Fületelke – A múlt kincsei között

Írta: Béres Vivien Beatrix és Dr. Bencze Mihály

Fületelke (románul: Filitelnic, németül: Felldorf) Maros
megyében, Balavásártól 7 km-re fekvő hajdani szász falu. A faluban
évről évre csökkent az erdélyi szász lakosság száma, napjainkban
mindössze a fennmaradt lakóházak és a helyiek által oly sokat
jelentő evangélikus erődtemplom ad visszatekintést a régmúltra.
Fületelke helytörténete már több civilszervezetet is munkálatokra
késztetett, ellenben az igazi gondviselést a falu lakosaitól kapta
meg.
Idegenvezetőnk ifj. Jakab Elek Zoltán, aki 36 éve Fületelkén lakik,
tartalmas beszámolóval ismertette a falu helytörténetét. Elmondása
szerint, az 1990-es évek után szinte az összes szász kitelepedett
Németországba és Ausztriába. Az első hivatalos okirat, amit kiállítottak a
faluról az 1342-ből van, ez igazolja, hogy már a 14. század első felében
lakhattak itt emberek, sőt még jóval azelőtt is, de révén, hogy egy kisebb
falunak számított, nem vették annyira nyilvántartásba. Az evangélikus
templom mögötti temető sírkövein – főként azokon melyek az idő múlása
ellenére is megmaradtak – jól látható, hogy a többségi szász
vezetéknevek a Schmidt, Wolff, Gottschling, Theil és Weber voltak. A
tatárjárás után megfogyatkozott falut 1342-ben említik először Fyleteluke
néven. Az 1300-as években, amikor idekerültek a szászok, nagyon
erdős volt a vidék, többnyire mezőgazdasággal kezdtek foglalkozni,
téglákat és cserepeket vetettek, tetőfedeleket és kemencéket
készítettek. A kedvező talajtani adottságok miatt, hozzáfogtak a
szőlőtermesztéshez is, kialakítva egy nagyon jó üzleti lehetőséget,
hiszen a faluépítés során szükség volt a hosszú gerendákra, így a
szőlőből készített borokat hargitai fenyőfákra cserélték el. Az I.
világháború előtt, 1910-ben 582 lakost számoltak, melyből 521 német,
44 román, és 17 magyar nemzetiségű volt. A háború kezdetekor többen
is elmentek, csak a nők és a gyerekek maradtak a faluban, sokan nem is
jöttek vissza; vagy ott vesztették el az életüket a fronton, vagy fogságba
kerültek. Peter Gärtner: Si voas et än Fellderf. Felldorfer Heimatbuch.
(Eigenverlag, Wickenburg-Druck, Essen 1981.) című könyve alapján, az

I. világháborúban meghalt fületelki szász hősök Peter Schmidt, Georg
Gottschling, Johann Römer, Daniel Wolff, Johann Platz, Georg Weber,
Johann Groß, Stefan Groß, Peter Theil, Johann Theil és Daniel Wolff
voltak.
A fületelki magyarokról szót ejtve, a történelmi egyház szerint, a
Fületelkétől 4 km-re levő Egrestőhöz (románul: Agrișteu, németül:
Agreschteln) tartoztak. Az egrestői református egyház lelkésze, Lukács
Zoltán, telefonos megkeresésünkre elmondta, hogy hosszú évek óta
nem volt se magyar esküvő, se magyar keresztelő a fületelkiek között.
Mára nagyjából vegyes családokká váltak. Fületelkén az idén szűnt meg
az összevont osztályokkal működő 1-8 osztályos iskola – az
intézménynek sosem volt magyar tagozata. A magyar gyerekek román
tagozatra kellett járjanak, így sokan elvesztették identitástudatukat.
Zoltán angol nyelvet tanított az iskolában. Szerinte a szülők áthozhatták
volna a gyerekeket Egrestőre, hiszen ott a mai napig is van magyar
oktatás. Elmondása alapján, még most se lenne késő magyar iskolába
járatni a gyerekeket. Viszont, a szülők kényelmesek, azt hiszik a román
oktatással jobban érvényesülnek a gyerekeik.
A magyar családok száma sem volt mérvadó, kevesen éltek a
faluban. Jóval a II. világháború után kezdtek el betelepedni, de akkortájt
is csak néhányan. 2002-ben 270 lakosa volt, ebből 207 román, 53
magyar és 10 német. Elek elmondta, hogy sokan vegyes családból
vannak, a mostani számítások alapján 20-25 fő magyar lakosa van
Fületelkének. Az itteni magyar családnevek között a Jakab, a Szfárli,
Kabai és Csiszér nevek szerepeltek. A falu lakossági összetétele most
kb. 25 magyarból, 140 románból és 80 romából áll. Lukács Zoltán
szerint, a Szfárli családok nagy része Egrestőről telepedett át
Fületelkére, őseik pedig Felső-Nyárádmentéről származtak. A Kabai
családok Kiskendről, illetve Nagykendről jöttek ide. A falu közelében
működő gázszárító és sűrítőállomáson jól fizető állásokra kerültek ide.
Így nem állt érdekükben szántani, de az állattartásnak se volt keletje.
Azonban a borászat feléledt, évente többször is tartottak és tartanak
most is borkóstolót. Az emberek karácsonykor átjönnek Egrestőre
kántálni, húsvétkor szintén, májusfát is szoktak állítani, de a pandémia
miatt mára ez is elakadt.
Az evangélikus templom kisharangját, mely állítólag az erdélyi
harangok közül az egyik legrégebbiként van számon tartva, 1492-ben

öntötték. Szerencsére nem tűnt el, nem esett baja. A nagyharangot
1923-ban készítették, amit az 1990-es évek közepén mindenféle okirat
és tájékoztatás nélkül megpróbáltak elvinni. Ez viszont nem valósult
meg, egyrészt a templom pozíciója miatt, hiszen nem tudtak rendesen
hozzáférni az ide hozott daruval, másrészt pedig a lakosság kérdőre
vonása miatt, mely szintén gondot okozott. A kisharang jelenleg
kölcsönbe van adva a 2002-ben itt épült ortodox templomnak, a szebeni
szász püspökség engedélyével.
A Si voas et än Fellderf című könyvben, a II. világháborúban
meghalt szászok névsora is megtalálható: Peter Theil, Daniel Theil,
Michael Gottschling, Fritz Römer, Johann Alesi, Peter Theil, Kurt Lang,
Stefan Theil, Stefan Schmidt, Susanna Wolff, Georg Sheiler, Stefan
Schuller, Georg Gottschling, Anna Weber, Georg Zikeli, Georg
Gottschling, Johann Kremer, Daniel Gottschling, Sara Schmidt, Johann
Schmidt, Peter Groß, Johann Groß, Georg Seiler, Stefan Kremer, sen.,
Stefan Kremer, jun., Daniel Kremer, Johann Gottschling, Stefan Groß,
Johann Wellmann, Georg Gottschling, Georg Theil, Johann Wolff, Stefan
Platz, Stefan Römer, Johann Schmidt, Johann Gottschling, Reinhard
Gottschling, Georg Theil, Johann Theil, Sara Theil geb. Wolff, Georg
Römer, Fritz Theil, Johann Kremer.
1944 szeptemberében, az orosz megszállás miatt, a szászoknak
két órán belül el kellett hagyniuk a falut, csak az idősek és azok, akik
nem tudtak elmenekülni maradtak itt. Szászrégenbe (románul: Reghin,
németül: Sächsisch-Regen) vitték és két vonatra tették fel őket. Az egyik
vonat Lengyelországba, Sziléziába, a másik pedig Ausztriába ment. A
Lengyelországba menekülteket később visszatelepítették, de mivel a
saját házaikat a románok elfoglalták, úgynevezett nyárikonyhákba kellett
költözniük. Az 1960-as években tudták visszaigényelni az eltulajdonított
lakhelyeiket. A románoknak, akik akkor kiköltöztek, a politikai helyzet
miatt megengedett volt, hogy bármit magukkal vigyenek, ennek pedig
meg is lett a következménye, lerombolt, kifosztott házakat hagytak
maguk után. A fületelki szászok másik része az orosz fogságban maradt.
Az ausztriai vonatra felkerültek évekig állampolgárság nélkül kellett
éljenek, nem volt szabad dolgozniuk, nagyrészük pedig kivándorolt az
Egyesült Államokba. Az Ausztriában maradt fületelkiek csak hosszú idő
után kaphatták meg az osztrák állampolgárságot, kénytelenek voltak ott
egy saját falut alapítani. Az osztrák falu neve Mattighofen volt, amely, a

felső-ausztriai (németül: Oberösterreich) Braunau am Inn és a szintén
szászok által alapított Seewalchen am Attersee város közelében
helyezkedett el. Az ottani lakók a mai napig fenntartják az akkori
közösséget. Az utolsó szászok 1990-1991 között hagyták el véglegesen
a falut. A templomban az utolsó istentiszteletet 1981-ben tartották, utána
a lerobbant épületben már nem mertek egyházi szertartást tartani, de a
papilakban tovább imádkoztak. A fületelki pap is kivándorolt, később egy
szász pap utazott ide Zágorból (románul: Zagăr, németül: Roden vagy
Rodt). Az itteni magyarok Székelyföldről kerültek ide. Jakab Elek ősei
Felső-Gyergyó vidékéről jöttek Szolokmába, majd onnan Fületelkére. A
második bécsi döntés idején Fületelke Romániához tartozott, míg a 4
km-re levő Egrestő Magyarországhoz került. A románok többsége a
Mezőségről költözött ide. Elek megjegyezte, az itt lakók között sosem
volt nemzetiségi probléma.
1911-1912 között, az Egyesült Államokba kitelepedett fületelkiek
kezdtek el segíteni az evangélikus templom újjáépítésében, pénzt
adományoztak a nagyharang felújítására. Georg Fritsch a falu
emlékének egyik fontos fenntartója, fületelki leszármazottjai miatt
látogatott ide. Szülei az ausztriai kivándorló vonalból, az osztrák Wels
városából származtak. Georg legelőször 1974-ben látogatott el ide
gyermekként. A látogatása kapcsán sok érdekes dolgot mesélt el, hiszen
meglepetésként érte az akkori falusi életmód. Másodjára 2011-ben
utazott ide, akkor már felnőttként, sokkal nagyobb érdeklődéssel a falu
és a származása iránt. Fületelke állapotát látva, elhatározta, hogy
megpróbál segíteni a falun. 2011 óta a pandémiáig, minden év
augusztusában eljött ide. Adományokat szerzett, népszerűsítette a falut,
megalapította a Phönix Projektet, melynek nevét a hamvaiból feltámadó
főnixmadárról adta. Úgy hitte, akárcsak a madár, úgy a falu is fel fog
támadni. A Phönix Projekt előtt, a marosvásárhelyi Arcus Egyesület nyert
támogatást az építménynek. 2021-ben, az egyesület közreműködésével
a Maros Megyei Múzeum régészei, Bencze Ünige és Ștefan Vasilache
végeztek kutatást. Az ásatás során, a mostani gótikus templom keleti
oldalán egy korai félköríves apszist azonosítottak, továbbá három
temetkezést tártak fel. A melléklet nélküli sírok legalább két különböző
korszakban keletkezhettek, melyek közül az egyik a templom északi
oldalán, a sekrestye bejárata alól került elő. A templom északi része egy
korábbi templomot fed le, melynek az északon fekvő fala

feltételezhetően a mostani épület területén kívül folytatódik. Ebből az
következik, hogy a temetkezés utáni időszakban építhették. A sekrestye
alatti kriptát már korábban kitakarították, megközelítőleg az 1950-es,
vagy a hetvenes években. Az 1580-ban, 1655-ben és 1972-ben rögzített
utólagos beavatkozás közül a legfontosabb feltárások: az oltár előtti
nagy méretű gödör, illetve a déli fal menti és az apszis téglaboltozatát
tartó oszlopok alapozási gödrei voltak. A templom belsejét a modern kori
beavatkozások változtatták meg megsemmisítve a korai temetkezéseket
és járószinteket. Ez viszont azt eredményezi, hogy nagy mértékben
csökkent a régészeti kutatások számára fontos információk értéke. A
templom feljavításán jelenleg is dolgoznak.
A falu építkezéseiben III. Károly korábbi walesi herceg, ma már
Anglia királya is segített. Erdélyi származása miatt sokszor ellátogatott
Székelyföldre. A lakók meglepetésére, 2019 júniusában Fületelkét is
felkereste, pénzt adományozott a falunak. A temető felőli várfal
megerősítéséhez járult hozzá.
A templom melletti iskola 1985-ig 5-8 osztállyal működött, a
környező községekről mind ide jártak a gyermekek. Ahogyan Lukács
Zoltán is elmondta, a tanítás akkor román nyelven zajlott. Németül csak
az 1-4 osztályban, illetve a napköziben tartottak órákat. Bár az óvónők
szász nemzetiségűek voltak, leginkább román nyelven tanították a
gyerekeket. Az iskola 2022 szeptemberétől szűnt meg, főként a
létszámhiány és az újonnan épülő egrestői iskola miatt. A hírt
érthetetlenül fogadták, hiszen igaz, hogy kevesen, de akadtak gyerekek,
akik szívesen maradtak volna itt, korábban több tanár – köztük Zoltán
lelkész úr – is bejárt órát tartani a faluba. Ám, ahol megszűnik az iskola,
ott megszűnik az egyház is. Mi marad akkor a falusiaknak? S mi marad a
közösségből? A kérdéseken gondolkodva, elengedhetetlenné válik a
múlt megőrzésének hangsúlyozása. Mert amint sikerül megőrizni a
múltat, úgy leszünk képesek jövőt építeni belőle. A jövővel kapcsolatban
kerül képbe a Fületelkét felkaroló, Huber (sz.: Béres) Anna. A szász
nemzethez való kötődése nem véletlen, ő a Maros megyei Szovátán
született, édesapja Béres Loránd erdélyi székely, édesanyja Béres (sz.:
Maurer) Christa pedig brassói szász születésű volt. Anna és családja az
1990-es években vándorolt ki Németországba, de gyakran
hazalátogattak Szovátára. A gyerekek születéskor már egyre ritkábban
utazott Erdélybe, de az álmát miszerint egy szász házat szeretne

vásárolni a jövőben, nem adta fel. Éveken keresztül keresgélt és
kutakodott a számára legmegfelelőbb ház után, de mindig akadályba
ütközött. Volt, hogy megtetszett neki egy, de a házzal ellentétben nem
lelkesedett a falu iránt, sokszor pedig a közösséggel, vagy az
összeköttetéssel adódtak gondok. A tavaly, 2021 nyarán részt vett egy
német egyesület által szervezett ásatási programban, a Szeben megyei
Somogyomban (románul: Șmig, németül: Schmigen). Az egyesület célja
a szász kultúra fenntartása volt. Az egyhetes ottléte alatt ismerkedett
meg a csapat egyik tagjával, a korábban említett Georg Fritsch-el. A vele
való ismeretség révén került Fületelkére. Kíváncsian érdeklődött az
eladó házak felől, Elek pedig készséggel mutatta végig a falu épületeit.
Anna egy leginkább megmaradt szász karakterű házat választott ki, majd
2021 őszén meg is vásárolta. A történet különlegessége, hogy eleinte
csak egy házat szeretett volna vásárolni, de most úgy alakult, hogy
hosszabb időre is itt szeretne maradni. Mivel nagyon megtetszett neki a
falu, elhatározta, hogy újra megtölti élettel.
Elek megemlítette, hogy egy nonprofit egyesületet is létrehoztak.
Az összetartó közösségük az Asociația pentru Filitelnic néven működik.
Munkájuk során rendbe tartják a falu temetőit, megtisztítják a sírokat,
lekaszálják a kapuk előtti növényzetet, házakat javítanak fel. A
balavásári néptanács segítségével idén egy ravatalozót is sikerült
megépíteniük, melynek 2022. szeptember 8-án volt a felavatása. Az
evangélikus templom közelében helyezkedik el egy román ortodox
templom, amit 1997-ben kezdtek el felépíteni, 2001-ben pedig fel is
avatták. A vallási felekezetek összetétele többnyire román ortodoxból és
magyar reformátusokból áll. Elek közel hét éve rendezi folyamatosan az
evangélikus templomot. Elmondása alapján, a pandémia előtt volt
néhány érdeklődő, jellemzően Bukarest környékéről, akiknek szintén
megmutatta a falu nevezetességeit. Ahogyan a fentebb említett
támogatások is jelzik, Erdély szépsége és a szász falu varázslata
sokakat elbűvölt. Többen is kérdezősködni kezdtek az itteni
vendégházakról, éttermekről, de Fületelke egyelőre nem rendelkezik
ilyen létesítményekkel.
Noha Fületelke szász és magyar lakossága az évek során
megfogyatkozott, a jelenlegi lakók töretlen elszántsággal, idejüket,
szabadnapjaikat feláldozva óvják Fületelke kulturális örökségét, s építik
tovább, hogy a jövőben is fennmaradjon

.