írta: Béres Vivien Beatrix

 

Kittenberger Kálmán Afrika-kutató, vadászról emlékeztek meg, 2024. május 31-én, Tatrangon.

Az 1881-ben született, felvidéki származású Kittenberger Kálmán, középiskolai tanulmányai után a Magyar Nemzeti Múzeum segédpreparátoraként dolgozott, majd elvégezve a tanárképző főiskolát, tanítóként folytatta életútját. 1902 őszén, Tatrangon kezdett el tanítani. A tudományos kutatási műhelyek, múzeumok városai helyett, egy határmenti kis faluban telepedett le, hogy vadászszenvedélyét megélve, a Kárpát-kanyar sziklái közt lehessen. Bár ez az időszak nem tartott sokáig, sikerült megismerkednie a Királykő, a Bucsecs, a Nagykő-havas, a Csukás hegyek világával, valamint a hétfalusi csángók hagyományából, népviseletéből is ízelítőt kapott. A barcasági kalandja után,1903-ban, mint tudományos munkatárs elindult első afrikai útjára. Kutatása során, több száz kilométert gyalogolt, állatmintákat gyűjtött a Nemzeti Múzeum számára, bennszülöttekkel vadászott Tanzániában, Kenyában és Ugandában, valamint egy oroszlántámadást is túlélt. Munkája során új állatfajokat fedezett fel, több ezer példányból álló anyaggal gazdagította a Nemzeti Múzeum gyűjteményét, majd Teleki Sámuel útját követve, a Kilimandzsáró vidékére is eljutott. Feltérképezte Etiópiát, a Danakil-földet, valamint a Belga Kongó vidékét is. Az első világháború idejében a brit hatóságok öt évre Indiába vitték hadifogolyként, gyűjteményét, felszerelését pedig elkobozták. 1919-ben sikerült kiszabadulnia, hazatérése után még egy évig a Nemzeti Hadseregben szolgált. Kittenbergerhez fűződik a Nimród nevet viselő vadászújság is, hiszen 1920 után, természettudományi szaklapok alapító- és szerkesztőtagjaként tevékenykedett.

Az eseményt a Magyar Vadászíjász Egyesület kezdeményezése által sikerült megvalósítani. Az egyesület, mindamellett, hogy a vadászat ősi formájával, a vadászíjászattal foglalkozik, a vadászati kultúra támogatását, továbbadását is fontosnak tartja, s nem csak az országhatárokon belül, hanem szerte a Kárpát-medencében. Korábbi útjaik során, több híres vadászra is megemlékeztek, köztük Maderspach Viktorra a Retyezát hegységben, Nemeskéri-Kiss Gézának Gödöllőn, Teleki Sámuelnek Sáromberkén, valamint egy négy nemzedékes, hivatásos vadász dinasztiának állítottak fel Uz Bence követ. Ambrózy Árpád, az egyesület elnöke elmondása szerint, tíz évvel ezelőtt jött elő az emléktábla gondolatával, miközben sikerült szemügyre vennie a tatrangi iskolát. Tekintettel arra, hogy életének fontos és mérvadó állomásaként szerepel, s mindazonáltal, hogy méltó arra, hogy az egyik legkiemelkedőbb magyar vadász emlékét őrizze, példamutatóként is szolgál, hogy e kis faluból is elindulhat egy ilyen hatalmas életút.

Az identitástudat fenntartása érdekében, a Magyar Vadászíjász Egyesület tagjai a vadászati kultúra népszerűsítése mellett, a Kárpát medence magyar oktatási intézményeibe is ellátogatnak, történelem órákat, beszélgetéseket, íjászbemutatókat tartanak az ifjú növendékeknek. Az íjászkörök, tevekénységek elindítását szorgalmazzák, íjászfelszereléseket adományoznak az iskoláknak. Korábban a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban, a székelyudvarhelyi Tamási Áron Főgimnáziumban, a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Főgimnáziumban, Székelykocsárdon, valamint a petrozsényi Dévai Szent Ferenc Alapítvány Jézus Szíve Gyermekvédelmi Központjában tartottak bemutatót. Az egyesület vezetője szerint, nem feltétlenül vadászokat akarnak kinevelni, hanem a természet iránti érdeklődésüket szeretnék felkelteni, úgy véli, egy olyan romantikus tevékenység, mint az íjászat, mindig érdeklődésre kell találjon. Tapasztalataik alapján, az íjak bemutatásakor fontosnak tartják, hogy a gyermekek ne csak szemükkel érzékeljék, hanem meg is tapintsák, ki is próbálják az ősmagyar eszközöket. A gyermekeknek sikerélménye kell legyen, s öröm számukra, hogy egyre nagyobb lelkesedés övezi ezt a sportágat. A bemutatók során mérhetetlen türelemmel és fegyelemmel állják ki a sorokat. Az íjak mellett, régi magyar, erdélyi történelmi zászlókat is bemutatnak, ez a fiatalok visszajelzései alapján hatásosnak bizonyul, hiszen sokszor hangos énekléssel ugrálják körül, szívesen kezükbe veszik, büszkén tartják a magasba.

Az emléktáblát a tatrangi evangélikus lelkész, Gödri Alpár szentelte fel, igehirdetése után, idézve Balassi Bálint szavait: Emberségről példát, vitézségről formát… kiemelte, hogy Kittenberger Kálmán is egy végvári vitéz volt, aki nemcsak őrizte a kincset, hanem tovább adva azt, kutatómunkája által Isten teremtett világának szépségét hirdette. Kinek munkássága arról tett tanúbizonyságot, hogy vigyázta, értékként kezelte a földi élet adottságait. A lelkész úr szerint, Kittenberger kitartó jelleme buzdító erő kell legyen mindenki számára, hogy ahogyan ő, úgy mi is a kincsőrzők sorát kell erősítenünk, hiszen, különösen napjainkban, nagy szükség van további vitézekre, akinek nem csak feladata, de kutya kötelessége kiállni az értékek, a kereszténység, a nemzeti identitás mellett.

Az emléktábla avatáson köszöntő beszédet mondott a Magyar Vadászíjász Egyesület elnöke, Ambrózy Árpád, Kittenberger Kálmán életét és munkásságát dr. Bencze Mihály ismertette a jelenlevőknek. Mátyás Lajos nyugalmazott pürkereci lelkész, Áprily Lajos Fegyvertelen vadász dala című versét szavalta el.

Az eseményen részt vett Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának első beosztottja, Beke Mihály András, Taizs János alpolgármester úr, a Székely Vadászkürt Egyesület, az evangélikus gyülekezet tagjai, valamint a zajzoni magyar iskola fiatal növendékei is. A Székely Vadászkürt Egyesület kürtszóval tisztelgett Kittenberger előtt, majd a konzul úrral koszorút helyezett az emléktábla alá.

A rendezvény építő, tanító ereje mutatja meg, hogy van remény az olykor kilátástalannak tűnő helyzetekben is. Őseink nem éltek hiába, munkájuk, szakmai és társadalmi tevékenységeik, önazonosságtudatuk szellemi, lelki ereje a mai fiatalságban is ott lapul, s ha ezt kellő kitartással, elkötelezettséggel kezeljük, tovább tudjuk adni a jövő nemzedékének is.

Írta: dr. Bencze Mihály

 

Bakó Mária a bukaresti Ady Endre Líceum egykori francia szakos tanára, a bukaresti Francia Intézet munkatársa, a Brassói Lapok bukaresti terjesztője, a Barátok temploma női katolikus szervezetének, a Koós Ferenc kör, a bukaresti RMDSZ női szervezetének, valamint a Petőfi Házban működő idősek klubjának aktív tagja, 2024. április 25-én visszaadta lelkét a teremtőjének. Életéről, munkásságáról a Bukaresti Magyar Élet V. évfolyam 1. számában 2017. január 12-én jelent meg dr. Bencze Mihály Bakó Mária és Bukarest cikke. A Remény bukaresti katolikus lap XXVII. évfolyam 61. száma, 2023. áprilisában közölte Borbély Tamás A tanítványaidat is úgy kell szeretned, mint saját gyermekeidet- Portréinterjú Bakó Mária franciatanárnővel- cikkét.

Bakó Mária így emlékszik vissza életére: „Az ősi Atyha legényei elmentek városra dolgozni, katonának sorolták be őket, háborúba vitték, ahonnan egyesek hazatértek, mások valahol az idegenben lelték hősi halálukat. A lányokat szolgálni küldték, ahol a család megsegítésén kívül, eltanulták a rendes háztartási szokásokat, a jó modort, nyelveket sajátíthattak el. Tudomásom szerint, a sort anyai nagyapám, Hadnagy Imre bontotta meg. 1940-ben, a Firtos hegyével szemben fekvő hegy oldalára, Korond felett épített Atyha nyugati szélén megindult az agyagos talaj, ami végzetes veszéllyel fenyegette a lakosságot. A hatóságok rögtön elrendelték, hogy a legtöbbgyermekes családok költözzenek át Besztercére, ahol házat, földet is kaptak. Édesanyám kisebb testvérei már ott születtek és a legtöbben ott is haltak meg, én 1942. augusztus 21-én születtem Kolozsváron. Édesapámat Bakó Imrét (1914-22) elvitték háborúba, hadifogságba esett és 1948-ig Sztálingrádot kényszerültek újraépíteni. Eközben édesanyám Hadnagy Irén (1922-1989) Temesvárra ment szolgálni, ahol édesapám és én is 1949-ben végre összekerültünk. Ők itt is élték le életüket és itt haltak meg”.

Bakó Mária iskoláit Temesváron végezte, az egyetemet Bukarestben. 1966-ban ment férjhez, két gyereke és négy unokája van. Tanított Temesváron, Krajován, Bukarest több iskolájában, végül 1992-2017 között az Ady Endre Líceumban. Igazgatóságom alatt iskolánk reformvonalát támogatta. Módszertani képzéseken vett részt Bukarestben és Franciaországban is, folyamatosan képezte nyelvtudását. 2004-től részt vett a Sigma Cangurul lingvist francia, később francia-spanyol versenyek szervezésében. 2010-ben megírta a Francia leckék egy magyarországi kirendeltségű bukaresti ipari park informatikai felkészítő tanfolyama számára című kurzusát. 2004-ben több alkotása is megjelent: Így éltünk mi Atyhában című önéletrajzi könyve, valamint a Manual de limba romanână pentru copiii străini, Manual de limba romanână pentru adulţii străini, Vrei să cunoşti România? (a Kínai Iskola diákjainak) című könyvei. 2023-ban a bukaresti idősek klubjának megbízottjaként, részt vett Nádudvary György vezette brassói idősek csütörtöki sétáján, azzal a szándékkal, hogy a két város idősek klubja közti kapcsolatot kiépíti. Reméljük, hogy a brassóiak egy Bakó Máriáról elnevezett csütörtöki találkozó alkalmával megemlékeznek róla.

Béres Vivien Beatrix egykori diákja ezekkel a sorokkal gondol vissza Bakó Mária tanárnőjére: “Mi voltunk az utolsó Adys osztály, akiket francia nyelvből taníthatott, voltaképpen együtt léptünk ki az iskola kapuján 2017-ben. A tanárnő felhőtlen, pozitív kisugárzása mely e napig is épp olyan erősen megmaradt, minden diákot, tanárt, kollegát magával ragadott. Tiszteletre méltónak gondolom azt a végtelen türelmet és elszántságot, amit az oktatás, a közéleti szerepvállalás iránt tanúsított, s felidézve emlékét mindig a lelkes érdeklődése, segítőkész jelleme fog eszembe jutni”.

Balázs Ádám magyar irodalmár, diplomata, újságíró, rendező így emlékszik rá: „Éppen harminc esztendeje érkeztem először Bukarestbe, hogy a Magyar Nagykövetségen megkezdjem diplomácia szolgálatomat. Egyik első utam a Bukaresti Egyetemre vezetett, hogy mielőbb találjak egy olyan franciatanárt, aki fejleszti román nyelvtudásomat. Itthon ugyanis egy franciáknak készült nyelvkönyvből tanultam románul, ezért is gondoltam, hogy ezt a módszert folytatom. A francia tanszék (románajkú) professzora viszont azt ajánlotta, hogy inkább vegyem fel a kapcsolatot egy általa nagyra becsült magyar pedagógussal, aki mindhárom nyelvet tökéletesen beszéli. Így ismerkedtem meg Bakó Máriával, aki később gyermekeimet is tanította; hol munkahelyén, az Ady Líceumban, hol magánúton, a lakásán. Románra is, franciára is. Valóban nagyszerű pedagógus volt; derűs és türelmes. Ugyanakkor a Petőfi Házban vagy a Kálvineumban összegyűlő bukaresti magyar közösség művelt és szeretetet sugárzó “motorja”. A nevezetes Cismigiu park melletti lakása közelében megmutatta egyszer a “Magyarok utcáját”, ahol egykor a Székelyföldről ide kivándorolt cselédlányok vasárnaponként rendszeresen korzóztak. Amikor még Bukarest valóban az egyik legnagyobb “magyar” város volt. Szülőfaluját, a Korond feletti, ősi Atyhát a Ceausescu rendszer falurombolási terve halálra ítélte. Francia barátai segítségével mindent elkövetett, hogy ez az ördögi terv meghiúsuljon. Újságcikket íratott egy francia napilapba, ami bátor cselekedet volt akkoriban. “Így éltünk mi Atyhában” címmel megjelent falumonográfiájában (2004) tudományos igénnyel ötvözi őseinek személyes történetét és szeretett faluja hétköznapi életét. Kiváló minőségű, saját fényképfelvételei illusztrálják”.

Tamási Áron egyik novellájában megidézi a Firtos hegyvonulatát, a Bakó Mária szülőfaluja fölé magasodó, égbetörő hegyláncot: “A Firtos hátán lehajtott fővel elaludt a Gondviselés…” Isten nyugtassa Bakó Máriát!

Írták: dr. Bencze Mihály és Béres Vivien Beatrix

 

A terror a nyílt erőszak alkalmazása rémület, rettegés kiváltása céljából, gyakran a teljes fizikai megsemmisítésig megy. Az államilag szervezett, intézményes terror, illetve a katonai terror a megfélemlítés rendszere és légköre, mint politikai eszköz. Az 1792-es francia forradalom két éve volt az első terror megnyilvánulása, a királyság bukása és a köztársaság létrejötte közti időszakban. Ebből a nagyvilág megtanulhatta, hogy: „A terror nem más, mint gyors, szigorú és hajthatatlan igazságtétel, ezért tehát voltaképpen az erény megnyilvánulása…az erény, amely nélkül a terror végzetessé válik, s a terror, amely nélkül az erény tehetetlen” (Robespierre). A francia forradalom idején a terrornak mintegy 40 000 ember esett áldozatul, ebből 17-20 000 embert küldtek nyaktiló alá, de a gyarmatokra deportáltak tömege is belehalt. A terrorból következő polgárháború embervesztesége még majdnem 300 000 ember. A Sztálini nagy terror 1937-38 közötti időszakában, üldözték a kommunista párt ellenségeit, a kulákokat, az egyház képviselőit. A terror kiterjedt a hadsereg és a nagyvállalatok vezetőire is, és a végül már a párton belül is állandósultak a leszámolások, több mint 800 000 áldozatot követelt.

Horthy Miklós március 15-én a rádióban felolvasott proklamációjában bejelentette: Magyarország fegyverszünetet kér ellenfeleitől és megszünteti az ellenségeskedést velük szemben. A kormányzó nem beszélt arról, hogy a Moszkvában folyó fegyverszüneti tárgyalásokon már október 11-én megszületett a megegyezés, a magyar és a szovjet fél képviselői aláírták az előzetes fegyverszüneti megállapodást. Sajnos a kiugrás nem sikerült, Budapestet megszállták a németek, teherautókon száguldozó, röpcédulákat osztogató, felfegyverkezett nyilasok vették át az irányítást az utcákon. Október 15-én estére a nyilas hatalomátvétel, szinte puskalövés nélkül, befejeződött. Másnap, október 16-án Horthy a német zsarolásra aláírta lemondó nyilatkozatát, visszavonta proklamációját, kinevezte miniszterelnökké Szálasi Ferencet. A „nemzetvezetővé koronázott” nyilas vezér hitt a német csodafegyverekben. A nyilasok hatalomra kerülésével kezdetét vette a közel hét hónapig tartó, véres terror. Folytatódtak a deportálások, halálmeneteket indítottak a koncentrációs táborok, mindennapossá váltak a brutális kivégzések, a tömeges vérengzések. A nyilas terror 170 napja alatt majdnem 100.000 főt vesztette életét.

A Tanácsköztársaság ideje alatt (1919) az oroszországi eseményekhez hasonló atrocitások történtek. Ideológiai alapozását Szamuely Tibor és Lukács György népbiztosok fektették le, és ők voltak a Kormányzótanácsban a terrorisztikus eszközök bevetésének legkitartóbb támogatói. A kormányzótanács megosztott volt, a szociáldemokrata politikusok nagy része erőszakos intézkedéseket nem támogatott, a kommunisták azonban igen. Váry Albert 1922-ben kiadott, A vörös uralom áldozata Magyarországon című könyve 590 halálos áldozatot dokumentál. Számos bűntényről maradt fenn beszámoló.

Magyarországot a második világháború végén a szovjet hadsereg foglalta el, ezt követően a Szovjetunió megszállási övezetébe tartozott, és az országban zajló politikai folyamatokat ettől kezdve az ellenőrzése alatt tartotta. 1945-ben az ország szovjet megszállása után az addigi illegális kommunisták a szovjet hadvezetés támogatásával gyorsan elfoglalták a rendfenntartás pozícióit, a rendőrséget. A korszakra mind a párton belül, mind országosan a féktelen terror volt jellemző. Az időszakot az ÁVH kegyetlenkedései, a koncepciós perek, az „osztályidegen elemek” deportálása a Gulágba, kivégzése, illetve a párton belüli ellenzék pusztítása jellemezte. Mindezt Rákosi Mátyás az istenített Sztálin személyi kultuszával fűszerezte. 40 ezren voltak rendőri őrizetben, illetve internálva, közel 13 ezer főt (két és fél ezer családot) kitelepítettek. 1950 és 1953 között 1 millió embert vontak ügyészségi eljárás alá, minden második ellen vádat is emeltek. A rövidesen bekövetkező változások során hozott közkegyelmi rendelet 748 ezer embernek adta vissza a szabadságát. A kommunista Nagy Imre (1953-1955) reformelképzelései első lépéseként amnesztiát hirdetett, majd felszámolta az internálótáborokat, véget vetett az ÁVH önállóságának.

Az 1956. november 23-án kitört forradalom és szabadságharc, Magyarország népének a sztálinista terror elleni forradalma és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca, amely a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt. A forradalom sorsát a szovjet katonai invázió pecsételte meg november 4-én, néhány nappal azután, hogy Nagy Imre november 1-jén meghirdette Magyarország semlegességét és kilépését a Varsói Szerződésből. A hatalmat november 4-én Kádár János szovjetek által támogatott Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánya vette át. A Központi Statisztikai Hivatal 1957. januári jelentése szerint az október 23. és január 16. közötti emberveszteség országosan 2652 halott volt, 19 226-an sebesültek meg, az országot mintegy 200 ezren hagyták el.

A történelem a múltbeli események összessége. Az emberiség múltjának tudományos ismerete, amely az emberi társadalom közös emlékezeteként az emberi azonosságtudat egyik alapja. Történelmünk e két rémes korszakának megörökítése, tanulságos lehet az új nemzedékeknek. Ezért a Közép- és Kelet- európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány megvásárolta az Andrássy út 60 szám alatti épületet, amit Sándor János építész és Ferenczfy Kovács Attila belsőépítész tervei alapján, valamint Schmidt Mária történelmi-szakmai koncepciója szerint átalakítottak, így született meg a Terror Háza Múzeum 2002. február 24-én, ami egyedülálló a világon. Ez az épület 1944-ig a nyilas párt székhelye, a Népköztársaság ideje alatt Magyarország kommunista politikai rendőrségének, a félelmetes ÁVH-nak a központja volt.

Mi erdélyiek a nagyszüleink és szüleink emlékein, valamint a mi nemzedékünk sorsán keresztül élhettük át ezt a történelmet. Mindezen történelmi ismeretek birtokában 2024. március 22-én meglátogattuk a Terror Háza Múzeumot. A látogatási sorrend, a második emelettől le egészen az alagsorig. Az első terem Magyarország egymást követő két megszállását mutatja be. A monitor-fal egyik felén a nácik népírtásba torkolló rendszerét, Hitlert és az őt ünneplő tömegeket, valamint a bergen-belseni koncentrációs tábor elborzasztó képeit, a másikon pedig a Vörös Hadsereget, a Molotov-Ribbentrop-paktum aláírását, továbbá a Vörös téri díszszemlét bemutató képsorokat láthatunk. Majd egy másik teremben Szálasi Ferenc „Jelentés a Nemzethez” című kiáltványa olvasható, amelyet az 1944-es októberi puccs után tett közzé, szemben egy nyilas plakát, mellette két kép látható a Maros utcai áldozatok exhumálásáról. A következő terem a szovjet kényszermunka- és rabszolgatáborokat idézi fel, a szőnyegtérképen olyan lágerközpontok vannak megjelölve, ahol magyarok raboskodtak. Egy másik terem a magyarországi kommunizmus legsötétebb korszakát mutatja be. A monitorokon az 50-es évekbeli híradórészletek láthatók. A fejhallgatókból archív felvételek szólnak az akkori vezetők politikai beszédéből. Itt láthatók az akkori lehallgatókészülékek, és ÁVH-s vezetők személyes okmányai, valamint kínzóeszközök. A II. világháború után a kommunisták új ideológiát erőltettek Magyarországra, erre válaszul ellenállási mozgalmak szerveződtek, melyeken minden társadalmi réteg képviseltette magát. Olvashatók, és hallhatók a túlélők visszaemlékezései. 1946 és 1948 között több mint kétszázezer németajkút hurcoltak el a megszállt Németországba. Kádár János mondta: „Minden eszközzel kell tudni ütni”, és láthatóak a szöggel kivert botok, ólomfejű bambuszbotok, és egyéb durva kínzószerek. A következő terem monitorjain korabeli propaganda filmek láthatók az egykor „kuláknak” minősített túlélők visszaemlékezései az őket ért atrocitásokról. Látható a politikai rendőrség démonjainak az arcképcsarnoka, ijesztő, hogy ezek az emberi arc mögé rejtőzködők mire voltak képesek. Láthatjuk az ÁVH „dolgozó” szobáját. Egy másik teremben több mint 800 aktatartó látható, egy részében az 1945-1956 közötti időszak politikai pereinek, vádiratainak, ítéleteinek, kegyelmi kérvényeinek, vizsgálati és operatív anyagainak a másolatai. Következnek az üldözött és bebörtönzött egyházi személyekről készült dokumentumfilmek. A következő szoba Mindszenthy hercegprímásnak állít emléket. Az alagsorban a rekonstruált pincebörtönben a hagyományos cellák mellett büntetőcellákat, síralomházat és kivégzőhelyet is bemutatnak. A politikai rendőrség Recsken, Kistarcsán, Tiszalökön és Kazincbarcikán internáló táborokat állított fel, és tucatnyi zárt tábor is működött az ország keleti felén. Itt látható a Recsről származó csille kövekkel megrakva, a fogvatartottak emléktárgyai, amiket titokban készítettek. A következő terem az 1956-os forradalmat mutatja be, látható Pongrácz Gergely bőrkabátja, áldozatok ruhája, és DP golyószóró is. A másik teremben hat stilizált bitófa áll, melyeken a kivégzési jegyzőkönyvek és elutasított kegyelem kérvények olvashatók. A hangszóróból a mártírok nevei hangzanak. Az utolsó teremben a monitorokon az 1980-as évek végén zajló tömegdemonstrációk, a bős-nagy-marosi gát és a romániai falurombolások elleni tüntetések, valamint Nagy Imre és elvtársai újratemetése, II. János Pál pápa magyarországi látogatásának képei és a szovjet csapatok kivonulása látható.

Valamikor azt írta József Attila: „A múltat be kell vallani”, ezt legalább Magyarország megtette. Jó lenne, ha minél többen meglátogatnák a Terror Házát, hogy józanodjanak ki abból a mantrából, amit az új világrend erőltet ránk, és ne kelljen majd 20 év múlva egy újabb Terror Házat avatni. Ez vonatkozik a fiatalságra, az iskolásokra, a nemzet jövőjét képviselőkre. Hazajövet, a vonaton Szolzsenyicin következő idézetén gondolkodtunk el: „Minél mélyebbre szállunk a múltba, annál kevesebb tanú maradt, a szájhagyomány elnémult, az emlékek homályba vesztek…”, mert ez az erdélyi magyarságra többszörösen érvényes. Ideje volna Kolozsváron egy olyan emlékmúzeumot létrehozni, ahol az erdélyi magyarság legalább utolsó száz évében ért atrocitásait mutatnák be.

Írta: dr. Bencze Mihály

Marica Edina a brassói Áprily Lajos Főgimnázium egykori diákja Budapesten és Bécsben vált ismert matematikussá. Édesanyja Marica Tekla álma volt -akárcsak az enyém is-, hogy Brassóban szervezzük meg az egyik Erdélyi Magyar Matematikaversenyt, majd a Nemzetközi Magyar Matematikaversenyt is. Álmunk még nem vált valóra, reméljük, hogy Edina megvalósítja, akivel 2023 decemberében, a téli vakáció idején sikerült elbeszélgetnünk.

(B.M.): Mikor és hol születtél? Hol végezted az iskolát?
(M.E): 2000. augusztus 1-én születtem Brassóban. Az iskolát az Áprily Lajos Főgimnáziumban végeztem. 2007-től voltam az iskola diákja és 2019-ben érettségiztem.
(B.M.): Mikor ismerkedtél meg a matematikával és mikor kezdtél el versenyekre járni?
(M.E.): A logikai gondolkodást és a térlátást már nagyon kicsi koromban anyukám formálta bennem. Ő is és apukám is építőmérnöki egyetemet végeztek Bukarestben, anyukám pedig könyvelést is, így teljes mértékben a számok világában nőttem fel én is. Emlékszem, anyukámmal sokat nézegettük az építkezési magazinokban a térbeli rajzokat. A logikai gondolkodást is ő fejlesztette ki bennem kiskorom óta, különböző játékokkal, tevékenységekkel. A matematikával, mint matematika fogalom csak az iskolában ismerkedtem meg, kisiskolás koromban már elkezdtem járni versenyekre, például a Zrínyi Ilona Matematikaversenyre vagy a Kengurura, de akkor még egyáltalán nem volt ez egy komoly dolog. Talán 6. osztályban már egyértelműbbé vált, hogy a matek a kedvenc tantárgyam, ekkor már a versenyekre is kicsit komolyabban készültem. Az eredményeim is tükrözték ezt, továbbjutottam Erdély egyik legnagyobb matekversenyére, az Erdélyi Magyar Matematikaverseny országos szakaszára, de nem mentem el. Ekkor még úgy éreztem, hogy az nem menő, ha valaki szereti a matematikát, mert az osztálytársaim és ismerőseim között nem annyira volt ez egy elterjedt kedvenc tantárgy.
(B.M.): Az iskolában nemcsak matematikával foglalkoztál.
(M.E.): A matematika mellett érdekel minden más természettudományi tárgy, valamint az informatika és az idegennyelvek is. Hobbi szinten már kiskorom óta zongorázom, ezért kedvelem a szimfonikus zenét, viszont a népzene és néptáncot is szeretem, sportolni és kirándulni is szívesen járok. Középiskolás éveimnek kellemes és egyben hasznos tapasztalatai közé tartozik az is, hogy 9-11. osztályokban dokumentációs alelnöke voltam iskolám diákszövetségének, rendezvények szervezése mellett pályázatírással foglalkoztam.
(B.M.): Mitől változott meg a hozzáállasod a matematikához?
(M.E.): Ami igazán meghozta a kedvem a versenyzéshez, és ahhoz, hogy még magamnak is felvállaljam, hogy én igenis szeretem a matematikát, az egy görögországi tábor volt. Hatodik osztályban, egy matematikaversenyen megnyertem egy görögországi tábort, és megismertem Európa-szerte sok matematikát kedvelő diákot, többek között Miklós Csengét, egy sepsiszentgyörgyi lányt, aki nagyon büszkén vállalta a matematika iránti szeretetét. Nagyon jó barátnők lettünk, a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Csenge elmesélte, hogy milyen jó matekversenyekre járni, mert ilyenkor mindig összegyűlnek különböző megyékből a matekot kedvelő diákok, és szuper társaság alakul ki. Ekkor jöttem rá, hogy teljesen rosszul gondoltam, hogy a matek nem menő, és attól fogva a matematika és vele együtt a matekversenyek a legmeghatározóbb részei lettek a diákéveimnek.
(B.M.): Itt már komoly matematikus voltál. Milyen versenyeken szerepeltél, melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?
(M.E.): Igen, ezután már nagyon komolyan kezdtem el a versenyekre készülni. A Zrínyi Ilona Matematikaversenyen a görögországi tábor után, azaz 7. osztálytól minden évben továbbjutottam az országos döntőbe, illetve az Erdélyi Magyar Matematikaversenyen is majdnem mindig dicséretes lettem, ezzel továbbjutva a nemzetközi szakaszra, ahol ugyancsak dicséretet értem el több évben is. Ezen kívül részt vettem kisebb matematikaversenyeken is, mint például a Körverseny, amit többször meg is nyertem. A legbüszkébb talán arra vagyok, hogy 12. osztályban, a Zrínyi Ilona Matematikaverseny országos döntőjén 7. helyezést értem el, és így Erdélyből én értem el a legjobb eredményt. Illetve a középiskolás éveim alatt minden tanévben megnyertem a Mákvirág díjat, amit a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége ad át a tehetséges diákoknak.
(B.M.): Mit jelentettek neked az Erdélyi és a Nemzetközi Magyar Matematikaversenyek?
(M.E.): Nagyon sokat jelentettek. Úgy szakmailag, mint emberileg. Az ott létrejött barátságok a mai napig is tartanak, sőt többen is Budapestre mentünk egyetemre, így az ottani beilleszkedésben is sokat számítottak ezek a kapcsolatok. Szakmailag pedig a versenyeken kifejlesztett matematikai gondolkodás és feladatmegoldási készségek a mai napig az alapjai az eddigi sikeres utamnak a matematikában. Persze, nagyon sokat kellett készülni is a versenyekre, de mivel szerettem a matematikát, a készülés is része volt az élménynek. 6-8. osztályban † Lázár Ildikó tanárnővel, 9-12. osztályban pedig Miklós Melinda tanárnővel készültem a versenyekre. Anyukám mellett, aki megalapozta bennem a matek iránti érdeklődést, az ők támogatásuknak köszönhetem, hogy ilyen szintre jutottam matematikából.
(B.M.): Mikor döntötted el, hogy matematikus akarsz lenni, és miért választottad az ELTE-t?
(M.E.): Nem volt egy pillanat az életemben amikor leültem, elkezdtem gondolkodni és arra jutottam, hogy én most matematikus leszek. Ez inkább egy magától jövő természetes döntés volt, ami az évek során érett meg bennem és erősödött fel. Mindenképp ki szerettem volna próbálni egy új országot, felfedezni a világot, ezért több külföldi egyetemen is gondolkodtam. Végül azonban úgy döntöttem, hogy csak egyet lépek el nyugatra, Budapestre, mert az Eötvös Loránd Tudományegyetem híres a matematika alapképzéséről. Illetve 12. osztályban egy természettudományi táborban is részt vettem Budapesten, ahol az ELTE tanárai tartottak előadásokat, és nagyon érdekeseknek találtam ezeket, a tanárok is nagyon motiválóak voltak. Később sem bántam meg, hogy az ELTE-t választottam, sőt, azóta is azt állítom, hogy nemzetközileg is nagyon magas szintű képzést nyújtott.
(B.M.): Mit jelentett neked szakmailag az ELTE és Budapest, kik voltak a kedvenc tanáraid, a matematika melyik ágazatát kedvelted meg?
(M.E.): A Budapesten töltött egyetemi éveim meghatározó évei voltak az életemnek, elköltöztem otthonról, egyedül laktam, akkor lettem önálló. Sok új barátom is lett, hiszen az egyetemen már alapból összekötött minket egy dolog: a matematika iránti érdeklődés. Egyszer csak azonban bekavart a koronavírus, egy éven át online oktatás volt és ezalatt gyakorlatilag kihalt a diákélet. Az egyetem végére újra visszajött a normalitás, és ekkor a covid előtti időszaknál is jobban ráeszmélt mindenki a társasági élet fontosságára. A tanáraimat is nagyon kedveltem, a kedvenc tanárom talán Dr. Recski András volt, aki diszkrét matematikát tanított, ez is lett a kedvenc matematikai ágazatom, ezen belül a gráfelmélet.
(B.M.): Miből és kinél írtad a diploma dolgozatodat?
(M.E.): Annak ellenére, hogy a gráfelmélet volt a kedvencem, a szakdolgozatomat statisztikából írtam, hiszen ekkor már érett bennem az a gondolat, hogy talán el szeretnék indulni a matematika egy alkalmazott irányába és az adattudományt nagyon érdekesnek találtam. Ez a matematika, a statisztika és az informatika keveréke, ez az alapja a gépi tanulásnak és a mesterséges intelligenciának is, ami nekem nagyon érdekesnek tűnt. A szakdolgozatom az akkoriban lecsengett koronavírus járvány okozta többlethalálozásról és más járványok előrejelzéséről írtam, Zempléni András egyetemi docenssel.
(B.M.): Most Bécsben laksz, hogy kerültél oda?
(M.E.): Miután befejeztem az alapszakot, úgy döntöttem, hogy még egy lépést teszek nyugatra, és a Bécsi Egyetemen kezdtem el a Data Science (Adattudomány) mesterszakot. Ez részben azért is volt, mert Budapesten nem sok lehetőség volt ezt tanulni, másrészt pedig ki szerettem volna azt is próbálni, hogy milyen az élet Bécsben. Most is itt tanulok, az utolsó félévemet fogom elkezdeni.
(B.M.): Mikor kezdtél közölni szakmai cikkeket, és melyik lapban jelentek meg? Kutatással mikor kezdtél foglalkozni?
(M.E.): Még nem közöltem szakmai cikket, de márciustól Ausztria egyik legnagyobb kutatóközpontjában kezdem el a kutatást, ott majd erre is sor fog kerülni. Ezen kívül, a mesterszakos szakdolgozatomat egy másik kutatóintézeten belül írom, ahol a gráfelméletet és az adattudományt alkalmazom orvostudományi kérdések megválaszolásában. Leegyszerűsítve, azt vizsgálom, hogy különböző krónikus betegségek hogyan függenek össze egymással. Ezzel esetlegesen egy még gyógyíthatatlan betegségre egy olyan más betegség gyógyszerére hasonló kezelés lehet a megoldás, amire még nem gondolt senki, hogy összefügghetnek.

(B.M.): Mik a terveid a jövőre nézve?
(M.E.): Most nagyon kíváncsian várom a kutatást a kutatóközpontban, és egy doktori képzést is el szeretnék kezdeni. A két kedvenc területemmel, a gráfelmélettel és az adattudománnyal szeretnék foglalkozni a továbbiakban. Illetve anno az Áprilyban, éveken át tartottam játékos matematika órákat a kisiskolásoknak, majd budapesti tanulmányaim alatt oktattam az egyetemen is matematikát. Ebben a félévben Bécsben is fogok, így részben azért is szeretném elvégezni a doktori képzést, mert nem tartom egyáltalán kizártnak, hogy egyetemi tanár legyek. Ez majd elválik.
(B.M.): Most, hogy végig jártad a matematika minden szintjét, megkérnélek fogalmazd meg, hogy szerinted mi a matematika?
(M.E.): Húha, ez egyáltalán nem egy egyszerű kérdés. A matematika szerintem egy olyan eszköztár, amit mindig magunkkal viszünk és segít az élet majdnem minden területén. Tudatosan vagy véletlenül minden nap használjuk, kezdve az alap összeadásoktól egy bevásárlás során, egészen mondjuk egy banki kölcsön felvételéig, mindig jól jön, ha tudunk logikusan gondolkodni és megvannak az alap matematikai készségeink.
Majdnem mindent le lehet a matematikával írni, ami körülöttünk történik, és mindenben alkalmazható. És talán ez is a legjobb benne. Például az adattudományt is azért tartom érdekesnek, mert a matematikai és informatikai eszköztár adott, de az orvostudománytól és a bankoktól kezdve, az útvonaltervező appokig és a Netflix műsorajánló oldaláig, mindenhol ezt alkalmazzák. Így az ember sosem tudja megunni, mindig van egy új, teljesen más terület, amiben szükség van az adattudományra. És ez általánosan érvényes a matematika többi ágára is. A matematika nem csak arról szól, amit az iskolában megtanulunk. Értelmetlennek tűnhet például az, hogy egyenletrendszereket és deriválásokat kell oldanunk oldalakon át, de mindezt tényleg olyan dolgok kiszámolására lehet használni, amelyek fontosak. Kezdve azzal, hogy a Youtube milyen videókat ajánl be nekünk, egészen ennél fontosabb kérdésekig, mint például a járványok terjedésének a mintája, minden matematikán alapul. Ezeket a kérdéseket nem lehet megválaszolni egyenletrendszerek és deriválások nélkül. Az persze más kérdés, hogy nem kézzel kell ezt kiszámoljuk. De tudnunk kell olyan számítógépes programokat írni, amelyek kiszámolják nekünk pont azt, amire szükségünk van.
(B.M.): Mit üzensz az erdélyi matematikát szerető diákoknak, hogyan készüljenek a versenyekre, és miért érdemes a matematikát életpályának választani?
(M.E.): Az erdélyi matematikát szerető diákoknak azt üzenem, hogy matekversenyekre járni érdemes, biztos vagyok benne, hogy nekik is a legmeghatározóbb élményei lesznek a diákéveiknek. Sokat lehet utazni és tartós baráti kapcsolatokra lelni. Matematikát továbbtanulni pedig sosem rossz döntés, sőt, egy olyan alap, ami később nagy előnyben részesít. Így, ha végül nem is feltétlenül matematikusok lesznek, egy olyan kaput nyit meg a matematika, ahonnan nagyon sok irányba lehet továbblépni. Bízom benne, hogy sok diák büszkén vállalja szeretetét a matematika iránt, és felismeri, hogy a matematikai tudás nemcsak rendkívüli értéket képvisel, hanem alapvető fontosságú a mai világban.
(B.M.): Köszönöm szépen a beszélgetést, és további sikereket kívánok!

 

kérdezett: dr. Bencze Mihály

A zene egy művészi kifejezési forma, a hangok és „nem-hangok” azaz a csendek időbeni váltakozásának többnyire tudatosan előállított sorrendje, mely nem utasít konkrét cselekvésre, viszont érzelmeket, indulatokat kelt és gondolatokat ébreszt. Barcaság is bővelkedik virtuóz zongoristákkal, hegedűsökkel, és reméljük, hogy jövőben is születnek zenezsenik a klasszikus zenében. A technikai fejlődés új hangszereket szerkesztett, a szintetizátor már szükségszerűen beépült a közhasználatba. Apáink korából az egykori bálok, mára megváltoztak, a fiatalság diszkókban vezeti le az energiáját, és más szórakozási formákat igényel. A lemezlovas vagy disc jockey, röviden Dj olyan könnyűzenével foglalkozó személy, aki folyamatos zenét szolgáltat egy rendezvényen a közönségnek. Az általa kedvelt műfajban széles körű ismeretekkel bír, és saját hanghordozókészlettel is rendelkezik. Világszinten élvonalbeli, országunk legjobb lemezlovasával, Saszet Örssel beszélgettem 2024. február 16-án, ami ritka alkalom, hisz Örs azaz Dj Dark olyan, mint a nagyvilágban száguldó lemezlovas-diplomata.

Bencze Mihály: Már egy jó ideje szerettem volna találkozni és elbeszélgetni veled, de te olyan foglalt vagy, hogy alig adódik alkalom erre. Mesélj magadról.

Saszet Örs: 1989. május 19-én születtem Brassóban, édesapám Saszet Ottó, édesanyám Saszet (Bálint) Éva, második gyerekeként. Édesanyám zongorázott, így az ő dallamvilágában nőttem fel. Az 1-8 osztályt a 10-es iskolában végeztem el, az most már a 2-es iskola, a piac mellett. 2004-ben ballagtam, aztán 2004-től 2008-ig a brassói Áprily Lajos Gimnázium D osztályos diákja lettem. Két osztályfőnököm is volt, Demeter Melinda és Csüdör Melinda. 2019-ben nősültem, a feleségem Saszet Alina, 2019-ben született meg a fiúnk, Kián.

B.M.: Ki és milyen hatással volt rád az iskolai évek alatt?

S.Ö.: Például te, én úgy láttam az egész matekórát veled, hogy nem egyoldalon mentünk, hogy csak matek, matek, hanem csináltunk olyan dolgokat is, amik nekünk nagyon jók voltak, a személyiségünket fejlesztette, nem csak a matematika terén, hanem minden másból is fejlődni tudtunk. Jók voltak a matek-zene kapcsolatokról szóló előadásaid. Én azért is választottam a D osztályt, mert szerettem a nyelveket, az angolt, a németet, a számítógépet, de a technológiát is.

B.M.: A számítógéppel, a zenével mióta foglalkozol?

Szaszet Éva: Örsinek a zene tényleg életeleme. Nálunk mindenki, Ottó férjemen kívül, valamennyire zongorázott, édesapám Bálint Árpád Hétfalu szerte ismert tangóharmonikás volt, az ő gyerekkorában vették a zongorát nővérének Böskének, én 7 évig tanárral tanultam ezen a zongorán, Szilárd egy évig, Örsi 3-4 évig, Szilárd lánya Maya pedig 2 évig. Olyan otthoni kötelező volt kicsit megtanulni zongoráznj. A két fiam a hobbigénjeiket -szerintem -a nagyapáiktól örökölték: Szilárd nagy örömmel asztaloskodik nagyon ügyesen, mint Saszet Laji tata, Örsi a zenei vonzódását Árpi tatától, aki 6 éves korától harmonikázott 85 éves koráig.

S.Ö.: Hat éves korom óta. Ez a bátyámtól, Saszet Szilárdtól jött, akárcsak a Dj szeretete. Amikor kicsi voltam mindig néztem őt, eltanultam. 2001-ben Szilárd (Dj Sid) Sipos Attilával (Dj Vygo) zenélt anno. Én nagyon szerettem a zenét, sokszor néztem édesanyámat is ahogy zongorázott. A zenével nőttem fel és éreztem, hogy a zenével szeretnék foglalkozni. Hatházi Mihály zenetanár is tanított zongorázni. Szilárd sokat segített a Dj technikáját megtanulni. Hetedik osztálytól kezdtem el a lemezlovasságot, líceumban már komolyabban, minden gólyabálon én voltam a Dj és a 12. osztály után elkezdtem a saját számaimat csinálni.

B.M.: Hogy reagáltak erre az osztálytársaid, barátaid? Milyen zenéket kedveltek akkoriban?

S.Ö.: Jól, szerették ezt az egész helyzetet, szerették azért, mert mindig volt valaki, aki megteremtette a hangulatot. Megszoktattam az én zenémmel őket, elektronikus-popzenéket hallgatunk. Mindig követtem a trendeket az interneten.

B.M.: A hangszereken mikor kezdtél el játszani?

S.Ö.: Már kisebb koromban, zongorán játszottam, furulyáztam is. Ez volt az alapja az egész munkásságomnak. Persze aztán átálltam az elektronikus zenére, a számítógép és a technológia olyan szinten volt már akkoriban is, hogy teljesen kisegített. Kórusban is énekeltem, voltam énekversenyeken, de aztán alábbhagytam.

B.M.: Milyenek voltak az egyetemista évek?

S.Ö.: 2008-tól 2012-ig, a brassói Transilvania Egyetem építészeti karán voltam diák. Én erre az egyetemre azért mentem, mert édesapám ajánlotta, hogyha a zene nem menne, akkor legyen egy másik megoldás is.

B.M.: Honnan ered a Dj Dark név? Milyen rendezvényeken vettél részt az egyetem alatt?

S.Ö.: 6-7 osztályos koromban találtam ki, igaz, akkor még nem voltam Dj. Az elején ingyen jártam klubokba, aztán fejlődni, tanulni kezdtem. Az egyetemi időszakban már Sepsiszentgyörgyre, Fogarasra jártam zenélni, nagyon sok klubba pl. Black and Silver, Fashion Club, President Club, Tequila Club, Good Friends, Szili-bár. Majdnem minden héten szerveztünk bulikat, vettem egy kicsi mixert és arról zenéltünk.

B.M.: Komponáltál is?

S.Ö.: Igen, 2008-ban komponáltam az első számomat, Nagy Szabolcs sepsiszentgyörgyi producerrel, énekessel. Vele csináltam két-három számot, aztán összeálltam Botcz Ede Adorján producerrel, hozzám költözött és négy-öt évig csináltuk a közös projekteket, remixeltünk. Nagyon sok híres dalt feldolgoztunk. Mostanra már kb. 500-600 dalom van.

B.M.: Milyen érzés volt, amikor a szülőfölded bűvköréből ki tudtál törni egy országos szintre?

S.Ö.: Nagyon jó volt, én mindig is ezt szerettem volna, az az energia, amit az elejétől fogva éreztem, hogy én át kell adjam a zenémet – nem érdekelve, hogy ingyen zenéltem, és lógtam az iskolából. Abban az időben nem létezett Romániában Dj iskola, most már van Dj producer iskola, ahol megtanítanak zenéket szerkeszteni. Olyan 2014-től nagyon beindult ez. Én egyedül tanultam meg azt, amit most egy tanár tanít meg. Régebb volt egy mondás amikor csináltad a sofőriskolát: hogy ha megtanulod a Dacia 1310-est vezetni, akkor minden autót tudsz vezetni. Na nekem is így volt, megtanultam nehezen, most már pedig könnyen megy. Most már 22 éve csinálom ezt. Egyre jobban megismerték a zenémet, nekem nagyon segített az. hogy mindig a számítógépen voltam. Elkezdtem csinálni egyórás mixeket, ami annyit jelentett, hogy minden héten elkezdtem keresni az új zenéket és a hétvégére kiszedtem egy mixet az utolsó megjelent zenékkel a héten. Ezzel nagyon sokat nyertem, ez egy ilyen radiopodcast lett, amit youtube-on minden szombaton meg lehet hallgatni. 2009-től pedig elkezdtem kollaborálni a Radio 21- el, ahova beadtam ezeket a mixeket és az idők elteltével mindegyik román rádiónál ott voltak a mixeim, Pro Fm, Kiss Fm, Radio Brasov, Radio Gaga.

B.M.: Ezt a podcastet te találtad ki?

S.Ö.: Igen, nagyon sok új zenét összeszedek és éreztem, hogy ezt át kellett adjam az embereknek. Ott volt az internet és ha már Dj vagyok, miért ne csináljak mixeket minden szombatra. Aztán oda jutottam, hogy egy ilyen mixet több százezren hallgatják meg.

B.M.: Ez nagy húzás volt. Te voltál az első ebben az országban, aki ilyen podcastet csinál. Sok Dj van az országban?

S.Ö.: Sok Dj van, viszont, amit én pluszban csináltam a többiekhez képest, az az, hogy a tracklistet, az új számoknak a nevét ingyen raktam ki. Én mindig követtem a kinti trendek, Dj-ket, énekeseket és valahogy összegeztem a saját mixeimben. Hallgassátok meg a következő linkeket  www.djdark.ro / www.instagram.com/djdarkofficial, valamint a You Tube csatornán https://youtube.com/@dj-dark

B.M.: Mikor törtél ki Romániából?

S.Ö.: Az első külföldi meghívásom, 2014-ben, Angliában volt. Három órát zenéltem egy londoni klubban.

B.M.: Mikor vált megélhetési formává a hivatásod?

S.Ö.: Amikor kitörtem Brassóból, 2010. május 19-én jelentettem meg az első számomat egy elég nagy énekessel, Sonny Flame-el. A közös dalunkat minden román rádió sugározta, de ugyanakkor kint is, Londonban is játszották. Ekkor kezdtek el megkeresni, mentem vele koncertekre, ő énekelt, én mixeltem. Ez kb. egy évet tartott, aztán már egyedül jártam zenélni. Voltam Németországban, Írországban, Albániában, Spanyolországban, Vietnámban, de a legnagyobb eseményem az a brazíliai volt.

B.M.: Tehát Brazília volt a csúcs?

S.Ö.: Igen, pont a szombati mixek miatt hívtak meg. Nekem ez nagy dolog volt, nagyon messze eljutott a zeném. Brazíliáig húsz órát repültünk.

B.M.: Fesztiválokra is jársz?

S.Ö.: Igen, amikor a Radio 21-nél voltam, akkor elmentem a konstancai Liberty Prade-re, az volt az első legnagyobb elektronikus fesztiválélményem. Voltam az Untoldon, Neversea-n, Massifon is. Több mint 600 klubban zenéltem.

B.M.: Mit jelent neked a zene? Hogy telik a napod, amikor nem kell menj zenélni?

S.Ö.: Zenével kelek, zenével fekszem. Megcsinálom a szokásos mindennapi dolgokat, családommal vagyok, aztán bemegyek a stúdiómba, ott ülök délutánig.

B.M.: Miből áll egy saját stúdió?

S.Ö.: Elsősorban kell egy jó szigetelés, két profi hangfal, kell egy mixer, egy hangkártya. Rengeteg minden kell, bármennyit bele lehet fektetni. Nem lehet megállni, hiszen a technológia folyamatosan fejlődik.

B.M.: Történt veled olyan, hogy egy zene transzba vitt?

S.Ö.: Ez mindig megtörténik. Képzeld el, amikor van előtted 500 ember és felemelteted mindenki kezét, akkor egyből transzba kerülsz. Fény, zene és egy MC – a beszélő, aki kommunikál a közönséggel, bemelegíti őket, akárcsak egy előzenekar – a legfontosabb, hogy egy klubban, egy fesztiválon sikeres legyél.

B.M.: Neked a pszichológia is kell, hogy kapcsolatba legyél a tömeggel. Hogy tanultad meg ezt a pszichológiát?

S.Ö.: 22 éve tanulom. Az elején könnyebben ment, mert az emberek jöttek és igényelték a zenét, mindenre buliztak, nyitottak voltak. Most egy kicsit nehezebb, mert nagyon sok információ van. Te kell valahogy pszichológiailag leolvasd az embert, s azt adjad, kell adjad neki, amit nem vár, de mégis igényel. Valahogy meg kell ugrani az ingerküszöböt, de úgy, hogy miközben megemeled a korábbi fokozatot, nem számít rá, de ugyanakkor olyat adsz amire tudatalattilag is vágyik.

B.M.: Az országba a Dj-k közül hol helyezkedsz el?

S.Ö.: Nem akarom fényezni magam, sokan mondják, hogy az elsők között vagyok, de én mindig úgy éreztem, hogy nem létezik legelső és legutolsó. Ezt kell csináljad és ha jól csinálod az emberek hallgatni fognak. Romániában a leghallgatottabb vagyok, de át is érzem, rengetegen hallgatnak. Adok ki saját számokat, saját feldolgozásokat újabb, régebbi számokból, tehát nemcsak a mixek vannak.

B.M.: A bulikon mit igényelnek jobban az emberek?

S.Ö.: A basszus, fontos, hogy üssön. De fontos a szöveg, a zongora is. Minden második szám, amit berakok olyan, hogy az emberek énekelni tudják.

B.M.: Hogy érzed, mikor eljutsz el a maximumig? Milyen az, amikor már mindenki kifáradt?

S.Ö.: Én sohase érzem ezt. A legtöbbet rakott zene az kb. 15 óráig tartott, ez 2009-ben, Csíkszeredában volt, megállás nélkül zenéltem. Ez egy olyan dolog, amit nem tudsz megunni, mindig van új zene.

B.M.: Nemzetközi szinten csak angol nyelven lehet haladni, minden együttes próbál a saját nemzeti nyelvén is énekelgetni, de angol szöveggel is. A magyar zenei világot te hogyan tudod beépíteni?

S.Ö.: Volt egy magyar feldolgozásom a Virágom zenére. Voltak Magyarországon is bulijaim, de én mindig ezt az angol részt akartam, mert tudtam, hogy így tudok minél messzebbre kerülni.

B.M.: A nemzetközi vérkeringésre hogyan tudnád bevinni a magyar nyelvű dalokat? Kapnál olyan énekest, aki neked angolul egy szöveget ráénekelne?

S.Ö.: Persze, hogyne. Az a helyzet, hogy én mindig angol énekeseket kerestem, mert ők másképpen énekelnek. Próbáltam magyarral, románnal is.

B.M.: Hogy lehetne angol zenét magyar változatban népszerűsíteni, bevinni?

S.Ö.: Feldolgozni lehet, nem próbáltam, de gondolkoztam már ilyenen. El fog jönni ennek is az ideje. Valahogy össze lehet kötni a két nyelvet. A magyar nyelv pedig ki is tűnhet a mixekben. Nekem pl. van egy olyan számom, amit klubokban is felrakok, magyarul énekelnek rajta, egy ilyen cigány stílusú zene, van egy ilyen amerikai Dj által feldolgozott szám. Az emberek nem is értik, de táncolnak rá, mert nagyon ritmusos.

B.M.: Pl. az Omega Lengyelországban angolul énekelt, de a lengyelek elkezdték kiabálni, hogy magyarul szóljanak a dalok, ne angolul. Ezért mondom, mert ezen a téren, a magyar zenével unikumot csinálhatsz.

S.Ö.: Ez a jó, hogy a zenében sohase halnak meg az ötletek, mindig lehet ihletődni. Volt afrikai, francia zeném is, tehát akármilyen nyelven lehet, mert a zene, ha jól szól, akkor jó lesz a dal, a mix is.

B.M.: Szimfonikus zenefeldolgozást próbáltál?

S.Ö.: Igen, volt ilyen is, elektromos szólással.

B.M.: Egy kicsit visszaterelve a szót a családra, mit jelent apának lenni?

S.Ö.: Egy olyan érzés ez, amit nem lehet összehasonlítani semmilyen érzéssel. Elsősorban soha se unatkozunk, mindig van, amit csinálni, Kián – nagyon hasonlít édesapámra – nagyon aktív gyerek. Nem unatkozik, minden érdekli, mindig jön le a stúdióban, nyomogatja a gombokat.

B.M.: Besegít a zenélésben?

S.Ö.: Igen, jön és mosolyog. A négyfalusi Szent Mihály napokon is ott volt mellettem, táncolt, nagyon jól érezte magát.

B.M.: A stúdióban videót is készítetek?

S.Ö.: Igen, bár kicsi, de ott is szoktunk.

B.M.: Ki a kedvenc zeneszerződ? Együttesek közül kit hallgatsz? Magyarok közül ki az, aki közelebb áll hozzád?

S.Ö.: Mozart és Beethoven. Van egy francia együttes, akiket sokszor hallgatok. Magyaroknál a Republicot szeretem, nagyon megfog a hangzásuk, ugyanazt csinálom, amit ők, csak elektronikusan, gyorsabban, táncosabban.

B.M.: A mai világ olyan, hogy minden utcában van legalább három együttes. Az az őskorszak, az Omega, Beatles, Illyés, az a hangzásvilág, az a hangszerelés valahogy telítődött. Ebből a nagy ködös világból, mit látsz te egy új kitörési lehetőségnek?

S.Ö.: 2008-ban amikor megjelent az első számom, azt mondták nekem, hogy a zene olyan, mint egy alma, akármennyit ennél, ugyanabba a pontba jutsz vissza. Minden olyan ciklikus, a zenében minden visszajön. Pl. most, ami trendben van az a zene, ami a 90-es években is trendbe volt, csak feldolgozva és új hangzással.

B.M.: A zenei hangok intervalluma az ugyanaz marad, csak a hangszerelés és a zenei hatás változik meg. A hangszerek időközben átalakulnak, újabb hangzások jelennek meg. Te meg ezeket az új hangzásokat be kell vidd, hogy a fiatalság érzékelje.

S.Ö.: Igen és valahogy egy új energiát ad, ugyanazt az energiát adja, de megfog az újszerűségével.

B.M.: Kísérleteztél-e azzal, hogy a zenének, milyen hatása van? Bizonyos embertípusnak szüksége van valami rombolásra, hogy a bánatát ki tudja élni, egy betegnek pedig gyógyító zenére.

S.Ö.: Nem gondoltam, de sok üzenetet kaptam emberektől, hogy meggyógyultak a zenéimet hallgatva. Ez azt jelenti, hogy valamennyire hatással voltam rájuk, nagyon jó érzéssel töltött el.

B.M.: A fiatalságnak, akik hasonlóan érdeklőnek a lemezlovas foglalkozás iránt, mit üzennél nekik?

S.Ö.: Kezdjék el, csinálják! Ha szeretik a zenét, csinálják és egy adott pillanatban eljutnak ahhoz a szinthez, hogy már csak ezzel tudnak foglalkozni.

B.M.: Ekkora munka után, mit köszönhetsz a szüleidnek?

S.Ö.: Mindent. Mindig mellettem álltak, kisegítettek, nagyon nagy a köszönetem irántunk!

B.M.: Köszönöm a beszélgetést, és további sikereket kívánok!