Omega Testamentum koncert Brassóban

Írta: dr. Bencze Mihály

Az Omega Kossuth (2013)- és Liszt Ferenc-díjas (1976), magyar rockegyüttes 1962-ben alakult. A rengeteg magyar együttes közt az Omega úttörőnek számított a magyar zene történetében, elsőként a nemzetközi zeneéletben jegyezett magyar együttesként is. Az Omega mintájára az egykori szocialista országokban együttesek is alakultak. A magyar együttesek közül nekik volt a legtöbb eladott lemezük Magyarországon (1979, Gammapolis, 650 ezer példánnyal) és külföldön (1977, Time Robber 1 millió példánnyal). Az Omega volt az első együttes, melyet a Magyar Állami Hangversenyzenekar kísért, valamint a magyar együttesek közül az Omegának volt először digitális stúdiója, elsőként jelent meg CD-je és DVD-je. Az Omega tagjai léptek fel elsőként egységes színpadi ruhában és az együttes koncertjein használtak először füstgépet, lézershow-t, valamint a látványelemek kiegészítésére kivetítőt. Egyedüliként négyszer koncerteztek a Puskás Ferenc Stadionban, a Kisstadionban szintén ők játszottak a legtöbbször. Majdnem 60 év folytonos zenéléssel a legrégibb együttes Magyarországon, de a világon is a „legöregebb” együttesek közé tartozik. Minőségi szövegei és dalai a mai napig is aktuálisak. Tagjai: Kóbor János énekes, Benkő László ének, zongora, Molnár György szólógitár, Mihály Tamás basszusgitár, Debreceni Ferenc dobok. Lemezeik. Trombitás Frédi és a rettenetes emberek (1968), 10000 lépés (1969), Éjszakai országút (1970), Élő Omega (1972), Omega 5 (1973), Nem tudom a neved (1975), Időrabló (1977), Csillagok útján (1978), Gammapolis (1979), Az Arc (1981), Omega XI (1982), A Föld árnyékos oldalán (1986), Babylon (1987), Egy életre szól (1998), Égi jel (2006), Volt egyszer egy vadkelet (2017), Testamentum (2020). A Gyöngyhajú lány éneküket 1970-ben Japánban díjazták, azóta is világsláger. Az évek során az Omega „testvéregyüttese” lett a Scorpions. Díjaik: A Magyar Köztársaság Érdemrend kiskeresztje (1995), EMeRTon-díj (2004), Börze Award-Életmű-díj (2011), Pro Urbe Budapestért díj (2011), Fonogram Életműdíj (2018), Inter-Lyra-díj. Az Omega tagjainak szólólemezei is jelentek meg, az együttesről többen írtak könyvet is.

Nemzedékem, és az utánam következő nemzedékek az Omega zenéjén nőttünk fel, szellemi és lelki életünk részévé váltak. Az Omegát először 1975-ben engedte Romániában koncertezni a szocialista hatalom, de akkor se engedte magyar lakta városokba. Mi, az akkori kolozsvári magyar egyetemisták 1975. április 19-én Vajdahunyadra mentünk az Omega koncerte. Ami világszenzáció volt, tombolt a közönség, mindenki énekelt, végül a rendőrség verte szét a tömeget. Brassóban, 1980. november 17-18-án a brassói Sportcsarnokban koncertezett, ezen a koncerteken több mint 200 Vörös Zászló Líceum diákjaival és volt diákjaimmal vettem részt. Csodálatos volt. A rendszerváltás után végre Erdély városaiban is koncertezhetett. Brassóban 2019. szeptember 17-én koncertezett utoljára az Omega, ő zárta a Brassói Magyar Napokat. A koncert végére sajnos az „ezüst eső” is beköszöntött, mintha így jelezte volna a Sors azt a következő tragikus évet, amikor Benkő László 2020. november 18-án, Mihály Tamás 2020. november 21, és Kóbor János 2021. december 6-án végleg távozott az „égben lebegők csarnokába”. Az Omega 15 millió magyarnak volt a zenei királya, akik visszahallgatva a dalaikat szép csendesen vagy tombolva, most is siratják. Az Omega európai szinten is Alfa magasságban zenélt de eljött az az idő amikor, mint a görög ábécé utolsó betűje teljesítette földi küldetését, és a megírt „testamentumát” átadta az örökkévalóságnak. Csodák mindig voltak, és mindig lesznek, Debreczeni Ferenc jézusi alázattal feltámasztotta hamvaiból a legendás együttest, új tagokkal, új dalokkal, ami Omega Testamentum név alatt próbál szárnyalni. Ez az új együttes mutatkozott be 2024. június 7-én a brassói Rockstadt klubban. A fergeteges koncert után elbeszélgettem az új együttes három tagjával.

Bencze Mihály: Ma egy fantasztikus koncerten vettünk részt, ahol bemutatkozott az Omega Testamentum együttes. Megkérném Debreczeni Ferencet, Cikit, hogy meséljen nekünk arról, hogy milyen volt a tragédia után főnixmadárként feltámadni, kapni olyan új tagokat, akikkel az Omega eszméjét, zene- és szövegvilágát nekünk, a kárpát-medencei magyarságnak tovább tudja adni?

Bencze Mihály és Debreczeni Ferenc

Debreczeni Ferenc: Köszönöm szépen, ez a főnixmadár jelző nagyon jól hangzott, csak ennek nehéz igazándiból helytállni olyan szinten, mint ahogy ezt ő tudta annak idején, vagy amiről az elbeszélések szólnak. A mi esetünkben nem volt egyszerű történet, három zenekari tag elhagyta az Omegát, s nincs mese, ezt a 60 éves örökséget valahogyan tovább szerettem volna vinni, meg is beszéltük korábban, csak így elfogytunk. Hála Istennek, amikor oda jutottunk, hogy mégis érdemes lett ezzel foglalkozni, rátaláltam a srácokra, ami nem volt egyszerű, mert nem úgy megy, mint amikor van egy válogatás és akkor behívunk valakiket és jöjjenek. Utánamentünk, nézegettünk, hallgathattunk, akár koncerttermekben, vagy akár az interneten és így sikerült összehozni ezt a bandát. Az énekesnek Schrott Petinek van a legnehezebb feladata, a Mekinek a hangja után, ő neki kell megszemélyesíteni az énekeket. Nagy Zsolt, a billentyűs, aki jó ismerős, hiszen annak idején Balázs Fecóval együtt dolgoztunk, de gyakorlatilag még a Fekete Tibi is. Így aztán össze tudtunk állni, bátran vállaltuk ezt a feladatot, hogy új nótákat is írjunk, ráadásul teljesen az ars poetica jelleggel, hogy önmagáért szóljanak a dalok, amikben benne van minden.

B.M.: Arcunkon az idő, Saját képét hívja elő, És az angyalok, végül nem ismernek ránk. Kóbor János karizmatikus egyéniségét megörökölni, de egy újabb hangminőséget, az Omegának a jövőbeli képét énekelni, ezzel a nyitódallal, csodálatos volt! Úgy érzem, hogy sikerült azt a szintet tovább vinni. Hogyan tudtad ezt a feladatot felvállalni, s nemcsak belenőni, hanem újat is hozni?

Schrott Péter és Bencze Mihály

Schrott Péter: Köszönöm a kedves szavakat! Amikor a Cikiék fölhívtak, a projekt miatt, akkor nem nagyon tudtam, hogy hova kapjak, nagyon meglepődtem és megtisztelő volt! Olyan Omega dalokat játszunk, amik a zászlóvivés – ahogy Ciki mondaná –, minden koncerten egy ilyen bálványállítás, emlékezés valósul meg. Kérték is, de én is úgy gondoltam, hogy nem szabad utánozni a Mekit, tehát, hogy muszáj a tipikus dallamokat, dalokat úgy előadni, ahogy azt ő is csinálta, de semmiképpen sem átvenni az ő stílusát, hanem újat hozni bele, ezáltal beletenni magamat is és talán ezt érezhetted, így sikerült előhozni ezt az érzést.

B.M.: A fehér holló a fekete párja. Miért van az, hogy ma senki se látja? Túl fehéren vakít a szárnya, Nem ő látszik, csak a hiánya. A billentyűk fehérek-feketék, hogyan sikerült Benkő László karizmatikus és sokoldalú személyisége után, azokon a billentyűkön a Léna dalt felfokozott ostorcsapásáig eljátszani, de nemcsak eljátszani, hanem az új Omega elképzelése szerint tovább vinni?

Nagy Zsolt, Schrott Péter, Bencze Mihály, Debreczeni Ferenc

Nagy Zsolt Misi: Nem volt könnyű feladat, mert eleve Benkő Lacit nem lehet pótolni, nekem is egy óriási megtiszteltetés, hogy elhívtak a zenekarba. Minden koncert egy olyan élmény, hogy egy örökség előtt tiszteltünk, mi a magunk módján, Ciki pedig a saját életművét folytatja. Nekem ez egy új dolog volt olyan szempontból, hogy ez nem volt egyszerű, a hangszíneket, a hangszerelést megcsinálni a dalokba, hogy úgy szóljon, vagy megközelítőleg úgy, mint a lemezeken volt. Minden alkalomkor dolgozunk ezen, mert nem lehet csak úgy megállni, tökéletesíteni kell napról-napra, koncertről-koncertre.

B.M.: Mi az Omega zenéjén nőttűnk fel, dalait, a szövegeit kívülről tudtuk, énekeltük, nekünk nem bálvány, hanem egy követendő minta volt zenében, szövegben, gondolkodásban, magatartásban, kivitelezésben. Az Omega tagjaival személyesen 1978-ban találkoztam, hiszen azelőtt a román hatóságok nem engedtek Magyarországra, és az első találkozásunk az Ifjúsági Parkban volt, ahol Kóbor János a koncert utáni protokollra meghívott engem is. Az Omegának legalább 50 koncertjének vagyok a „túlélője”. Na, de más lemezről hallgatni és más élőben látni, hogy néhány évvel “idősebb” srácok ezt hogyan tudják valósítani. Az Omegának hogyan sikerült egy szocialista világból nemzetközi szintre lépni?

D.F.: Van egy dolog, amire nagyon határozottan tudok visszaemlékezni, ami szintén egy bizonyos riportnak a témája volt az amikor a 20 éves jubileumi koncertet csináltuk a Budapest Sportcsarnokban és sikerült teltházat összehozni. Ebbe nagyon komoly szerepe volt Jancsó Miklósnak és a Hernádi Gyulának, ők voltak azok, amikor először nem értettük, hogy miért kell nekünk a monarchia korabeli katonai ruháiban, sisakban megrohamozni a Gellért-hegyet egy Omega zászlóval a kezünkben. Utána elmesélték, hogy azért, mert gyakorlatilag úgy akarják felépíteni ezt a koncertfilmet, hogy a szabadság szimbóluma megjelenjen. Mert az egy nagyon komoly korszakban volt, amikor a diktatúra kemény volt. Hála Istennek, ők is voltak olyan szituációban, hogy annyira népszerűek tudtunk lenni, hogy már nem tudtak megálljt parancsolni, így aztán sikerült ezt a filmet is készre csinálni – éppen most lesz róla újravetítés. A folyamatos nemzetközi meghívások megalapozták hírnevünket.

B.M.: Brassóban 1980-ban a Sportcsarnokban koncertezett az Omega. Az is zenei robbanás volt a brassói magyarság részére, mert aki nem tudott beférni, az kint tombolt és nem lehet leírni azt az extázist, amit kiváltottak a dalok. Öt évvel ezelőtt a Tanácstéren koncertezett az Omega, most annak örvendek, hogy a régi gyökerekből kisarjadt új Omegával találkozhattunk ma. Mi az elképzelésetek, hogyan folytatjátok tovább?

D.F.: Ameddig tudom én azt addig szeretném folytatni, reméljük, hogy megkapom hozzá az igazolást és nem lesz probléma. A természet az dolgozik, de a srácokkal boldogan csináljuk és nem szeretnénk változtatni ezen a variáción. Nekem nagyon tetszik ez a stílus és úgy érzem a közönségnek is.

B.M.: Az időrabló mindent lát, Kezében az egész világ. Érezzük a tekintetét, De senki sem látta még. Győzzétek le az időrablót, sok sikert és hosszú életet kívánunk az Omega Testamentumnak, és köszönöm a beszélgetést.

Erdős Róbert, Schrott Péter, Debreczeni Ferenc, Fekete Tibor, Nagy Zsolt