Kiss Sándor ezredes kelyhe

Kiss Sándor ezredes

                                                                                                                                            Írta: dr. Bencze Mihály

Kiss Sándor (Papolc, 1809. – Csernovic, 1849) az Alsótömösi csata leonidászi huszárezredese, már ismert hős volt, hisz Budavár ostrománál vitézségéért érdemrendet kapott. Lüders 1849. június 19-én megtámadta a Predeál szoros védőit, e térség védelmét a székelyekből álló brassói hadosztály látta el, akik Szabó Nándor vezetésével kétszer is visszaverték a támadókat Végül június 20-án Bem, a legbátrabb és a legjobban képzett tisztjének Kiss Sándornak adta át a szoros védelmét. A Magyarvárnál, az egykori Hammas-bércnél zajlott a honvédek termopyle-i küzdelme, az oroszok áttörése sikertelen maradt. Egy szász erdész árulásával és idegen pásztorok segítségével az orosz csapatok egy része hátba támadta a honvédeket, így a védelem összeroppant, Kiss Sándor ezredes is megsebesült, orosz fogságba került több honvéddel együtt. Szabó Nándor a megmaradt csapatot Hétfalun keresztül Háromszékre vezényelte. Eleinte Tuzson János őrnagy csapatával a Tömösön tartózkodott, de őket a törcsvári szoros védelmére küldték. Ez a Tuzson János lett augusztus 1-én a nyergestetői ütközet leonidásza, aki még túlélőként jelen volt 1897. augusztus 8-án a nyergestetői emlékmű avatásán. Mára az emlékmű köré kiépült egy nemzeti emlékpark.

Kiss Sándor emlékét a helyszínen egy róla elnevezett forrás, illetve a Magyar Mérnök- és Építészegylet által a csata helyén 1879. szeptember 25-én állított emlékmű őrzi, „A haza védelmében itt elvérezetteknek” felirattal, melynek avatásán a brassói magyar dalárda is énekelt, és amelyen Koós Ferenc egykori brassói tanfelügyelő és egykori 1848–49-es huszár is részt vett. Kiss Sándorról egy régi rajz után Bellony László elkészíti portréját. Sajnos ezen emlékmű köré nem alakult ki a mai napig se egy olyan nemzeti emlékpark mint a Nyergestetőn. Megpróbáltam állítani egy kopjafát e területre az emlékmű mellé, de nem sikerült mert a hatóságok nem rendezték e terület tulajdonjogát. Félő, hogy még ez az egyszál emlékmű is eltűnik a történelem forgatagában. A végzetes csata előtt Kiss Sándor ezredes egy érdekes kehelyből vett úrvacsorát, cikkünkben ennek a kehelynek a történetét tárjuk fel.

Urák János a kehellyel

2024. augusztus 7-én Ürmösön Urák János (Ürmös, 1955. augusztus 10) tanítóbácsival felelevenítettük Ürmös múltját, a Maurer család szerepét Erdély történetében, és ezen a vonalon jutottunk el az ikonikus kehelyhez. Ismerkedésünkkor, megtudtam, hogy apja Urák János és édesanyja Mircse Vilma Rozália egyetlen gyereke, Ürmösön végezte az iskolát, majd 1970-1975 között a Székelyudvarhelyi Tanítóképzőt, ami után Ürmösre helyezték ki. A brassói tűzoltóságon volt katona. Részt vet 1977 őszén azon a tűzoltáson, amikor égett a Cenk és a Bethlen-barlang vendéglő, ami 1873-ban épült és gyújtogatás áldozata lett. 1979-1992 között mozigépész is volt, de foglalkozott az iskolai színjátszással is a Cigány Panna, a Peleskei nótárius, a Botcsinálta doktorban, a Gyimesi vadvirágban (fő) szerepet játszott. Apja kürtős volt a rezesbandában, ő meg számtalan hangszeren játszik, 1992-től kántorként is tevékenykedik. Kiderült, hogy igazi helytörténész, és készíti Ürmös monográfiáját, ami hiánycikk, hisz előtte eddig senki se tette meg. Helyszűke miatt hosszas beszélgetésünk rövidebb változatát közlöm.

Ürmösi Maurer József, a kehely megmentője

A Maurer család története visszanyúlik az 1600-as évek kezdetéig, mikor ősei Németországból kivándoroltak Felső-Magyarországba. Az ürmösi Maurer ág megalapítója Maurer Mihály (I. Maurer) volt, aki Besztercebánya vidékén, mint rézkereskedő azonos érdekek mentén kapcsolatba lépett Bethlen Gáborral. Mint megbízható, több nyelvet is beszélő kapitiha, (fő)követ, rendkívüli követ, posta követ, tolmács és titkos megbízott, lépett a fejedelmi udvar szolgálatába, s nyargalta szakadatlanul idegen országok útjait, ahová a fejedelmek parancsa szólította. 1620-1621, Bethlen Gábor és 1635, 1638-1639, 1640-1645 közötti időben, I. Rákóczi György fejedelmek részéről többször járt a Portán és a havasalföldi vajdánál is diplomáciai ügyekben. A Portán töltött időszakban két alkalommal felújította Isztambulban az „Erélyi ház” néven ismert erdélyi küldöttek számára épített szállást, amit 1566-ban I. Szulejmán oszmán szultán adományozott. 1640-ben az udvart kőkerítéssel vették körül, az istálló ledőlt falát felemelték, a tetőt új cserép-födéllel, a szobákat új téglapadozattal látták el. Nagyon érdekes, hogy amikor kész lett az újraépítés, szeptember 5- én este kiütött egy nagy tűz, ami annyira elterjedt, hogy már a domb alatt, az erdélyi ház alatti mecsetig terjedt. El akartak menekülni lóháton, de végül isteni csoda folytán elaludt a tűz. Ezekről Sebessi Boldizsár igy írta: „azon éjjel s másnap is mind vizén s mind az városon fenforgolódtak; úgy hallom, kegyelmes uram, hogy úgy sírt az császár, mint egy gyermek, szánván veszedelmeket az népnek; (…), az Máté vajda, Lupul vajda és az német ágens szeráji is mind elégtek, sok emberek, asszonyi állatok és gyermekek égtenek meg. Ürmös korai története még feltárásra vár, iratokkal dokumentált képet csak a 14 századtól kezdődően kapunk, mikor az Olt folyó kanyarulatát körülölelő Alsórákos, Héviz, Datk, Mátéfalva, Bogát, Hidegkut, valamint Ágostonfalva települések, a Sükösd család uradalmához tartoztak. Az első megemlítés Ürmösről 1547-ből volt, amikor Sükösd Jánosnak tanúi, jobbágyai részt vettek Bölön és Szászmagyaros között fennálló határvitán, a jelek szerint annak a megállapítása érdekében, hogy az Olt folyó régi vagy jelenlegi folyása képezi-e a határt. Ott vannak említve az első nevek is: Gyerő Mihály (Agilis Michael Gÿerew), Erdő Ambrus (Agilis Ambrosius Erdew), Erdő Boldizsár, Tamást és Máté (Balthasar, idem Thomas Erdew, idem Matheus), egy másik Erdő Máté (Agilis Matheus Erdew), Geszti László (Providus Ladislaus Gezthÿ de Irmes), továbbá Jankó Jakabot, Bartha Balázs, Sebestyén János, Gyerő Gál, Székely Balázs és Szász Péter (Jacobus Janko, Blasius Bartha, Joannes Sebestienÿ, Gallus Gÿerew, Blasius Zekel, Petrus Zaz libertinus d[omi]nor[um] Sÿkesd). Maurer Mihály miután megkapta 1642-ben Ürmöst, feleségül vette Széplaki-Horvát Petricsevich Annát, egy fia II. Maurer Mihály született. Visszatérve az ős Maurer Mihályra, az utolsó említés róla 1645-ben történt, hogy visszajött Törökországból. Morvaországban találkozott a fejedelemmel, aki az időben hadat viselt, hogy átadja a porta üzenetét az elfoglalt megyék kifizetésére. Rákóczi dühöngő fenyegetéseitől, mert utasításánál a portának, Zülkifár agának többet ígért, és engedelme nélkül ígéretet tett kifizetésre, Maurer Besztercebánya mellett öngyilkos lett. A II. Maurer Mihály elvette Mikó Erzsébetet, a híres Mikó nemesek lányát, és született négy fiúgyermekük, István, Ferenc, József és Gábor. István (III. Maurer) ágán IV Mihály (? – 1848), 1848-ban Felsőfehérvármegye főbírója lett, feleségül vette Kálnoky Júlia grófnőt (? – 1867.augusztus 8.), házasságukból született két fiú: Viktor és Mihály. Viktor (V. Maurer) 1867-ban, rövid ideig Felsőfehérvármegye alispánja, 1879-ben Brassóban, a Gazdasági Takarékpénztár részvénytársult igazgatója majd, a brassói Első Erdélyi Bank igazgatója. Istvánnak, ha levezetjük az utódjait, elérünk az V. Maurer Mihályhoz (1847–1921. július 27), aki Brassó vármegyének volt főispánja 1890-től 1900-ig. Széles ismereteit, gazdag tudását s lényének nemes tulajdonát, mind e vármegye jólétének megvalósítására fordította. Az ő idejében avatták fel 1898. augusztus 21-én a Fekete templom előtti Honterus szobrot, beszédet is tartott, illetve a Cenken az Árpád szobrot 1896. október 18-án. Az Erdélyi Magyar Kárpát Egyesület tagjaként, rengeteget túrázott. 1881-ben császári és királyi képviselő, 1887-ben a Brassó vármegyei hermányi kerületből szabadelvű programmal jutott be a parlamentbe. 1890 májusában Brassó vármegye föispánja, császári és királyi kamarássá lett; majd egészségi okokból lemondott. Keleti utazásain kívül bejárta Amerikát és Afrika egy részét is. 1904. augusztus 12- én indult a ,,Slavonia” hajon Fiúméból, Amerikába. Megállt Palermóban, Algírban és Gibraltárban, augusztus 28-án érkezett New-Yorkba. A körút további állomásai: Washington, Pittsburgh, Cincinnati, St.-Louis, Kolorádó, majd Denver és Chicago. Megtekintette a Niagara-vízesést, megkoszorúzta Clevelandban a Kossuth szobrot. A Budapesti Vadászkürt lakosztály szállóban hunyt el. Csak István ágán jutunk ürmösi Maurer Béla grófhoz Bolya-kastély utolsó tulajdonosához. A II. Maurer ágon, Maurer Ferenc (III. Maurer, ?-1733) Thököly István mellett harcolt, a törökök Szófia mellett fogták el, fizetnie kellett, hogy megszabaduljon. A harmadik fiú, Maurer József, II. Rákóczi Ferenc oldalán harcolt. A bujdosókkal, József is egy évet Moldvában töltött. Rákóczi Törökországba került, de az ürmösi idősebbek említették, hogy Ürmösön is megfordult a fejedelem. József, a szatmári békeszerződés után visszatért Moldvából és feleségül vette a nagyajtai Donát Annát. Született egy fiúk, László, akinek később Sárdi Símén Anna lett a felesége, kilenc gyerekük született, de kevesen maradtak életben. Lászlónak végül két fia híres lett: Károly, aki táblaügynök lett Marosvásárhelyen és László, aki Maurer József édesapja lesz. Az ürmösi anyakönyvben úgy van bevezetve, hogy „Született édes annyától, Váradi Borbárától törvénytelen ágyból, 1827-ik esztendő Áprillise 27-ik napján. Mágáénak ismerte Méltoságos Attya Ürmosi Méltóságos Fő Strázsa Mester, Maurer László Úr, megtörvényesztetett a Felséges Fejedelem által, 1832-ik esztendő Május 9-ik napján”. József már ifjú korától követte apját a katonai pályán. Katonai kiképzését a Kézdivásárhelyi katonaiskolában kezdte, majd a Bécsújhelyi katonai akadémián fejezte be. 1843- ben hadfi a 15. határőr-, 1847- ben hadnagy a 11. Székely huszárezredben. Ezrede gyergyószentmiklósi 6. századjával 1848 októberétől a Székelyföld, majd Háromszék védelmében harcolt Ambarus János és László György, ürmösi közvitézekkel. 1849-ben a nyári hadjáratban a nagyszebeni hadosztálynál szolgált. Július 18-án Újegyházáról (románul Nocrich, németül Leschkirch), a következő jelentést küldte a fenyőfalvi hídnál védekezésre készülődő Bíró Ede őrnagynak: ,,…a muszkák Alsó Porrumbákon felül az Olt jobb partjára átkeltek és Szakadátnak tartanak nagy erővel.” Következőnap sebesülten Piskin orosz fogságba esett és a Fogarasi várban, vasba verve őrizték. Szekéren vitték Nagyszebenbe, és 1850. április 20-én halálra ítélték. Utóbb a halálítéletet 5 évig tartó börtönbüntetésre változtatták, amit Csehországban Josefstadtban tölt le. Hazájába visszatérve 1869-ben századosként szolgált a brassói honvédosztálynál. 1876-ban felügyelő funkciót látott el a budapesti honvéd menházban, ahol meg is halt. A negyedik fiú, Maurer Gábor (III. Maurer) 1709-ben a Szebeni Gubernium tagja volt, nem vett részt a harcban, de segítette az egyházat. Gábor, Sándor unokájának felesége Horváth P. Zsuzsanna adományozta az ürmösi unitárius egyháznak azt a koronát, ami a szószék felett látható, illetve vásárolt egy vízi orgonát a botfalusi szászoktól. Ami Ürmösön van, azt egy brassói Nagy József orgonaművész építette 1890-ben.

Kiss Sándor ezredes kelyhe

Kiss Sándor ezredes a döntő csata előtti istentiszteleten úrvacsorát vett egy kehelyből, mely kehely a történelem viharát kiállta, Maurer József megmentette, és az ürmösi unitárius egyháznak adományozta. Az 1864-ben adományozott műkincs értékű talpas ezüst úrasztali kehely felirata a következő: „Ez a pohár Kiss Sándor híres ezredesé volt ki hősiesen elesett 1849. június 21-én felső Tömösnél a muszkák ellen vívott harcban, később birtokba jött Maurer József egyházi tanácsosnak, ki 1848-1849-ben történt szabadság harcban 21 éves korában magyar huszár kapitány volt és szolgált hazájának a híres magyar generális Bem József táborában július 19-ig, 1849 midőn egy előörsi csatában Szeben mellett muszka fogságba esett honnan végre 4 éveken át a Josefstadti várban nyomorúságos fogságot szenvede a jó Isten szeretett hazájába vissza vezérlé. A nyolcszögű poháron rajta van az ötvös mesterjegye és egy szimbólum zászlóval, lándzsával, vérttel, kürttel és egy tegezzel. Nehézsége 21 lat. férőjüsége egy jó fertály”.

A Maurer dinasztiára tisztelettel gondolunk, emléküket vissza kell hozni Brassó és Erdély kulturális életébe, történelmi tevékenységüket értékelni kell, ezért hatásos hagyomány lenne, ha Brassó megye méltóságai funkcióba iktatásukkor az alkotmány és Bibliára való eskü után részt vennének Ürmösön az unitárius templomban egy istentiszteleten, és úrvacsorát vennének Kiss Sándor ezredes kelyhéből, hogy méltóbban szolgálják nemzetünket.

Fotók: Bencze Mihály, Kedves Róbert János

Kiss Sándor kelyhe bemutatásra került a Magyarok fénye zenés történelmi játék ősbemutatóján