A Fehérvárak rejtélye

Írták: dr. Bencze Mihály és Karsa Botond

Cikkünkben a Fehérvár nevű városok, helységek nevének eredetét, illetve a köztük levő összefüggéseket elemezzük.

A haftaliták, azaz a fehér hunok ismert csoportosulás a tielő szövetség részeseiből, valamint Közép-Ázsia szkíta népességéből alakult ki. Fehér hun elnevezésük keleti lakóhelyükre utal, nem pedig bőrük vagy öltözetük stb. színére. A hun szövetség népei az égtájakat, illetve ennek megfelelően seregrészeiket színekkel jelölték: az északi irányt, illetve seregrészt kékkel, a délit vörössel (vörös hunok: alkhono, kermikhion), a nyugatit feketével (európai hunok: Attila népe, a keletit pedig fehérrel, azaz heftaliták. A kínai évkönyvek szerint a hun szövetség alat– magyarul haladzs– nevű népe az Altaj vidékén, a Narym folyó völgyében lakott. A Narym a Fekete-Irtis mellékfolyója Kelet-Kazahsztánban. Nevüket tarka lovaikról kapták (ala at -tarka ló). Mongol követi jelentésekből (13. század), illetve Abulgazi történeteiből (17. század) tudjuk, haladzsok a Jenyiszej mentén, az Angara forrásainál és a Bajkál-tó keleti partjainál is éltek. A fehér, mint településnév többször előfordul szálláshelyeiken.

A székely népnév jellegét vizsgálva, a népnév egy török törzsnév volt eredetileg, amely kizárólag e törzs által használt lovak egyedi jellegzetességére utalt. A kínai források szerint a régi török törzsnevek egyik csoportját a lószín vagy ló-jegy nevekből, mint melléknevekből kialakult törzsnevek alkotják például: doru atlı, vagyis „vörös lovas” törzs. Ilyen a török eredetű székely népnév is, amely kezdetben „fehér patás lovat” jelentett. A törzs szóval együtt állandósult jelzős szerkezetben tehát „fehér patás (lovú) törzs” jelentést hordozott. Ebből a jelzős szerkezetből a melléknév jelentéstapadással törzsnévvé/népnévvé vált. A székelyek korai történelmét földrajzilag egészen Mongóliáig, időben egészen a 4. századig vissza lehet vezetni, a székelyek ősei a mai Mongólia északi részéről, a Tola-folyó környékéről származnak. A történelmi háttérre kitérve ismertette: Belső-Ázsiában a Ruru Birodalom felemelkedése a hunok egy részét 350-370 között helycserére kényszerítette. Hozzájuk csatlakozhattak a székelyek őseinek csoportjai is, akik úgy tűnik, hogy az ázsiai hun törzsszövetséghez tartoztak. A mai székelyek őseinek egy része a nyugat felé tartó hunokhoz csatlakozva 370 körül a Volga alsó folyása vidékére, majd az 5. század első felében a Kárpát-medencébe érkezett meg. Ugyanakkor egy másik részük a délnyugat felé tartó hunokhoz csatlakozott és a Balhas-tótól délre fekvő Ili-folyó és a – mai Kirgizisztán, Üzbegisztán és Tadzsikisztán egy részére kiterjedő – Fergana-völgy közötti régióba vándorolt. Ezeken a vonalakon is találunk fehér nevű településeket.

A Kárpát-térségben, és kissé távolabb több Fehérvár elnevezésű város, település található magyarul, vagy valamelyik szláv nyelven: Székesfehérvár, Gyulafehérvár, Nándorfehérvár /Belgrád, Tengerfehérvár/Biograd na Moru, Dnyeszterfehérvár/Belgorod Dnyesztrovszkij, Weissenburg, vagy távolabb Belgorod, vagy még távolabb Tungvancseng. A különös hasonlósági rejtély megvilágítása érdekében fel kell tárni, hogy a Fehérvár nevű településekben a “fehér” külsőségen, megjelenésen, pl. az építőköveken/sziklákon kívül vannak-e közös vonásaik, fellehetők-e más történelmi, földrajzi, népességbeli, gazdasági, vagy akár szakrális kapcsolódásaik? A megtalált Fehérvárak:

1. Fehérvár (Alba Régia) a Pilis keleti lejtőjénél, a Duna közelében, valahol Pomáz és Budakalász között. A turulnemzetségű magyar királyok szakrális, koronázási, temetkezési városa. Információink szerint Fehérvárat Uptar a hunok társkirálya alapította még utolsó hadjárata, ill. halála előtt ~Kr.u. 430 körül a Pilis keleti lejtőjénél, mint a Kárpát-medence szakrális középpontját, kialakítását már társkirály bátyja Ruga fejezte be. Ebben már unokaöccse és neveltje, a fiatal Atilla is részt vett. A település helye igen régi időkre nyúlik vissza, mert itt (közeli helyeken) alakult az ősi Budátág város (fennállása: ~m.e.11.430-3.800, közben mint a IV. mahgar szakrális királyság székhelye), majd Védág település, később Szikambria (a shik nép városa), majd Védágu-Ubuda (kelták-szkiták települése), esetleg Herculea (rómaiak), s végül Fehérvár.
2. Székesfehérvár Dunántúli település, a Sárvíz és a Gaja-patak által táplált mocsaras terület legnagyobb szárazulatán, s amit valamilyen külső, nevezhetjük magyarságellenes okból az ősi Fehérvár helyett helyezték/nevezték oda, és ma is úgy szerepel, mint Koronázó város! Jelenlegi hivatalos információ: „A város neve régen egyszerűen Fehérvár volt, mely név valószínűleg a Géza fejedelem által építtetett székvár és templom fehér köveire vagy fehérre meszelt falaira utalhat. A megkülönböztető „Székes-” előtag a 17–18. század során kapcsolódott a település nevéhez, és a középkorban itt felállított hivatalos királyi trónra utal. Közismert latin neve Alba Regia, vagyis Királyifehér, legnépszerűbb beceneve a királyok városa. Ez azzal magyarázható, hogy ha a várost említjük, akkor a középkori Magyar Királyság királyi, világi és szakrális központjáról beszélünk (?!). Itt őrizték a magyar koronázási jelvényeket, a kincstárat, a levéltárat, és itt tartotta a király az országos törvénylátó napokat, valamint csak a Fehérvárott megkoronázott király lehetett az ország törvényes uralkodója. Székesfehérvár 1543 és 1688 szinte végig oszmán uralom alatt állt. Ekkor pusztult el többek között a pompás királyi bazilika, ugyanis a város keresztes és oszmán ostromok sorát szenvedte el. A visszavétel után a város nem nyerte el újra korábbi jelentőségét, bár szabad királyi városi rangját visszakapta. A középkori és a török várost szinte földig rombolták, a köveket a barokk város építéséhez használták föl. Mária Terézia királynő az 1740-es évektől támogatott több fehérvári építkezést (pl. a Szent István-bazilika újjáépítését), majd 1777-ben megalapította a Székesfehérvári egyházmegyét.” [https://hu.wikipedia.org/wiki/Székesfehérvár]. A Székes minősítés viszont erősen vitatható, sokan megkérdőjelezik, sőt – korabeli dokumentumokkal, régészeti eredménytelenséggel alátámasztva – megállapítják, hogy a magyar királyok Fehérvára, a koronázó, temetkező helye nem Székesfehérvár, vagy ahogy régiesen mondták Székesfejérvár! Az a kérdés, hogy mikor indult el ez a történelemhamisítás/változtatás. Ez I.Lipót császár-király idejében történt, miután kiűzte a törököket Magyarország területéről. A Vikipédiából [https://hu.wikipedia.org/wiki/A_török kiűzése Magyarorszáról] emeljük ki a következőket: “ Lipót Magyarországot fegyverrel visszafoglalt területnek tartotta, nem pedig saját rendi hagyományai által kormányzott országnak 1687-ben országgyűlést hívott össze Pozsonyba, ahol a magyar nemesség lemondott a szabad királyválasztás jogáról és elismerte a Habsburg-ház férfi ágának örökös jogát a Magyar Királyság trónjára. A küldötteket lemondatták továbbá az Aranybulla ellenállási záradékában megfogalmazott jogukról is. A bécsi udvar pozícióinak erősödését mutatta, hogy az I. Ferdinánd korabeli királyi hitlevél 17 pontját 6 pontra szűkítette le. A régi hitlevélből kimaradtak az országgyűlés háromévenként megtartására, a magyar ügyeknek magyarok általi intézésére, a nádor választására és hatáskörére, a véghelyek kapitányainak magyar voltára, az idegen zsoldosok kivételére, a vallásszabadságra és általában a vallásügyre vonatkozó határozatok. Csak általánosságban szólt arról, hogy az országlakosokat kiváltságaikban megtartja. A hajdúkat és a kurucokat megfosztották kiváltságaiktól, hagyományosan Habsburg-ellenes érzelműek lévén, ugyanakkor elkezdték az idegen nemzetiségű (rác, horvát) határőrezredek (és határőrvidékek) szervezését. I. Lipót császár visszavonta a vallásszabadságot, és erős rekatolizációba kezdett. A vármegyerendszer megmaradt, azonban Horvátország külön irányítás alá került, élén katonai kormányzóval. Nem szüntették meg a báni méltóságot, de annak személyét ezentúl Bécs választotta. Az uralkodó megtiltotta önálló magyar haderő felállítását, feloszlatta a végvári katonaságot, és elrendelte az ország belsejében lévő kővárak felrobbantását, attól félvén, hogy azok lázadás fészkei lehetnek. I. Lipót császár visszavonta a vallásszabadságot, és erős rekatolizációba kezdett”. Ennek a kimondottan magyarságellenes magatartásnak a véghezviteléhez szükséges volt az ősi rend, szokások további megváltoztatása is: az ősi Fehérvár és szerepének eltűntetése a magyarság életéből, még emlékezetéből is. Nemcsak lerombolni, de még romjait is el kell tűntetni, széthordatni a környékre – a bécsi haditanács szerint a magyarok elleni hasznos eszközként betelepített – idegen, szerb lakossággal. Ebbe a helyzetbe illeszkedett bele a lerombolt dunántúli Fehérvár átminősítése és kiemelése “Székes”fehérvárrá – ahova az eltűntetett Fehérvárról még relikviákat, királyi maradványokat is átvihettek. S megtehették, mert már a királlyá avatás is jelentősen kiüresedett. Sajnos ehhez a magyar világi és egyházi hatalmasságoknak is segédkezniök kellett, hiszen az ősi rend és emlékezet – máig fennálló – törléséhez, átminősítéséhez erre is szükség volt.
3. Gyulafehérvár Kolozsvártól 95 km-re délre, a Maros és az Ompoly összefolyásánál emelkedő 230 m magas fennsíkon fekszik. Interneten sok minden megtalálható pl.: “Már a vaskorban földvár állt itt, ahová a rómaiak később castrumot építettek. Itt állt Apulum, az ókori Dácia tartomány egyik jelentős városa. Erdélyt már a magyar államalapítástól kezdve innen kormányozták, mint különálló egységet, itt székelt az erdélyi vajda…” A magyarság szempontjából Gyulafehérvár az erdélyi vajda, majd az erdélyi fejedelmek székvárosaként kiemelkedő. Információink szerint Gyulafehérvár ősét a dákok alapították ~Kre. 250 körül. A dákok a közhiedelemtől eltérően Nogau földrészről származtak, és több évezredes vándorlással kerültek a Kárpát-medencébe. Nogau egy több részletben elsüllyedt földrész volt az Atlanti-óceánban Grönland és Európa nyugati része (Hollandia-Dánia) között, területe valaha befoglalta Islandot, Skóciát és az Északi-tengert. Nogau nyugati részein élő ürho nép egy része, több törzs ~m.e.14.200 körül indult el az Európai kontinens felé, és telepedett le Doggerlandon (az Északi-tenger akkor még tengerrel nem borított területén). Majd évezredekkel később, amikor ez a terület is süllyedni kezdett (a süllyedés napjainkig folytatódik szegény hollandok rovására), az egyik törzs, a dák nép ~m.e. 4.400 körül lassan, le-letelepedve tovább vándorolt Európa belseje, a Kárpát-medence felé. A Kárpát-medencéről, az ott lakó magyar népekről, magas kultúrájukról még valaha a Nogaura került mahgar táltosoktól kaptak információkat. A dákok a Kárpátoktól észak-keleti területen, a Galíciának, Besszarábiának nevezett területen ~m.e.2.900 körül telepedtek le. Később hatoltak be a Kárpátokon belülre, Erdély területére ~m.e.2.700 körül, és ott is letelepedve lassan elszaporodtak. Kemény harcok után egyesítették a nagy területen élő törzseket, megalapították királyságukat, amely közel kétszáz évig fennállt (ez a történelemből is ismert Dák Királyság, Erdély központtal, Sarmisegethusa fővárossal). A Római Birodalom terjeszkedésének sokáig ellenálltak, míg végül a római Traianus császár két hadjáratban legyőzte a dákokat, és Dácia provincia néven a Római Birodalom részévé tette kb. 170 éven keresztül a gótok megjelenéséig. A dákok ősi szimbóluma a farkas volt. A farkas, miként a turul-sólyom, a medve, vagy a holló az ősi népeknél, népeinknél szent állatok voltak. Az egész dák kutakodás abból indult ki, amikor egy talált cikk arról tájékoztatott, hogy a gael nép genetikai nyomai Galiciában megtalálhatók.
4. Nándorfehérvár/Belgrád a Duna mellett a Száva torkolatnál fekszik, jelenleg Szerbia fővárosa. Interneten itt is sok minden megtalálható, mert különösen az elmúlt másfélezer év során több ország, birodalom, népcsoport találkozási, ütközési pontját jelentette. A város négy évszázadon keresztül a Bizánci Birodalom, a Magyar Királyság és az első Bolgár Királyság csatatere volt. Belgrád számtalanszor cserélt gazdát az Oszmán Birodalom megjelenése után is, hiszen a Magyar Királyság, ill. a Habsburg Birodalom, a kialakuló Szerb királyság és az Oszmán Birodalom érintkező vonalán feküdt. A magyarok szempontjából híres nándorfehérvári ütközet, Szilágyi Mihály, Hunyadi János hősies győzelme miatt is jelentős. Információink szerint (lásd Halmágy-Almágy cikkünket) a mai Belgrád közelében a legrégibb települést a shik nép alapította még ~m.e.7.210 körül a Duna partján, Vinca közelében. Arról, hogy ez a település miként alakult, meddig tartott, nem kaptunk információt, viszont ez idő óta folyamatosan lakták népek ezt a területet. Pl. később a kelták, majd a rómaiak Singidunum néven. A Fehérvár elnevezésű települést a hunok alapították 437-ben, (Vikipedia): „eredeti magyar neve legalább a XIV. század eleje óta Fehérvár, Nándorfehérvár, a 16. és a 19. század között n > l hangváltozással gyakran Lándorfejérvár („Bolgárfehérvár”) változatban is.”
5. Tengerfehérvár /Biograd na Moru. Zárától 28 km-re délkeletre, Dalmácia északi részén, a Pašman-csatorna partján egy kis félszigeten és környékén fekszik. Története röviden a Vikipédiából: Középkori története eleinte a Horvát királysághoz kötődik, mert a horvát király székvárosa volt, de kapcsolódik a Magyar királysághoz is, mert többször cserélt gazdát. Zára és Velence fokozódó ellenségeskedése után, Biográdot végül a velenceiek 1125-ben elfoglalták és lerombolták. Szerepe ezzel lezárult, bár romjain később a zárai menekültek 1202-ben megalapították “Jadera Nova” várost, amelyet Zárába történt visszatérésük után az újjáépített Zárától való megkülönböztetésül “Zara Vecchiá”nak (azaz Ó-Zárának) hívtak. Tengerfehérvárt a hunok alapították 459 körül, nevezetesen Dengiszik hun király, amikor második alkalommal visszatért a Kárpát-medencébe, egészen az Adriai partokig.
6. Dnyeszterhehérvár /Belgorod Dnyesztrovszkij (Білгород-Дністровський). A Fekete-tenger partján, a Dnyeszter deltájának jobb partján, az Odesszai területen, a történelmi Besszarábia területén. Korábbi nevei: az ókori görögöknél Ophiusza (Οφιούσα) vagy Türasz (Τύρας) – az utóbbi a Dnyeszter ógörög neve is volt – és a rómaiaknál Album Castrum (‘fehér vár’). A bizánci erőd eredeti neve Aszperon volt, melynek jelentése a helyi besenyő–török nyelven ‘fehér’ volt, a tengeri kagylóktól fehér partszakaszra utalva. A 15. században egyértelműen magyar érdekterület volt (Zsigmond, Hunyadi János, Hunyadi Mátyás). (Vikipédia)
7. Weissenburg/Weißenburg in Bayern Közép-Frankföldön, Németországban. Weißenburg története a Római Birodalom határán fekvő Biriciana nevű római erődig vezethető vissza, amelyet az első század vége felé építettek. A germán törzsek lerombolták az erődöt, és letelepedtek a ma is városközpontban. A Weißenburg név első említése egy 867-ből származó oklevélben szerepel. A város a frankok uralkodása alatt lett királyi rezidencia székhelye, és a legenda szerint Nagy Károly ott maradt, hogy felügyelje a Fossa Carolina építését. (Vikipédiából összesítve). Információink szerint a „fehérvár” jelentésű várost a hunok alapították 432 körül, Ruga hun király nyugati hadjárata során. Később Atilla az elképzelt nyugati birodalomrészi királyság székvárosának tervezte a nyugati Fehérvárt, Weissenburgot, fia, Aladár is többször érintette nyugati útjai során. Aladár – már mint I.Childerik – története viszont másként alakult.
8. Belgorod (oroszul: Белгород). Belgorod város Oroszország nyugati részén, a Donyec folyó mentén, 40 km-re az orosz-ukrán határtól. A települést először 1237-ben említik, amikor Batu kán csapatai pusztították. 1596-ban itt volt Borisz Godunov egyik erődje, melyet a krími tatárok ellen állítottak föl a déli határok védelme érdekében. A Belgorodi terület adminisztratív központja. (Vikipédiából). A várost még Ugek magyar fejedelem alapította, amikor a Donyec mentén felfelé haladva a magyar törzsek közelítették a Dnyepert, és a későbbi Kiev várost.
9. Tungvancseng (kínaiul: 统万城，pinjin: tongwancheng; jelentése: „Tízezer népet irányító” 赫连勃勃当年自言“方统一天下，君临万邦，故以统万为名”; Helian Bobo saját kijelentése szerint: “Az égalattit egyesítő hely, melynek ura tízezer népen uralkodik”}), vagy más néven Pajcseng, 白城 pinjin: baicheng, ‘Fehér város’, ‘Fehérvár‘) máig fennmaradt hsziungnu (ázsiai hun) romváros, amely Kína Senhszi (Shaanxi) tartományában található, Belső-Mongólia Autonóm Terület autonóm tartománytól délre. A várost Helian Bobo hsziungnu császár építette Hszia nevű államának fővárosaként, az Ordosz-fennsík stratégiailag fontos pontján, a kínai nagy fal mellett. A város építésén hozzávetőleg százezren dolgoztak, a munkálatok 419-ben fejeződtek be. Tungvancseng épületei romos állapotukban napjainkig fennmaradtak, mivel majdnem ezer évig homok borította a várost. [https://www.wikiwand.com/hu/Tungvancseng]. Lásd még Obrusánszky Borbála: Élménybeszámoló – a hun Fehérvár (video) [https://www.youtube.com/watch?v=uX6f2CskHok].

Záró gondolatok. Áttekintve a Fehérvárak történetét, pl. alapításukat, megállapíthatjuk, hogy a Kárpátok közelében négy Fehérvár települést a hunok alapítottak, elsőként Fehérvár (~430) alapítása, majd sorban Weissenburg (~432), Belgrád/Nándorfehér (~437), végül Tengerfehérvár (~459) város következett. A hunok hadjárataiban már részt vettek testvérnépként a visszatérőfélben levő magyar törzsek is. Ide sorolható a távoli Tvungvancseng városnak a hsziungnuk /ázsiai hunok általi alapítása is ~419-ben, ami pedig megelőzi a nyugati hunok alapításait. Két Fehérvárt (Biograd és Gyulafehérvár) később már a magyarok alapítottak. Ezek alapján valószínűsíthető, hogy a „Fehérvár” elnevezés a hunok/magyarok hitvilágában, kultúrájában különös szakrális, hatalmi jelentőséget jelenthet. Azok a személyek, akik ebben a szakralitásban szerepet játszottak, a Fejér vagy Fehér családnevet kapták, és utódjaik is örökölték.