Emlék a Transzfogarasi útról

Gyulai-Nagy Árpád

írta: dr. Bencze Mihály

A Transzfogarasi út építése 1969 végén kezdődött Nicolae Ceauşescu utasítására, katonai útnak szánta önvédelemből, hisz a prágai tavasz leverése után rettegett a szovjet megszállástól. A munkálatok legnehezebb részét a katonaság végezte, sajnos balesetekben több mint 40 katona vesztette életét. Ez az út a Fogarasi-havasok központi részén halad át észak-déli irányban, összeköti Alsóárpás és Argyasudvarhely (Curtea de Argeş) településéket. Ez a csodálatos hegyiút 90 km hosszú, 2042 m magasságig vezet, összesen 830 hidja, 27 viaduktja, és 5 alagútja van. 1974. szeptember 20-án adták át, de a munkálatokat 1980-ig folytatták.

Transzfogarasi út egy része a munkálatok előtt

Gyulai Nagy Árpád 1944. május 6-án született, akkor amikor az amerikai légierő Brassó városát bombázta. Apja, Gyulai Nagy András a csernátfalusi fúvószenekar karnagya volt, de híres szabómester is. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, apja megtanította az úriszabóság rejtelmeire. Árpád nem maradt a szabóság világában, elvégezte Brassóban az erdészeti egyetemet 1970-ben. Egyetem után Csíkszeredába került, de apja közbenjárására, és Girás János beruházási főnök segítségével hazakerült, az erdei utak, erdészeti épületek tervező osztályára. Első munkája a Nagykő-havas hátsó részén egy medvevédelmi központot, menedékházat épített, persze a híres csángó kőművesek segítségével, mint: Köpe István, Lőrincz János és mások. 1970-ben nősült, ő varrta Margit feleségének a csángó ruhát, és ebben az évben született meg 1970. június 1-én Endre fia is. Sokáig nem tartottak a mézes hetek, kivezényelték 2 hetente a Transzfogarasi úthoz, ahová kocsival vitték ki. Szász mesteremberek irányítása alatt folytak a munkálatok, őt Binder Hans mester a szárnya alá vette. Megrettent az ottani nehéz körülményektől. Az ott dolgozó több mint 200 sorkatonáknak nehéz sorsuk volt, előregyártott fabarakkokban lakta, egy barakkban húsz katona. A barakk közepén volt egy godinkályha. Az hozott étel se volt elegendő, távolabbi falvakba ment el 1-2 katona, hogy vásároljanak még élelmet maguknak. Civilek is dolgoztak a katonák mellet, a traktorokkal, buldózerekkel. Sajnos a katonák többsége csákánnyal és lapáttal dolgozták beteggé magukat. A katonáknak elnyűtt katonaruha volt a munkaruhájuk. Körülményes volt a tisztálkodás is. A pirotechnikusok robbantották a sziklákat, ilyenkor a katonaságot eltávolították a környékről. Nagy teherautók szállították a kavicsot, és az útépítéshez szükséges anyagokat, betont, csöveket stb. Gyulai Nagy Árpád, Binder Dietrich, Buchholzer Dieter, Preduşcǎ Dorel végezték az útkiméréseket, az út középvonalának a meghatározása után. A szerpentinek bemérését, cölöpök elhelyezését, a hidak helyének meghatározását a vízmosás figyelembevételével. A hágó maximum 8%-os kellet legyen. Az út 6 m széles volt. Ahogy haladt felfele az út, balloldalt betartva egy megadott szöget, támfalat kellett építeni, és egy vizesárkot is. A vizesárok 1,5-2 m széles és 30-50 cm mély kellett legyen. Nagyobb távolságokra az út alá előregyártott betoncsöveket helyeztek, hogy esőzés esetén a vizet levezesse, és ne mossa el az utat. A támfalak mérete változott, veszélyes volt az építése. Sok helyen betonvas drótketrecbe helyezték a törmelékköveket, ezeket rakták emelőgépek segítségével egymásra. Az út jobboldala a völgyre nézett, itt is ki kellett kövezni, támfalakat építeni, vizesárkot. Az út bal oldala úgy épült, hogy hólavina esetén átcsússzon a völgybe, és ne tegye tönkre az utat. Az út bal oldalára hófogókat is építettek. A tisztek vezényelték munkára a katonaságot, az ebédszünetet is ők rendelték el. Napi tíz órát is dolgoztak, megfeszített tempóban, hisz a Kárpátok géniusza idejében be akarta fejezni ezt a fontos utat. A tiszteknek volt betanított kutyájuk is, levélhordásra is alkalmazták a nagy távolságok miatt, és ős keresték meg a fel nem robbant dinamit botokat. Volt olyan eset is, hogy egy elmozdult kő becsípte a tiszt lábát, de szerencse kimentették. Egyik katonát meglátogatta az apja, ételt-ital hozott. Hogy ne gyalogoljon lefele az apja, a katona traktorral vitte le, de egy kanyarban kicsúszott a traktor, a katona szörnyet halt. Árpádék, az út kezdetétől 6 km-re építettek egy villát is, ami most is megvan. Hans többször tartózkodott itt Ingrid feleségével, aki Ford Taunus kocsit kapott a szüleitől. Árpád az itt tartózkodása alatt nem találkozott magyar katonával. 1970 szeptemberében a pirotechnikusok egy nagy szikla robbantását készítették elő. Ott nem tartózkodtak katonák, de az egyik szikladarab elsodródott, és 11 az úton dolgozó katonát odatemetett. Ez egy óriási tragédia volt. Gyulai Nagy Árpád a mai napig nem tudja ezt a tragédiát feldolgozni, néha álmában felriad, napokig még most is kikészül. Sajnos még sok tragédia tarkította ezt az építkezési folyamatot.

Transzfogarason dolgozók. Balról a 3-ik Gyulai-Nagy Árpád

Az év végén visszahívták őket Brassóba, Gyulai Nagy Árpád és Buchholzer Dieter csoportvezetők lettek az erdészeti hivatal útépítő részlegén, egy ilyen tervező osztály 30 személyből állt. Útépítéssel 3-4 csoport foglalkozott, és volt egy topográfus csoport is. Bieder Hans 1972-ben kivándorolt NSZK-ba, az ő Ford Taunus kocsiját megvásárolta Gyulai Nagy Árpád. Buchholzer Dieter megnősült, elvett egy román nőt, és 1974-ben kivándoroltak NSZK-ba. Elromlott a családi kötelék, Dieter ezt nem tudta feldolgozni és öngyilkos lett. Preduşcu Dorelt pedig az épületek hitelesítésével foglalkozó főfelügyelvé lépették elő. Egyiküket se hívták meg a Transzfogarasi út átadására, felavatására.

Mára a Transzfogarasi-út Erdély egyik jelképévé nőtte ki magát. Autóval, motorral, kerékpárral, akár gyalog is, olyan nevezetes helyszíneket nézhetünk meg, mint a Bîlea-tó, a mesterségesen létrehozott Vidraru-tó, és azonkívül itt találhatók az ország legmagasabb hegycsúcsai. Ez nem kis teljesítmény, de az igazi élmény a fantasztikus látkép és panoráma.

Transzfogarasi út építése 1973 Binder Dietrich és Gyulai-Nagy Árpád