Fábián Zoltán Bölönben

Írta: dr. Bencze Mihály

Fábián Zoltán erdélyi énekes Magyarországon vált ismertté, a Székely vér és a Hungarica együttesekben. Jelenleg önálló énekesként évi félszáz koncerttel örvendezteti meg a Kárpát-medence hallgatóságát. 2023. július 8-án koncertezett Bölönben, a II. Erdélyi Ősök Napja rendezvényen. Ekkor sikerült találkozni, és elbeszélgetni vele.

Bencze Mihály: Meglepetésemre te zenészként nagyszerűen szerepeltél a Felföldi Dalia Iskola bemutatóján. Hogyan kerültél kapcsolatba a dalia szövetséggel, ezzel az ősi magyar harcművészettel?

Fábián Zoltán: Kopecsni Gábor két évvel ezelőtt megszervezett egy koncertet Gömörpéterfalán, ami elmaradt a covid miatt és ezt végül is tavaly tudtuk az év elején megtartani és akkor ebből indult egy közös barátság. Tavaly már csináltunk egy közös rendezvényt is, aminek idén már van folytatása. Az élet úgy hozta, hogy én itt Székelyföldön születtem, Magyarországon alapítottam családot és most Felvidéken lakok.

B.M.: Rólad először Gáborék meséltek, amikor koncertet tartottál náluk, de mielőtt áttérünk a zenére, megkérlek mesélj a családodról, hogyan kerültél a kárpát medence különböző területeire?

F.Z.: Van egy dalom, a címe, Az út maga a cél

(https://www.youtube.com/watch?v=NtSk0Q87Gfk&ab_channel=hungaricazenekar)

és én próbálok e szerint élni, visszatérve a kérdésre, én Marosvásárhelyen születtem 1987. április 28-án, és apai ágon pedig a Korond melletti Sófalváról származom, ahova 1636-ig vissza tudom vezetni a családfámat, ugyanis ott adományozott Rákóczi György felmenőmnek, Fábián Istvánnak székely nemesi oklevelet.

B.M.: Ez nagyon szép múlt, kötelez téged. Hogyan kerültél kapcsolatba a zenével? Családból, baráti körből vagy az, iskolából?

F.Z.: Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy tíz éves koromban eldöntöttem, hogy rockzenész leszek és teniszütővel álltam az asztal tetején és elképzeltem, hogy csillognak a fények. Én ezt a képet addig tartottam magamban, ameddig meg nem valósult. A testvéremmel kezdtünk el gitározni autodidakta módon, volt egy gitárom, amit elcseréltem egy kosárlabdára, mert régebben kosaraztam, de nem is tudtuk, hogy hogyan kell használni. Kerítésdrótokat tettünk rá, a testvéremmel, Fábián Géza Attilával rájöttünk, hogy ha lefogjuk a bundokat, akkor más hangok jönnek ki és innen a semmiből indult az egész dolog lényegében. Ennek már több, mint húsz éve és ezért nagyon fontos az, hogyha az ember valamit szeret akkor kiáll mellette, s ez szerintem mindenben igaz, mert hogyha valami mellett húsz évig kiállunk akkor tényleg az ember valamit nagyon rosszul kell csináljon, hogy ne legyen sikeres, hiszen összeadódik a sok év, a sok tapasztalat.

B.M.: A középiskolában (Kolos Richárd Műszaki Szakképző Iskola – Budapest) kezdődtek ezek a zenei megnyilvánulások?

F.Z.: Igazából általános iskolában (18-as Általános Iskola – Marosvásárhely), tehát tíz éves koromtól, az első fellépésem tizennégy évesen volt Marosvásárhelyen, ahol basszusgitárosként léptem fel.  Egyébként ekkor még az éneklésről szó sem volt, tehát nem is gondoltam, hogy valamikor énekelni fogok.

B.M.: Mi történt, hogy Erdélyből elköltöztél?

F.Z.: Fiatalon költöztem még a szüleimmel, ez nem csak az én döntésem volt. Aztán Budapest környékén találtam meg az életemet úgymond, de most már nyilván nem itt lakok, a nagyvárostól menekülök a nyugalomba és a földibb életbe.

B.M.: Egy ilyen magyar fővárosban a zenéddel, hogyan tudtál boldogulni, hogyan ismertek meg?

F.Z.: Én mindig azt szoktam mondani, hogy csinálni kell. Én nem irigylem azokat, akik most indulnak el egy zenekarral, vagy egyedül, mert rövidült az időintervallum. Ebben a felgyorsult világban mindenki egyik percről a másikra akar nagy dolgokat elérni, meggazdagodni, sztár lenni. Ez egy kemény út egyébként, amihez hozzáteszem, hogy a húszéves zenélésem mellett a zenészeknek a hetven százaléka már nem zenél és pontosan erre akartam kitérni, hogyha lerövidítjük az időt, akkor nem jön olyan hamar a sikerélmény. Hogyha az időt hosszútávon nézzük akkor igenis vannak sikerélmények, csak észre kell venni és meg kell becsülni.

B.M.: Nyilván erdélyi magyarként nem volt könnyű betörni a zenei világba, de együttesekkel játszottál, alkottál együttest?

F.Z.: Igen, mikor énekesnek jelentkeztem, akkor metál zenekarokba kezdtem, átdolgozásokat játszottunk, utána a Turul zenekarba léptem be. Az első saját zenekarom az a Székely Vér volt, azzal egy lemezünk jelent meg, majd ezt követően a Hungarica énekese voltam kilenc évig és most akusztikus koncerteket adok, néha zenekarral vagy költészettel kiegészítve.

B.M.: A saját szerzeményeidet lemez formában sikerült kiadni?

F.Z.: Dolgozom rajta. Most már két éve ezt fújom, de mentségemre legyen szólva, hogy a tavaly ötven koncertem volt és ennek okán nem tudtam a munka mellett haladni a lemezzel, de most már csak a zenére koncentrálok. A civil foglalkozásomat is abbahagytam, bízom benne, hogy december elején megtud jelenni az első önálló lemezem Őrzöm a lángot címmel.

B.M.: Hogyan kerültél Felvidékre?

F.Z.: Amit említettem is, Gáborral kialakult egy baráti viszony, aztán az élet úgy hozta, hogy el kellett mennem és akkor Gábor segített nekem, hogy oda tudjak menni sportolni. Nekem ez egy céltudatos választás volt és köszönettel tartozom neki amiért egyrészt előteremtette ezt a helyzetet, másrészt meg azért, mert tudok fejlődni, sportolni, ez azért fontos mert az ember, hogyha fizikálisan rendben van, akkor tud mentálisan és lelkileg is rendben lenni.

B.M.: Mit jelent neked a dalaidban, az emberi megnyilvánulásodban magyarnak lenni? Te nagyon jól össze tudod hasonlítani Erdélyt, Magyarországot, Felvidéket.

F.Z.: Most már tényleg mondhatom, hogy az én hazám az a Kárpát- medence, mert mindenhol jövök-megyek. Ha röviden kellene összefoglalnom, én azt mondom, hogy egy vállalást jelent, amellyel tartozom azoknak az ősöknek, akik az életüket adták, hogy ma itt legyünk, de van még egy nagyon fontos dolog a magyarsággal kapcsolatban. Trianon centenáriumában írtam egy dalt az a címe, hogy Mag,

Fábián Zoltán – Mag (Sajószentpéter,2022. 03. 26.) – YouTube

na most Trianon nyilván egy magyar számára soha nem lehet ünnep, de egyszerűen szembe kell néznünk vele és nem járhatunk mindig lehajtott fejjel. A dal azt jelenti, hogy lényegében levágták kezünket, lábunkat, sőt még a fejünket is és az volt a cél, hogy megszüntessék a magyarságot és hogy ez miért nem sikerült? Mert egy dolgot elfelejtettek, hogy mi magok vagyunk és újra megtudunk erősödni.

B.M.: Nagyon szép gondolat. Hogyan születnek a dalok? Először a szöveg, utána a dal? Milyen lelki fejlődéseken, vívódásokon, katarzisokon mész át amikor ezeket megszülöd?

F.Z.: Ez nálam egy nagyon érdekes dolog, mert általában azok a dalok jók, amelyek ösztönösen jönnek és öt perc alatt megíródnak. Én olyan módon írom a dalt, hogy megfogom a gitárt a kezemben és érzem, hogy most van valami ihlet, valami mondanivaló a világnak és akkor a gitárral a kezembe elkezdtem írni a szöveget. Ahogy haladok alakul a dallam automatikusan hozzá.

B.M.: Mi a zenei hitvallásod?

F.Z.: Én azt gondolom, hogy a zene is egy eszköz az ember kezébe, amelyet lehet jó dolgokra is fordítani, sőt én arra törekszem, hogy jó dolgokra fordítsam, tehát örülök, hogyha tudok valamit adni az embereknek és hál’ Istennek a visszajelzések alapján, amit csinálok az ad valamit az embereknek.

B.M.: A magyar zene bumerángként mindig visszahoz a Kárpát-medencébe. Mit üzensz a barcasági, erdélyi magyarságnak?

F.Z.: Azt, hogy aki teheti maradjon azon a földön, ahol megszületett és ahol az ősei laktak. Azonkívül, hogy én a kárpát medencét járom elég sok helyen jártam a világban és valahogy nem éreztem sehol otthon magam. Székelyföldre húzott a szívem, itt érzem jól magam. Azt üzenem, hogyha valaki el szeretne menni, azt az elmenetelt arra fordítsa, hogy majd nagyobb erővel visszajöjjön és itt valósítsa meg az álmait.

Fábián Zoltán – A legnagyobb érték (Örökségem a magyar nyelv) (hivatalos videó / official video) – YouTube

B.M.: Köszönöm a beszélgetést, további sikereket kívánok!