A Firtos hátán lehajtott fővel elaludt a Gondviselés – Emlékezzünk Bakó Máriára

Írta: dr. Bencze Mihály

Bakó Mária a bukaresti Ady Endre Líceum egykori francia szakos tanára, a bukaresti Francia Intézet munkatársa, a Brassói Lapok bukaresti terjesztője, a Barátok temploma női katolikus szervezetének, a Koós Ferenc kör, a bukaresti RMDSZ női szervezetének, valamint a Petőfi Házban működő idősek klubjának aktív tagja, 2024. április 25-én visszaadta lelkét a teremtőjének. Életéről, munkásságáról a Bukaresti Magyar Élet V. évfolyam 1. számában 2017. január 12-én jelent meg dr. Bencze Mihály Bakó Mária és Bukarest cikke. A Remény bukaresti katolikus lap XXVII. évfolyam 61. száma, 2023. áprilisában közölte Borbély Tamás A tanítványaidat is úgy kell szeretned, mint saját gyermekeidet- Portréinterjú Bakó Mária franciatanárnővel- cikkét.

Bakó Mária így emlékszik vissza életére: „Az ősi Atyha legényei elmentek városra dolgozni, katonának sorolták be őket, háborúba vitték, ahonnan egyesek hazatértek, mások valahol az idegenben lelték hősi halálukat. A lányokat szolgálni küldték, ahol a család megsegítésén kívül, eltanulták a rendes háztartási szokásokat, a jó modort, nyelveket sajátíthattak el. Tudomásom szerint, a sort anyai nagyapám, Hadnagy Imre bontotta meg. 1940-ben, a Firtos hegyével szemben fekvő hegy oldalára, Korond felett épített Atyha nyugati szélén megindult az agyagos talaj, ami végzetes veszéllyel fenyegette a lakosságot. A hatóságok rögtön elrendelték, hogy a legtöbbgyermekes családok költözzenek át Besztercére, ahol házat, földet is kaptak. Édesanyám kisebb testvérei már ott születtek és a legtöbben ott is haltak meg, én 1942. augusztus 21-én születtem Kolozsváron. Édesapámat Bakó Imrét (1914-22) elvitték háborúba, hadifogságba esett és 1948-ig Sztálingrádot kényszerültek újraépíteni. Eközben édesanyám Hadnagy Irén (1922-1989) Temesvárra ment szolgálni, ahol édesapám és én is 1949-ben végre összekerültünk. Ők itt is élték le életüket és itt haltak meg”.

Bakó Mária iskoláit Temesváron végezte, az egyetemet Bukarestben. 1966-ban ment férjhez, két gyereke és négy unokája van. Tanított Temesváron, Krajován, Bukarest több iskolájában, végül 1992-2017 között az Ady Endre Líceumban. Igazgatóságom alatt iskolánk reformvonalát támogatta. Módszertani képzéseken vett részt Bukarestben és Franciaországban is, folyamatosan képezte nyelvtudását. 2004-től részt vett a Sigma Cangurul lingvist francia, később francia-spanyol versenyek szervezésében. 2010-ben megírta a Francia leckék egy magyarországi kirendeltségű bukaresti ipari park informatikai felkészítő tanfolyama számára című kurzusát. 2004-ben több alkotása is megjelent: Így éltünk mi Atyhában című önéletrajzi könyve, valamint a Manual de limba romanână pentru copiii străini, Manual de limba romanână pentru adulţii străini, Vrei să cunoşti România? (a Kínai Iskola diákjainak) című könyvei. 2023-ban a bukaresti idősek klubjának megbízottjaként, részt vett Nádudvary György vezette brassói idősek csütörtöki sétáján, azzal a szándékkal, hogy a két város idősek klubja közti kapcsolatot kiépíti. Reméljük, hogy a brassóiak egy Bakó Máriáról elnevezett csütörtöki találkozó alkalmával megemlékeznek róla.

Béres Vivien Beatrix egykori diákja ezekkel a sorokkal gondol vissza Bakó Mária tanárnőjére: “Mi voltunk az utolsó Adys osztály, akiket francia nyelvből taníthatott, voltaképpen együtt léptünk ki az iskola kapuján 2017-ben. A tanárnő felhőtlen, pozitív kisugárzása mely e napig is épp olyan erősen megmaradt, minden diákot, tanárt, kollegát magával ragadott. Tiszteletre méltónak gondolom azt a végtelen türelmet és elszántságot, amit az oktatás, a közéleti szerepvállalás iránt tanúsított, s felidézve emlékét mindig a lelkes érdeklődése, segítőkész jelleme fog eszembe jutni”.

Balázs Ádám magyar irodalmár, diplomata, újságíró, rendező így emlékszik rá: „Éppen harminc esztendeje érkeztem először Bukarestbe, hogy a Magyar Nagykövetségen megkezdjem diplomácia szolgálatomat. Egyik első utam a Bukaresti Egyetemre vezetett, hogy mielőbb találjak egy olyan franciatanárt, aki fejleszti román nyelvtudásomat. Itthon ugyanis egy franciáknak készült nyelvkönyvből tanultam románul, ezért is gondoltam, hogy ezt a módszert folytatom. A francia tanszék (románajkú) professzora viszont azt ajánlotta, hogy inkább vegyem fel a kapcsolatot egy általa nagyra becsült magyar pedagógussal, aki mindhárom nyelvet tökéletesen beszéli. Így ismerkedtem meg Bakó Máriával, aki később gyermekeimet is tanította; hol munkahelyén, az Ady Líceumban, hol magánúton, a lakásán. Románra is, franciára is. Valóban nagyszerű pedagógus volt; derűs és türelmes. Ugyanakkor a Petőfi Házban vagy a Kálvineumban összegyűlő bukaresti magyar közösség művelt és szeretetet sugárzó “motorja”. A nevezetes Cismigiu park melletti lakása közelében megmutatta egyszer a “Magyarok utcáját”, ahol egykor a Székelyföldről ide kivándorolt cselédlányok vasárnaponként rendszeresen korzóztak. Amikor még Bukarest valóban az egyik legnagyobb “magyar” város volt. Szülőfaluját, a Korond feletti, ősi Atyhát a Ceausescu rendszer falurombolási terve halálra ítélte. Francia barátai segítségével mindent elkövetett, hogy ez az ördögi terv meghiúsuljon. Újságcikket íratott egy francia napilapba, ami bátor cselekedet volt akkoriban. “Így éltünk mi Atyhában” címmel megjelent falumonográfiájában (2004) tudományos igénnyel ötvözi őseinek személyes történetét és szeretett faluja hétköznapi életét. Kiváló minőségű, saját fényképfelvételei illusztrálják”.

Tamási Áron egyik novellájában megidézi a Firtos hegyvonulatát, a Bakó Mária szülőfaluja fölé magasodó, égbetörő hegyláncot: “A Firtos hátán lehajtott fővel elaludt a Gondviselés…” Isten nyugtassa Bakó Máriát!