég. Az új laborkomplexum már olyan napelem parkkal fog rendelkezi, ami teljesen zöld energiával látja el a cég szükségleteit.
A cég müszerparkja szakterületek szerint nagyon komplex, a világ legjobb etalon-mérőműszereit használják, ami folytonosan nagy befektetés. Elektrotechnika területén az AEÁ, hosszmérték területén Németország, erő és nyomaték területén Anglia, fordulatszám esetén India gyártja a legjobb minőségű etalonokat.
A Metromát tagja a Brassói Kereskedelmi és Ipari Kamarának, a ROLAB országos laboregyesületnek és az ETREC elektrotechnikai Klaszternek. A francia hitelminősítő intézet Excelent minősitésben részesítette a cég gazdasági eredményeit, és Közép-Európa legjobb 1500 cége közé sorolták be. A Brassói Kereskedelmi és Ipari Kamara immár 16 éve rendhagyóan első helyen díjazta.
A Metromat a törvény által megengedett szponzorálási összeggel a helyi kultúrát támogatja, az anyanyelvi oktatást és a könyvkiadást. Azt az iskolát támogatják, ahol az alkalmazottak gyerekei járnak, hisz ez több generációt szolgál. Fiataljaink érvényesüljenek a szülőföldön.
Kedves Metromat! Isten éltessen, legyetek továbbra is szülőföldünk világítótornya, hadd lássák a nemzetközi vizeken evezők, hogy a semmiből itt is lehet egy új világot teremteni, élhetővé tenni a Barcaságot.

Külföldön hamvaiban egységes a magyar emigráció

       Írta: dr. Bencze Mihály

Nemrég barátommal ősmagyar történelmi dolgokról vitatkoztunk. Egyik fontos témánk Dr. Padányi Viktor történész Dentu-Magyaria könyve volt, ami először Buenos Airesben jelent meg 1963-ban, majd 2000-ben a Püski Kiadó gondozásában. A szerző a magyarság délkaukázusi származását tekinti valósnak, melyben a kulcsszerepet játszik a szabírság, mint népünk elsőszámú őse. A magyarság kialakulását közvetlenül két fő és néhány kisebb jelentőségű nép egyesülése befolyásolta. E két egymástól elkülönülő, de rokonnép a szabírok és az ún. onogurok voltak. Előbbieket a Kaukázus déli részéről, a sumérok északi országából (Subartu) vándoroltatja az arab hódítók terrorja elől a meotiszi (Azovi-tenger) mocsarakba, ahol Dentu-Magyaria néven alapítanak új hazát. Az utóbbiakat pedig a lebediai, kazár fennhatóság alatt élő népekkel azonosítja, akiket a hivatalos történettudományunk kizárólagos őseinknek tart. A honvisszafoglalás értelmezésében is egyéni véleménye van, másként dokumentált a “besenyő futás” komplexuma vagy a bizánci szövetségben kezdeményezett bolgár háborúnak a honfoglalástól függetlenül kezelt eseménye. Szerinte az itt elkövetett értelmezési hibák megfosztják Árpádot attól, hogy stratégiai szempontból tökéletes, zseniálisan kivitelezett, az egész európai történelemben páratlan művét, a hon(vissza)foglalást a maga nagyszerűségében tudjuk értékelni. E könyv korszakos jelentőségét László Gyulától Erdélyi Istvánon át Bakay Kornélig vallották és vallják.
Padányi Viktor (Vatta, 1906. január 26. – Melbourne, 1963. december 3.) történész, nyelvész, író, a Szegedi Tudományegyetemen történelemből, filozófiából és magyar irodalomból doktorált. Oktatáspolitikai kérdésekkel foglalkozott, tanított középiskolákban, majd a szegedi egyetemen. Nagy kultúrájú volt, kiválóan zongorázott, hegedült és festett. Szülei, akárcsak a felesége szintén tanárok voltak, házasságából három fia született. Hazájából a rendszerváltás miatt emigrált 1945-ben, hat évig Bajorországban próbálkozott, de 1951-ben kitelepedett Melbourne-be, ahol könyvelő, tanár és műszaki rajzoló is volt. Jó barátságban volt Badinyi Jós Ferenccel, a sumér nyelv és történelem professzorával. Sokoldalúságát az is igazolja, hogy könyveket, tankönyveket, verseket, regényeket, novellákat és még színdarabot is írt. Fontosabb könyvei: Összeomlás 1918-19. Az iglói géppuskások regénye; Szeged, 1942, Ablak, Egyetemes és magyar történet; Nemzedék Ny., Szeged, 1943, Vörös vihar. Regény a magyar nemzet nehéz idejéből; Stádium, Bp., 1943, Széchenyi kultúrája; Szeged, 1943, A nagy tragédia. Szintézis. Így kezdődött…; Sidney, 1952, Vérbulcsú. Egy ezredéves évfordulóra; Buenos Aires, 1954, Rákóczi 1711-1961, Melbourne, 1961, Sumir-magyar nyelv lélekazonossága; 1961, West Coburg, Dentumagyaria; Transsylvania, Buenos Aires, 1963 (Magyar történelmi tanulmánysorozat), Egyetlen menekvés, Buenos Aires, 1967. Mint érdekesség, Padányi és társai a melbourne-i olimpia idején javasolták a helyi szervezőknek a sarlós-kalászos, rákosista-címeres zászlók eltávolítását a koronás-címeres zászló használatára. Részben kiábrándult volt az emigrációban megosztott magyarságból, szándékában volt, hogy elhagyja Ausztráliát, de ez egzisztenciális okokból nem valósult meg. Nagyon zavarta őt az, hogy a hátrahagyott Magyarország kétféle tendencia mellé zárkózott fel, és ez két egymással szembenálló Magyarországot jelent, amit a világerők tagolódásához való igazodás hozott létre. Az egységes magyar gondolkodás szintézisének szétzilálása Kelet és Nyugat érdekei szerint, a sem Kelethez, sem Nyugathoz nem tartozó magyarság érdekei ellenére történik. Ennek a tendenciáinak leküzdéséhez sem felelősségérzete, sem műveltsége, sem hazaszeretete, de még bátorsága sem volt azoknak az államférfiaknak, akiknek a vezetés a szocialista időkben a kezükbe hullott. 1991 után egy újabb rendszerváltás kellett ahhoz, hogy Padányi Viktor könyvei, írásai berobbanjanak a magyar szellemi és közéletbe.
Barátom Barkó Béla 1998-ban ausztráliai útján három napot Melbourne-ban töltött. Mivel tisztelője volt Padányi Viktornak, úgy érezte, hogy Magyarország nevében sírjára helyez egy koszorút, és gyertyát is gyújt az emlékére. Érdemes elgondolkodni, hogy Melbourne-ben négy magyar iskola is működik. A Melbourne-i Magyar Ház öt hektáros területen áll, 1981-ben nyitották meg, kizárólag magyar mesteremberek munkájaként épült. Az itt felépült Szent István templom (1992) alatt ötszáz eltemetett magyar urnája található, de nem itt volt Padányi sírja. Az 1966-ban Melbourne magyarságának adakozásával az Erdélyi Szövetség kivitelezte a Melbourne-i központi (Earltoni) temetőben a nyugati világ egyik talán legszebb Hősi Emlékművét, aminek építője Nagy Béla, tetején a Valler Károlyné szobrászművész bronz turul madarával, homlokzatán a koronás címerrel és a Pro Patria Hungaria 1848 – 1956 felirattal. Az emlékműtől nem messze nyugszik a negyven évig Malbourne-ben élt, Erdélyben született Farkas Márton 1848-as szabadságharcos. Badinyi professzortól, illetve Padányi egy 90 éves rokonától tudták meg, hogy a központi temetőben van a keresett sír. Az itt élő Veres Ernő segítségével két napi keresés után a 43 hektáros temetőben végre megtalálták Padányi sírját. Borostyán bokor mellett a síron egy ülő pártus süveges szobor található. A központi temetőben rendezett utcákon lehet bejárni a temetőt. A legszebb, központi helyeken a gazdagok sírjai találhatók, a szegényebbeké távolabb. A nagyobb nemzeteknek, megvan a saját parcellájuk, de a magyaroknak sajnos nincs ilyen. Még itt sincs összetartás. Szanaszét lehet találni magyar nevű sírokat. A temető közepén van a ravatalozó, vele szemben egy urnafal, ott mind csak magyarok hamvai vannak, az urnafalon egy felírat: Pro Patria Hungaria. Az emigrációban élő magyarokat el kell hamvasztani, hogy egymás mellé kerülhessenek, legalább haláluk után.

Budapest 150 éves

      Írta: dr. Bencze Mihály

Budapest, minden magyarok fővárosa az idén november 17-én lett 150 éves. De a hozzá tartozó városrészek története több mint egy évezredre nyúlik vissza.
Nem messze fekszik Esztergom, az egykori Ister-gam, ami sumírül Ister kanyarulata, görbülete, aza Dunakanyar. A Balaton pedig Bál isten tava. Ezért Budapest területén is éltek ősibb népek. Az 1. században kelták telepedtek ide, majd 89 körül a rómaiak megalapítottak Aquincum városát, a mai Óbuda elődjét, ami a Pannonia Inferior provincia székhelye volt. Vele szemben helyezkedett el a Contra-Aquincum, a mai Pest elődje. Attila hun király Buda testvérének lett székhelye, majd avar, magyar folytonossággal épült tovább. A Jagellók idején majdnem 30000 ezer lakosa volt, így egyben Európa legnagyobb városaihoz tartozott.
Buda IV. Béla királyi parancsára jött létre, mert az ősi Pestet feldúlták a tatárok, a Duna túlpartján védhetőbb volt a hegy. Ez lett a Magyar Királyság egyik székhelye. 1313-ban Buda városához tartozott Pest is. A török idők végéig Buda bírt nagyobb jelentőséggel, a törökök kiűzése után visszakapta a két város a szabad királyi város címet. A 19. századra Pest lett a kereskedelmi és gazdasági központ, Buda inkább hivatali központ. A Budapest névválasztás gróf Széchenyi István ötlete volt, és a Világ című művében jelent meg. Az egyik angol ismerőse a következőt javasolta: „Fővárostok nevét Budapestre kellene változtatni, mely kevés év, sőt hónap múlva oly megszokottan ’s könnyen hangzanék, mint Bukarest, ’s így két város egyesülne, mely most nem legjobb szemmel nézi egymást.” Egyesek Etelvár, Honderű, Hunvár, Dunagyöngye elnevezést javasolták. A két várost hajóhíd kötötte össze, ami nem mindig biztosította az átkelést. Széchenyi szerint amíg nincs egy állandó híd a két város között, addig nem lehet egy városról beszélni, csak egy város Budapest névvel felel meg a nemzet érdekének, hogy az ország gazdasági, politikai, közlekedési és kulturális központja legyen. Az első kísérlet a városok egyesítésére 1849-ben jött el, 1849. május 21-én a magyar csapatok visszafoglalták Budát és Pestet, a kormányzat ide is költözött, igaz, csak egy rövid időre, de ez alatt nagyon sok minden fejlesztést elhatároztak, és döntés született a városok egyesítéséről is. Az erről szóló rendelet 1849. június 24-én jelent meg. A rendelet hivatkozik a Lánchídra is: „Miután a’ lánczhid rövid idő múlva tökéletesen elkészülvén, ezáltal meg fog szüntetni az anyagi akadály, melly a’ két törvényhatóságban elkülönülve élt ’s létezett testvér főváros egyesítését és szellemi összeolvadását nehezíté.” A Szemere-kormány ezen rendeletét a megszálló osztrák hatóságok nem ismerték el, a két várost továbbra is külön kezelték, igaz a szabadságharc leverése után kinevezett közigazgatást vezettek be, amely viszont Óbudát és Budát egyesítette, 1849. november 8-án politikailag, 1849. december 19-én pedig közigazgatásilag is. A császári rendelet 1850. november 13-án Pestet és Budát közigazgatásialag egyesítette, majd 1853. február 26-án a két város pénzügyi közigazgatását is egybevonták. 1860-ban kiadott októberi Diploma visszaállította Pest és Buda és Óbuda szabad királyi városi jogait.
A kiegyezés után az új alkotmányos kormányzat egyik fő célkitűzése volt a városok egyesítése, így a birodalom Béccsel egyenértékű székhelyét kívánták megalkotni. 1868-tól Andrássy Gyula kormányfő Budapest fejlesztésével is foglalkozott. 1870-ban jött létre a Fővárosi Közmunkák Tanácsa, amely már egységesen kezelte a majdani Budapestet. A jogi egyesítés körülményesebb volt, a törvényt 1872. december 23-án fogadták el, ami kimondta: „Buda és Pest sz. kir. fővárosok, valamint Ó-Buda mezőváros és a Margit-sziget, ez utóbbiak Pest vármegyéből kikebeleztetvén, Buda-Pest főváros név alatt egy törvényhatósággá egyesittetnek.”
Végül 1873. november 17-én alakult meg Budapest, de még nem tartozott hozzá Újpest, Csepel, Pesterzsébet, Kispest, Rákospalota vagy a budai oldalon Nagytétény és Békásmegyer. A Margit-sziget még József főherceg tulajdona volt, csak 1908-ban sikerült tőle megvasárolnia a fővárosnak. Néha a fővárost Nagy-Budapestnek is nevezték. 1930-ban hozzácsatolták a Csepeli Szabadkikötőt, majd 1937-ben a Budaörsi repülőtér területét, később a Fővárosi Közmunkák Tanácsa hatáskörét kiterjesztették 24 környező településre is. A II. világháború előtt szakmailag újragondolták a főváros területének az átrendezését, 1948-ra kész volt a változtatás megalapozott anyaga. Az 1949. augusztus 20-án életbe lépett szovjet típusú alkotmánnyal, a Magyar Dolgozók Pártja saját érdemeként könyvelte el a város egyesítését. Az 1949-es törvény Budapest területét 1950. január 1-től 7 várossal és 16 nagyközséggel bővítette, majd 1994-ben Soroksár is önálló kerület lett. Ma Budapest lakossága 2 millió körül mozog, és a világ egyik legszebb fővárosa, számunkra a legszebb.