Emberségről példát, vitézségről formát – Kittenberger Kálmánnak állítottak emléktáblát

írta: Béres Vivien Beatrix

Kittenberger Kálmán Afrika-kutató, vadászról emlékeztek meg, 2024. május 31-én, Tatrangon.

Az 1881-ben született, felvidéki származású Kittenberger Kálmán, középiskolai tanulmányai után a Magyar Nemzeti Múzeum segédpreparátoraként dolgozott, majd elvégezve a tanárképző főiskolát, tanítóként folytatta életútját. 1902 őszén, Tatrangon kezdett el tanítani. A tudományos kutatási műhelyek, múzeumok városai helyett, egy határmenti kis faluban telepedett le, hogy vadászszenvedélyét megélve, a Kárpát-kanyar sziklái közt lehessen. Bár ez az időszak nem tartott sokáig, sikerült megismerkednie a Királykő, a Bucsecs, a Nagykő-havas, a Csukás hegyek világával, valamint a hétfalusi csángók hagyományából, népviseletéből is ízelítőt kapott. A barcasági kalandja után,1903-ban, mint tudományos munkatárs elindult első afrikai útjára. Kutatása során, több száz kilométert gyalogolt, állatmintákat gyűjtött a Nemzeti Múzeum számára, bennszülöttekkel vadászott Tanzániában, Kenyában és Ugandában, valamint egy oroszlántámadást is túlélt. Munkája során új állatfajokat fedezett fel, több ezer példányból álló anyaggal gazdagította a Nemzeti Múzeum gyűjteményét, majd Teleki Sámuel útját követve, a Kilimandzsáró vidékére is eljutott. Feltérképezte Etiópiát, a Danakil-földet, valamint a Belga Kongó vidékét is. Az első világháború idejében a brit hatóságok öt évre Indiába vitték hadifogolyként, gyűjteményét, felszerelését pedig elkobozták. 1919-ben sikerült kiszabadulnia, hazatérése után még egy évig a Nemzeti Hadseregben szolgált. Kittenbergerhez fűződik a Nimród nevet viselő vadászújság is, hiszen 1920 után, természettudományi szaklapok alapító- és szerkesztőtagjaként tevékenykedett.

Az eseményt a Magyar Vadászíjász Egyesület kezdeményezése által sikerült megvalósítani. Az egyesület, mindamellett, hogy a vadászat ősi formájával, a vadászíjászattal foglalkozik, a vadászati kultúra támogatását, továbbadását is fontosnak tartja, s nem csak az országhatárokon belül, hanem szerte a Kárpát-medencében. Korábbi útjaik során, több híres vadászra is megemlékeztek, köztük Maderspach Viktorra a Retyezát hegységben, Nemeskéri-Kiss Gézának Gödöllőn, Teleki Sámuelnek Sáromberkén, valamint egy négy nemzedékes, hivatásos vadász dinasztiának állítottak fel Uz Bence követ. Ambrózy Árpád, az egyesület elnöke elmondása szerint, tíz évvel ezelőtt jött elő az emléktábla gondolatával, miközben sikerült szemügyre vennie a tatrangi iskolát. Tekintettel arra, hogy életének fontos és mérvadó állomásaként szerepel, s mindazonáltal, hogy méltó arra, hogy az egyik legkiemelkedőbb magyar vadász emlékét őrizze, példamutatóként is szolgál, hogy e kis faluból is elindulhat egy ilyen hatalmas életút.

Ambrózy Árpád a Magyar Vadászíjász Szövetség elnöke

Az identitástudat fenntartása érdekében, a Magyar Vadászíjász Egyesület tagjai a vadászati kultúra népszerűsítése mellett, a Kárpát medence magyar oktatási intézményeibe is ellátogatnak, történelem órákat, beszélgetéseket, íjászbemutatókat tartanak az ifjú növendékeknek. Az íjászkörök, tevekénységek elindítását szorgalmazzák, íjászfelszereléseket adományoznak az iskoláknak. Korábban a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban, a székelyudvarhelyi Tamási Áron Főgimnáziumban, a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Főgimnáziumban, Székelykocsárdon, valamint a petrozsényi Dévai Szent Ferenc Alapítvány Jézus Szíve Gyermekvédelmi Központjában tartottak bemutatót. Az egyesület vezetője szerint, nem feltétlenül vadászokat akarnak kinevelni, hanem a természet iránti érdeklődésüket szeretnék felkelteni, úgy véli, egy olyan romantikus tevékenység, mint az íjászat, mindig érdeklődésre kell találjon. Tapasztalataik alapján, az íjak bemutatásakor fontosnak tartják, hogy a gyermekek ne csak szemükkel érzékeljék, hanem meg is tapintsák, ki is próbálják az ősmagyar eszközöket. A gyermekeknek sikerélménye kell legyen, s öröm számukra, hogy egyre nagyobb lelkesedés övezi ezt a sportágat. A bemutatók során mérhetetlen türelemmel és fegyelemmel állják ki a sorokat. Az íjak mellett, régi magyar, erdélyi történelmi zászlókat is bemutatnak, ez a fiatalok visszajelzései alapján hatásosnak bizonyul, hiszen sokszor hangos énekléssel ugrálják körül, szívesen kezükbe veszik, büszkén tartják a magasba.

Kittenberger Kálmán emléktábla avatás, 2024. május 31. Tatrang

Az emléktáblát a tatrangi evangélikus lelkész, Gödri Alpár szentelte fel, igehirdetése után, idézve Balassi Bálint szavait: Emberségről példát, vitézségről formát… kiemelte, hogy Kittenberger Kálmán is egy végvári vitéz volt, aki nemcsak őrizte a kincset, hanem tovább adva azt, kutatómunkája által Isten teremtett világának szépségét hirdette. Kinek munkássága arról tett tanúbizonyságot, hogy vigyázta, értékként kezelte a földi élet adottságait. A lelkész úr szerint, Kittenberger kitartó jelleme buzdító erő kell legyen mindenki számára, hogy ahogyan ő, úgy mi is a kincsőrzők sorát kell erősítenünk, hiszen, különösen napjainkban, nagy szükség van további vitézekre, akinek nem csak feladata, de kutya kötelessége kiállni az értékek, a kereszténység, a nemzeti identitás mellett.

Az emléktábla avatáson köszöntő beszédet mondott a Magyar Vadászíjász Egyesület elnöke, Ambrózy Árpád, Kittenberger Kálmán életét és munkásságát dr. Bencze Mihály ismertette a jelenlevőknek. Mátyás Lajos nyugalmazott pürkereci lelkész, Áprily Lajos Fegyvertelen vadász dala című versét szavalta el.

Gödri Alpár, Gödri Csilla, Bencze Mihály, Ambrózy Árpád.

Az eseményen részt vett Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának első beosztottja, Beke Mihály András, Taizs János alpolgármester úr, a Székely Vadászkürt Egyesület, az evangélikus gyülekezet tagjai, valamint a zajzoni magyar iskola fiatal növendékei is. A Székely Vadászkürt Egyesület kürtszóval tisztelgett Kittenberger előtt, majd a konzul úrral koszorút helyezett az emléktábla alá.

Beke Mihály András, Taizs János, Gödri Alpár, Bencze Mihály, iskolások

A rendezvény építő, tanító ereje mutatja meg, hogy van remény az olykor kilátástalannak tűnő helyzetekben is. Őseink nem éltek hiába, munkájuk, szakmai és társadalmi tevékenységeik, önazonosságtudatuk szellemi, lelki ereje a mai fiatalságban is ott lapul, s ha ezt kellő kitartással, elkötelezettséggel kezeljük, tovább tudjuk adni a jövő nemzedékének is.

Zajzoni kisiskolások