Duray Miklós emléktábla avatás Észak-Komáromban

Balról jobbra: Gelle Róbert, Forró Krisztián, Dr. Latorcai Csaba, Matusek Roland, Túri Török Tibor, Duray Áron.

Írta: dr. Bencze Mihály

2024. január 8-ika neves dátum a felvidéki magyar testvéreink életében, hisz ezen a napon avatták fel Észak-Komáromban az Intercad Kft. Épületének a falára helyezett Duray Miklós emléktáblát. A szervezők azért választották ezt a dátumot mert 1994. január 8-án, Révkomáromban gyűltek össze a magyar nemzeti közösség által lakott községek – falvak és városok – polgármesterei, az önkormányzatok képviselői, a magyar nemzetiségű parlamenti képviselők és a magyar politikai pártok, illetve mozgalmak vezetői, hogy megtárgyalják azokat az égető problémákat, amelyek a rendszerváltozás után elemi erővel a felszínre törtek, és halaszthatatlanul megoldásra vártak. A nagygyűlés résztvevői megtárgyalták a magyar nemzeti közösség alkotmányos jogállásának állapotát, az önkormányzatok helyzetét, valamint a területi átszervezés és a közigazgatás reformjának addig ismert koncepcióit. Ehhez hasonló összejövetelre Trianon óta, az Osztrák-Magyar Monarchia romjain létrejött Csehszlovákia létezése idején, nem került sor. Annak idején a hatalom bombariadóval zavarta meg a nagygyűlést.

A szervezők: a Kárpátia Sport Polgári Társulás, a Felvidéki Értékőrzők, a Szövetség a Közös célokért, Komárom városa, az Intercad Kft., Matusek Roland, Matusek Kinga, Mihacs Szilvia, Szénássy Zoltán, Pallag György, Gelle Tünde,  Gelle Róbert.

Balról jobbra: Matusek Roland, Matusek Kinga, Kökösi Attila, Mihacs Szilvia, Bencze Mihály, Szénássy Zoltán, Pallag György, Gelle Tünde, Gelle Róbert.

Dr. Latorcai Csaba parlamenti államtitkár, közigazgatási és területfejlesztési miniszterhelyettes Budapestről a következőket mondta: „Tisztelt Emlékező Közösség! Ha feltesszük azt az egyszerűnek tűnő kérdést, ki is volt valójában Duray Miklós, rájövünk arra, hogy nem tudunk egyszavas felelettel válaszolni. Hiszen egyszerre volt politikus, tanár, író, publicista és geológus. Ugyanakkor, ha egyetlen egy dolgot emelnénk ki, bátran kijelenthető: élő lelkiismerete volt a felvidéki magyarságnak”.

Duray Miklós (Losonc, 1945. július 18. – Budapest. 2022. december 30.) Losoncon végezte az alapiskolát, majd Füleken a középiskolát, érettségi után 1962-63-ban munkásként dolgozott. A pozsonyi Comenius Egyetemen geológus diplomát szerzett 1971-ben, majd 1977-ben doktorált. 1988-89-ben az Indiana University of Pennsylvania egyetem vendégtanára, majd a szlovák bársonyos forradalom után hazatért, és politikai pályára lépett. 1965–68 között a pozsonyi magyar főiskolások és egyetemisták József Attila Ifjúsági Klubjának elnöke volt. Ezekben az években a hivatalos hatalomtól független Nyári Ifjúsági Találkozók egyik szervezője is volt, 1968-ban pedig megalapította az ugyancsak független, ifjúsági klubokat koordináló Módszertani Csoportot. Ugyanebben az évben alapítja és vezeti a csehszlovákiai Magyar Ifjúsági Szövetséget (MISZ), amelyet a következő év novemberében a belügyminisztérium betiltott. Nemsokára publikációs tiltások, rendőrségi zaklatás, letartóztatások kísérték. Duray a csehszlovák kommunista rezsim egyik nemzetközileg legismertebb ellenzéki politikusává vált. Aktív részvétele a magyar kisebbségnek az asszimilációs intézkedések elleni politikájában 1978-ban kezdődött, amikor megalapította a többek közt a magyar iskolák tervezett felszámolása ellen tiltakozó Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságát, és ennek 1989 decemberéig szóvivője lett. Megfigyelték, kihallgatták, megtiltották, hogy külföldre utazzon és többször tartottak nála házkutatást. 1982-ben megvádolták az államrend felforgatásával és letartóztatták. Mellette foglalt állást a Charta 77 és a Magyar Írók Szövetségének egy része. Külföldi nyomásra felfüggesztették a perét. Még ugyanebben az évben aláírta a Charta 77 polgárjogi nyilatkozatát. A következő évben ismét letartóztatták. Emiatt tiltakozott többek közt az Amnesty International és a Nemzetközi PEN Club amerikai tagozata. Tizenöt hónapos fogva tartás után szabadon engedték, a rendőrségi zaklatások azonban ezután is folytatódtak, mert Duray nem hagyott fel az ellenzéki politizálással, többek közt részt vett a Charta 77 szóvivői testületének munkájában is. 1988-ban a magyar demokratikus ellenzék által létrehozott Szabad Kezdeményezések Hálózata tagja lett. 1990-ben pártot alapított Együttélés Politikai Mozgalom néven, amelynek elnöke marad 1998-ig, amikor megalakult a Magyar Koalíció Párt. Az első csehszlovák demokratikus parlamenti választáson 1990 májusában országosan a második legnagyobb támogatottságot élvező politikus volt. Politikai ellenfelei nacionalizmussal vádolták, miközben az Együttélés a különböző etnikumok közösségi érdekeinek védelmét vállaló mozgalomként hamarosan a Liberális Internacionáléhoz csatlakozott, s e szervezet egyik alelnöke volt, 1998-ig. 2009-ben A szabadság ára címen Koltay Gábor dokumentumfilmet készített róla. 2010-től a Soproni Egyetemen oktatott politológiát. Fontosabb könyvei: Tegnap alighanem bolondgombát etettek velünk. Szépirodalmi tengődések; Framo, Chicago, 1983 (Szivárvány könyvek), Kutyaszorító. Önéletrajz és beszélgetések önmagammal, 1–2.; Püski, New York, 1983–1989, A szlovákiai magyar iskolák védelmében. Dokumentumok a csehszlovákiai magyar kisebbség önvédelmi harcáról 1983. november – 1984. augusztus; Magyar Emberi Jogok Alapítvány, New York, 1984, A magyar kisebbség helyzetéről és a nemzetiségi kérdésről / csehszlovákiai nonkomformisták; AB Független, Budapest, 1988, Kettős elnyomásban (Püski-Corvin&HHRF, New York, 1989), Hazától a nemzetig. A kárpát-medencei magyarság helyzete és esélyei. Cikkek, elemzések, beszédek és interjúk, 1990–2004; 2. kiad.; Méry ratio, Somorja, 2005. Fontosabb díjai: Kőrösi Csoma Sándor-díj (1986), Bethlen Gábor-díj (1992), Esterházy János Emlékérem (1995), Tőkés László-díj (1996), Berzsenyi Dániel Díj (1996), Stephanus Rex kitüntetés (1996), 56-os Magyar Szabadságharc Érdemkereszt, I. fokozat (1999), A Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (2001), Szent István-díj (2003), Széchenyi Társaság Díja (2010), Polgári Magyarországért Díj (2011), Emberi Méltóságért díj (2013).

Balról jobbra: Kökösi Attila, Bencze Mihály , Latorcai Csaba, Pallag György, Gelle Róbert, Hidvégi Vince.

Dr. Latorcai Csaba szerint: „Duray Miklós volt a Magyar Állandó Értekezlet alapötletének megfogalmazója, létrehozásának egyik kezdeményezője. Tőle származik a magyarigazolvány-rendszer alapötlete is. Mindeközben határon túli magyarként átélte, megélte és megszenvedte milyen is kisebbségiként élni és átérezni övéi minden nehézségét, nap, mint nap szembe nézni és megküzdeni a kihívásokkal. Az utóbbi esztendőkben ezen élményekből merítve hívta fel különböző esszéiben, írásaiban a figyelmet a legfontosabb nemzetstratégiai kérdések alakulására, vagy éppen a magyarság kontinentális és világhelyzetére egyaránt. Nemcsak a felvidéki magyarság jövőképe, hanem valamennyi határon túli élő nemzettársának sorsa szívügye volt. „Neve, példája és emlékezete legyen figyelmeztető jel és igazodási pont jövendőjét kereső felvidéki népe és külhoni testvérközösségei számára!” – írta róla egy helyütt Tőkés László…Minden értelmes emberben ott lakozik az a vágy, hogy életével jelet, emléket hagyjon maga után az utókornak. Duray Miklós jelet hagyott maga után. Cselekvésre ösztönző, mindenkinek szóló felkiáltó jelet”.

Keszegh Béla Révkomárom polgármestere is kiemelte Duray Miklós emberi nagyságát és életműve fontosságát. Dr. Lomnici Zoltán nem tudott személyesen részt venni a rendezvényen, de gondolatait papírra vetette és Ropog József olvasta fel. Meghívottak voltak: Vajda Bence Dél-Komárom alpolgármestere, Forró Krisztián a Magyar Szövetség országos elnöke, Hidvégi Vince és Solti Ferenc a KDMP részéről, Szemereki Zoltán a budapesti Széchényi Társaság elnöke, Dr. Körösi Mária egyetemi docens, Gubik László a Szövetség a Közös célokért elnöke, Szénássy Tímea Iskolaügyi és kulturális bizottság elnöke, Bajka János, Dr. vitéz Czapáry Marticsevics András nemzetőr altábornagy, Brassóból pedig Kökösi Attila és Bencze Mihály. Bencze Mihály személyesen ismerte Duray Miklóst, 1991-ben a komáromi Oláh György matematikatanár által ismerkedtek meg. Többször is találkoztak, az erdélyi és a felvidéki magyarság sorsát elemezték, és jövőt építő stratégiát próbáltak felvázolni. Bencze Mihály egyesítette a Trianon utáni szétdarabolt Kárpát-medence magyar matematikusait, megalkotva a Nemzetközi Magyar Matematikaiversenyt, amit Duray Miklós is nagyra értékelt, és elvárta azt, hogy más tantárgyakból is megtörténjen ez a békés egyesítés.

Boráros Imre és Dráfi Mátyás szavalatai, valamint Nátek Eszter éneke tette meghitté a megemlékezést. A bronzba öntött domborművet Turi Török Tibor szobrász készítette, ő egy kő domborművet is készített, amit a tavaly Martoson állítottak fel. Duray Áron Bálinttal, Duray Miklós fiával beszélgetve a következőket mondta: „Édesapám öröksége kötelez, nem könnyű fiának lenni. Hatalmas és szerteágazó munkáját megpróbálom folytatni, hisz már vannak segítőtársaim is, így én is hasznos lehetek a Kárpát-medence magyarságának”. Az emléktáblát Kiss Róbert kanonok, a Nagyszombati Főegyházmegye általános helynöke, és Dr. Somogyi Alfréd lelkész a SelyeJános Egyetem Református Teológia Karának dékánja szentelte fel.

Befejezésként újra Dr. Latorcai Csabát idézem: „Duray Miklóssal kapcsolatosan engedjék meg, hogy röviden idézzek könyvéből, a „Csillagszilánk és tövistörekből”: „Majd felállt a legöregebb palóc és megkérdezte: – Tudod-e, Cérna Géza, miért hívtunk haza? /…/ – Tudom. Bajban van a nép, elfogyott az ereje – ennyit mondott Agócs Géza. – Bizony így van, de kevesebb ez a valóságnál – válaszolta. Népünk emlékezetét és méltóságát kell megmentened, Cérna Géza – mondta az öreg palóc. Ezt fenyegeti a legnagyobb veszély. Ki akarják vágni népünk égig érő fáját, a bucsonyi óriásbükköt. Ha elpusztul a fa, mi is meghalunk, mert abban van népünk múltja és jövője.” Duray Miklós ránk hagyta a jövőt. A magyarság, az összmagyarság jövőjét. Az óriásbükköt. Ezzel együtt ránk hagyta azt, hogy „Ne féljetek megmaradni magyarnak, minden körülmények között, a szülőföldön!”.

Az  alábbi fotó leírására  kattintva, meghallgatható a szervezőkkel készített riportunk.

Kökösi Attila és Bencze Mihály a Duray Miklós emléktáblánál.