Külföldön hamvaiban egységes a magyar emigráció

       Írta: dr. Bencze Mihály

Nemrég barátommal ősmagyar történelmi dolgokról vitatkoztunk. Egyik fontos témánk Dr. Padányi Viktor történész Dentu-Magyaria könyve volt, ami először Buenos Airesben jelent meg 1963-ban, majd 2000-ben a Püski Kiadó gondozásában. A szerző a magyarság délkaukázusi származását tekinti valósnak, melyben a kulcsszerepet játszik a szabírság, mint népünk elsőszámú őse. A magyarság kialakulását közvetlenül két fő és néhány kisebb jelentőségű nép egyesülése befolyásolta. E két egymástól elkülönülő, de rokonnép a szabírok és az ún. onogurok voltak. Előbbieket a Kaukázus déli részéről, a sumérok északi országából (Subartu) vándoroltatja az arab hódítók terrorja elől a meotiszi (Azovi-tenger) mocsarakba, ahol Dentu-Magyaria néven alapítanak új hazát. Az utóbbiakat pedig a lebediai, kazár fennhatóság alatt élő népekkel azonosítja, akiket a hivatalos történettudományunk kizárólagos őseinknek tart. A honvisszafoglalás értelmezésében is egyéni véleménye van, másként dokumentált a “besenyő futás” komplexuma vagy a bizánci szövetségben kezdeményezett bolgár háborúnak a honfoglalástól függetlenül kezelt eseménye. Szerinte az itt elkövetett értelmezési hibák megfosztják Árpádot attól, hogy stratégiai szempontból tökéletes, zseniálisan kivitelezett, az egész európai történelemben páratlan művét, a hon(vissza)foglalást a maga nagyszerűségében tudjuk értékelni. E könyv korszakos jelentőségét László Gyulától Erdélyi Istvánon át Bakay Kornélig vallották és vallják.
Padányi Viktor (Vatta, 1906. január 26. – Melbourne, 1963. december 3.) történész, nyelvész, író, a Szegedi Tudományegyetemen történelemből, filozófiából és magyar irodalomból doktorált. Oktatáspolitikai kérdésekkel foglalkozott, tanított középiskolákban, majd a szegedi egyetemen. Nagy kultúrájú volt, kiválóan zongorázott, hegedült és festett. Szülei, akárcsak a felesége szintén tanárok voltak, házasságából három fia született. Hazájából a rendszerváltás miatt emigrált 1945-ben, hat évig Bajorországban próbálkozott, de 1951-ben kitelepedett Melbourne-be, ahol könyvelő, tanár és műszaki rajzoló is volt. Jó barátságban volt Badinyi Jós Ferenccel, a sumér nyelv és történelem professzorával. Sokoldalúságát az is igazolja, hogy könyveket, tankönyveket, verseket, regényeket, novellákat és még színdarabot is írt. Fontosabb könyvei: Összeomlás 1918-19. Az iglói géppuskások regénye; Szeged, 1942, Ablak, Egyetemes és magyar történet; Nemzedék Ny., Szeged, 1943, Vörös vihar. Regény a magyar nemzet nehéz idejéből; Stádium, Bp., 1943, Széchenyi kultúrája; Szeged, 1943, A nagy tragédia. Szintézis. Így kezdődött…; Sidney, 1952, Vérbulcsú. Egy ezredéves évfordulóra; Buenos Aires, 1954, Rákóczi 1711-1961, Melbourne, 1961, Sumir-magyar nyelv lélekazonossága; 1961, West Coburg, Dentumagyaria; Transsylvania, Buenos Aires, 1963 (Magyar történelmi tanulmánysorozat), Egyetlen menekvés, Buenos Aires, 1967. Mint érdekesség, Padányi és társai a melbourne-i olimpia idején javasolták a helyi szervezőknek a sarlós-kalászos, rákosista-címeres zászlók eltávolítását a koronás-címeres zászló használatára. Részben kiábrándult volt az emigrációban megosztott magyarságból, szándékában volt, hogy elhagyja Ausztráliát, de ez egzisztenciális okokból nem valósult meg. Nagyon zavarta őt az, hogy a hátrahagyott Magyarország kétféle tendencia mellé zárkózott fel, és ez két egymással szembenálló Magyarországot jelent, amit a világerők tagolódásához való igazodás hozott létre. Az egységes magyar gondolkodás szintézisének szétzilálása Kelet és Nyugat érdekei szerint, a sem Kelethez, sem Nyugathoz nem tartozó magyarság érdekei ellenére történik. Ennek a tendenciáinak leküzdéséhez sem felelősségérzete, sem műveltsége, sem hazaszeretete, de még bátorsága sem volt azoknak az államférfiaknak, akiknek a vezetés a szocialista időkben a kezükbe hullott. 1991 után egy újabb rendszerváltás kellett ahhoz, hogy Padányi Viktor könyvei, írásai berobbanjanak a magyar szellemi és közéletbe.
Barátom Barkó Béla 1998-ban ausztráliai útján három napot Melbourne-ban töltött. Mivel tisztelője volt Padányi Viktornak, úgy érezte, hogy Magyarország nevében sírjára helyez egy koszorút, és gyertyát is gyújt az emlékére. Érdemes elgondolkodni, hogy Melbourne-ben négy magyar iskola is működik. A Melbourne-i Magyar Ház öt hektáros területen áll, 1981-ben nyitották meg, kizárólag magyar mesteremberek munkájaként épült. Az itt felépült Szent István templom (1992) alatt ötszáz eltemetett magyar urnája található, de nem itt volt Padányi sírja. Az 1966-ban Melbourne magyarságának adakozásával az Erdélyi Szövetség kivitelezte a Melbourne-i központi (Earltoni) temetőben a nyugati világ egyik talán legszebb Hősi Emlékművét, aminek építője Nagy Béla, tetején a Valler Károlyné szobrászművész bronz turul madarával, homlokzatán a koronás címerrel és a Pro Patria Hungaria 1848 – 1956 felirattal. Az emlékműtől nem messze nyugszik a negyven évig Malbourne-ben élt, Erdélyben született Farkas Márton 1848-as szabadságharcos. Badinyi professzortól, illetve Padányi egy 90 éves rokonától tudták meg, hogy a központi temetőben van a keresett sír. Az itt élő Veres Ernő segítségével két napi keresés után a 43 hektáros temetőben végre megtalálták Padányi sírját. Borostyán bokor mellett a síron egy ülő pártus süveges szobor található. A központi temetőben rendezett utcákon lehet bejárni a temetőt. A legszebb, központi helyeken a gazdagok sírjai találhatók, a szegényebbeké távolabb. A nagyobb nemzeteknek, megvan a saját parcellájuk, de a magyaroknak sajnos nincs ilyen. Még itt sincs összetartás. Szanaszét lehet találni magyar nevű sírokat. A temető közepén van a ravatalozó, vele szemben egy urnafal, ott mind csak magyarok hamvai vannak, az urnafalon egy felírat: Pro Patria Hungaria. Az emigrációban élő magyarokat el kell hamvasztani, hogy egymás mellé kerülhessenek, legalább haláluk után.