Átélni és eljátszani – Beszélgetés Sasvári Sándor színművésszel

kérdezett: dr. Bencze Mihály és Béres Vivien Beatrix

 

Sasvári Sándor (Budapest, 1957. október 18.) színművész, zenész, lovas, tagja volt a legendás Színészzenekarnak és a Színész Öttusa Válogatottnak. 2020-ban megalapította a Szőcs Géza Magyar Történelmi Színházat a Szőcs Géza Nemzeti Lovaskultúra Központtal, Moravetz Leventével és Laklóth Aladárral. Játszott a Julianus barát (1991) és a Kincsem (2017) filmekben, valamint a Zenés húsvét (1993), Offenbach titka (1996), Attila, Isten kardja (1998) tévéfilmekben. 2010 –ben jelent meg Őszintén című könyve. Tevékenységét számtalan elismerés jutalmazta: Az év zenésze díj (1991), EMeRTon-díj (1993), Az év musical színésze-díj (1993), Regionális Prima díj (2010), Csömör díszpolgára (2012), Jászai Mari-díj (2013), A világ magyarságáért művészei elismerés (2017), A Magyar Olimpiai Bizottság Fair-Play Díja (2017), A Magyar Érdemrend lovagkeresztje (2018). Sasvári Sándor 2023. április 7-én nagypéteken búcsúzott Jézus szerepétől a Jézus Krisztus Szupersztár rockoperában – ezt a különleges előadást mi is megnézhettük. Szirtes Tamás a Madách Színház igazgatója köszönő szavai után, a színészekkel és a lelkes közönséggel együtt ünnepelhettünk. Végül 2023. április 11-én Csömörön, Sasvári Sándor meghívottjaiként beszélgethettünk az életéről.

 

Bencze Mihály: Általában én abból indulok ki, hogy egy személyiség megismerését valahogy a gyerekkorral kellene kezdeni, így akkor megkérnélek, hogy mesélj egy kicsit a szüleidről, családodról, gyerekkorodról.

 

Sasvári Sándor: Édesapám Sasvári Sándor, 1902-ben született Temesváron. Ötvenöt éves volt amikor megszülettem 1957-ben. Ő volt nekem az etalon. Tőle tanultam mindent: műveltséget, színészmesterséget, nyelveket. Édesapám kilenc nyelven beszélt, az iskolában románul, németül, szerbül, latinul, magyarul tanult, aztán elköltöztek a szüleivel. Ő Pozsonyba ment az édesapjával, ott megtanult szlovákul. Filmrendező és színész volt, 1945-ig töretlen volt a pályája, aztán volt az a bizonyos felszabadulás, az kettétörte a munkáját és onnantól kezdve visszafele élte az életét. A 70-es években a Budapesti Csokoládégyárból brigádvezetőként ment nyugdíjba három diplomával és kb. 3500 forintos nyugdíjjal. Én vagyok a harmadik Sasvári Sándor a dinasztiában – már nagyapám is Sándor volt –, egyébként Schwechtből lett magyarosítva a liechteinsteini nemesi családból származunk. Édesanyám Jászai Margit, 1923-ban született és 1944-ben ismerkedett meg édesapámmal – Benkő Márton, Benkő Dániel lantművész apja ismertette össze a szüleimet –, aki fél órával rá meg is kérte a kezét. Édesanyám egy nap haladékot kért, de másnap igent mondott, úgyhogy ezért ülünk most mi itt.

Ferencvárosban laktunk a két nővéremmel, Csillával – aki jelenleg Kanadában él – és Annamáriával, aki ismert énekesnő volt a 70-80-as években, fesztiválokat nyert.

A feleségemet, Tóth Ildikót 1993 –ban a Rock Színházban a Jézus Krisztus szupersztár előadás révén ismertem meg. Csodálatos táncosként, stúdiósként dolgozott. Mielőtt kiköltöztünk Németországba összeházasodtunk és azóta két fantasztikus leánygyermekkel is megajándékozott, Lénával és Emíliával.

 

B.M.: Hogyan indult el a karriered?

 

S.S.: Én négy-ötéves koromban kezdtem el autodidakta módon gitározni tanulni, mert a nővéremék kaptak egy gitárt Kijevből és nem tudtak vele mit csinálni, fölrakták dísznek a falra én pedig érdeklődő kisgyerekként levettem és elkezdtem a harmóniákat kibogarászni, lekagylóztam többek között a Beatles, a Pápai Faragó László, Metro, meg az Omega slágereket.

A Bakáts téri zenei általános iskola zene tagozatán nyolc éven át klasszikus gitárt tanultam. Az osztályteremben volt egy zongora, amin szünetekben slágereket játszottam. Nyolc évesen megalapítottam első zenekaromat. Megzenésítettünk verseket, saját szerzeményeim voltak, illetve Annamária nővéremmel együtt is vannak közös szerzeményeink – pont most akarok egy szerzői lemezt kiadni, amikben benne lesznek azok, amiket tíz-tizenkétéves koromban írtam.

Aztán basszusgitárosként játszottam a Jokers-ben, de a Gallus és Titanic-triókkal kísérőzenekarként is rengeteg fellépésünk volt. Az első igazi nagy áttörést is a Titanic tagjaként éltem meg, amikor Máté Péter egyik turnéján kísérőzenekarként léptünk fel. Később viszont együtt dolgozhattunk Cserháti Zsuzsától Solti Károlyig, Korda Györgytől Latabár Kálmánig a kor összes nagy magyar előadójával.

Majd következett húsz hónapon keresztül a katonaság. Először a szabadszállási első lépcsős harckocsizókhoz vettek föl, ez egyfajta büntetés volt, mert Csilla nővérem disszidált Kanadába. Mondtam a tisztemnek, hogy én zenélni szeretnék, de nagyon hangos amikor eldörrentik a lövedéket, így mondták, hogy ne töltő legyek, hanem irányzó, de az még mindig hangos volt, végül a kommendánsokhoz kerültem, ahol csináltam egy zenekart és együtt játszottunk a helyőrségi művelődési házban. Három hónapig tanultam a dobolást, cintányért, nagydobot stb. Nagyon jó életem volt ott, mi mindig szombaton játszottunk, utána haza tudtam kéredzkedni egy elszakadt gitárhúr, vagy pengető miatt, mindig volt valami és így el lehetett sumákolni azt a pár hónapot. A katonaság utolsó hat hónapjára bekerültem a központi művészegyüttes kórusába bariton szólamba. Innentől csak havonta egyszer kellett szolgálatban lenni. A főrendezőként dolgozó Kerényi Miklós Gábor – a későbbi Operettszínház igazgatója –, aki fölhívatott az irodába és azt mondta, hogy: Sasvári honvéd, te tudsz gitározni, énekelni, szeretnénk egy fiataloknak szóló műsort csinálni és te lennél ott a szólista, gitáron kíséred magadat. Kövesdi István és Oláh Ali – a legjobb barátom, aki sajnos meghalt – írtak kifejezetten nekem dalokat, így megszületett egy lemez és a koncertturné. Az összes laktanyát végigjártuk Magyarországon Aranysörényű fellegek címmel, az első újságcikk is ekkor jelent meg rólam, mint szólóénekes, innen datálódik az énekesi karrierem.

1982-ben Gábor Ila és Csuha Lajos javaslatára jelentkeztem az akkoriban induló Rock Színház társulatához. A Rock Színháznál Várkonyi Mátyás és Miklós Tibor a szárnyai alá vettek és rövid idő alatt megkaptam Juvenalis szerepét az első magyar rockoperában, a Sztárcsinálókban, aminek már a lemezén is énekeltem. Onnantól kezdve jöttek a főszerepek. A Rock Színházban egyben komoly kiképzést is kaptunk, 10-14 óra között színészi kiképzés, beszédtechnika, amit Varga Tamás tartott, klasszikus balett, dzsessz balett, sztepp tánc, akrobatika stb., este meg előadás, végül megkaptam a színészigazolást, ami egyenértékű volt a főiskolával. Jött a Bábjátékos, a Nyomorultak, nagyon sok musical összeállítás. Bejártuk egész Európát, a Sztárcsinálókkal angolul, az Evitával pedig németül.

Életem meghatározó szerepét 1986-ban kaptam meg, amikor a Jézus Krisztus Szupersztár szegedi bemutatójára engem választottak ki Jézus szerepére, mely szerepet tizenegy éven keresztül volt alkalmam átélni.

1997-ben szétesett a Rockszínház, én viszont a Nyomorultak musicalben sok-sok meghallgatás után megkaptam első szereposztásban Jean Valjean szerepét Duisburgban. Az utolsó meghallgatás Londonban volt, ahol Cameron Mackintosh adta nekem ezt a szerepet, amit két évadon át heti 6 alkalommal, összesen háromszázszor játszottam el a németországi Duisburgban az 1550 fős közönség előtt egy olyan modern csarnokban, amelyet ennek az előadásnak a kedvéért emeltek. Miután hazajöttem, itthon is műsorra tűzte több színház a Nyomorultak –at, így játszottam a Madách Színházban, a Miskolci Nemzeti Színházban és a Győri Színházban is.

Pályafutásomon sorra követték egymást a musicalek, rockoperák legnagyobb szerepei, melyek közül több darab is sokadik jubileumát ünnepli.

Az Operaház Fantomja előadásban a Fantomot játszom a 2003-as magyarországi premier óta és 2022 novemberében volt a produkció 900. előadása.

A Mamma Mia -ban Sam Carmichaelt 2014 nyarán játszottam első alkalommal a Szegedi Szabadtéri Színpadon. Az előadást a Dóm téren 4 évadon keresztül is műsorra tűzték, ennek köszönhetően a Szegedi Szabadtéri Játékokon több, mint 57ezren látták az Abba musicalt. A Madách Színházban 2023 májusában ünnepeljük az 500. előadást.

A Mária evangéliuma rockoperában is Jézus –ként léptem színpadra, a Jézus Krisztus Szupersztárban 2010 óta Jézusból Pilátus lettem, aztán vissza Jézusba, mert 2021-ben Szirtes Tamás ismét felkért.

De ott vannak a magyar történelmi főszerepek, a Zrínyi 1566, amiben Zrínyi Miklóst alakítom 2009 óta minden évben a cselekmények eredeti helyszínén a Szigetvári várban, de műsorára tűzte már Egerben a Gárdonyi Géza Színház és Zalaegerszegen a Hevesi Sándor Színház is, ahol szintén Zrínyi Miklóst alakíthattam. A Fejedelem történelmi musicalben Bercsényi Miklósként láthat a közönség; Kinizsi, a nép fia produkcióban pedig Mátyás királyként tűnök fel.

Az elmúlt évek lovas történelmi darabokban is bővelkedtek, amikben lóháton is szerepelek. A Sárkányszív családi-történelmi musicalben Nagy Lajost alakítom, a Hunyadi 1456 musicalben Hunyadi Jánost játszom. Tavaly nyáron pedig a Csodaszarvas rockoperát mutattuk be Orfűn egy fesztivál keretében, ahol már Léna lányom is lóháton egy nagyon szép szerepet alakított.

 

B.M.: Rengeteg szereped volt, melyek voltak azok, amelyek nagyon megközelítették a személyiséged esetleg átalakítottak?

S.S.: Elsősorban a Jézus Krisztus szupersztár és a Mária evangéliuma címszerepét kell kiemelni. Ezeket átélés és hit nélkül nem érdemes megközelíteni, vannak biztos olyanok, akik eljátsszák és semmiféle hittel nem rendelkeznek, de szerintem átéléssel kell játszani. Ezek hatalmas hatással és erővel voltak az életemre, 1986-tól kezdve amikor megláttam a próbatáblán, hogy ki van írva, hogy Jézus: Sasvári Sándor, az egy döbbenetes pillanat volt. Persze, azelőtt is hívő ember voltam, de onnantól kezdve a hit meghatározta az egész életemet.

 

B.M.: A Gecsemánéban két kulcsfontosságú dolog történt: az első, hogy Sátán a legaljasabb módon próbálta meg eltéríteni Jézust az Istentől kapott küldetéstől és céltól; a második pedig a legnemesebb példa arra, hogyan kell Isten erejére támaszkodva megvalósítani az Ő akaratát és célját. A Gecsemáné bizonyítja, hogy bármilyen heves is a csata és bármilyen gyengék vagyunk is, mindazok számára biztos a győzelem, akik tapasztalták már az ima erejét. Ahogy Jézus imájának híres mondata is szól: „mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen” (Lk 22:42)! Sátán minden seregét felvonultatta Jézus ellen, akinek szeretett tanítványai eközben teljesen érzéketlenek maradtak Uruk szenvedései idején. A Megváltó arcán vércseppek gördültek, az áruló csókja csak egy leheletnyire volt, a papok és a templomszolgák pedig közeledtek. Jézus azonban bemutatta, hogy az ima és az Isten akarata előtti meghajlás megadja a szükséges erőt az élet súlyos terheinek elviseléséhez. Ez a Jézus-kép, amikor az Istennel beszélgetsz, erre nem könnyű felkészülni, majdhogynem egy élet munkája kell ahhoz, hogy az Újtestamentum fogalmait átéld és át is tudd úgy adni, hogy a nézőkben katarzist, meghatódást váltson ki.

 

S.S.: Igen, engem is meghat és ezt csak úgy jöhet létre, ha tényleg valódi kapcsolatom van Jézussal. Római katolikus vagyok. Az, hogy az ember imádkozik egy természetes dolog. Ahogy az is, hogy a Biblia és egy Jézus kép ott van az asztalomon minden Jézus előadás előtt. Ahogy belenézek a szemébe, nekem olyan erőt sugároz, hogy érzem ott van velem, a lelkemben és úgy megyek be a színpadra, hogy ezt nekem át kell élnem, át kell adnom a közönségnek. Ez egy óriási felelősség és lehetőség egy színész számára. Én ott meghalok a kereszten.

 

Béres Vivien Beatrix: Hogy viszonyulsz Pilátus szerepéhez? Miben különbözik Jézus alakításától?

 

S.S.: Pilátusnak is nagyon fontos szerepe van a történet a létrejöttében, Pilátus nélkül nem lenne kereszténység. Neki megvolt a lehetősége, hogy Barabást feszíttesse meg, de ő Jézust választotta, mert ez volt megírva. Színészileg egy rendkívül nehéz énekesi feladat, ezt inkább eljátszani tudom, átélni pedig a Jézust szerepét, de remélem, hogy átjön a közönségnek, hogy a Pilátust is meg tudom formálni.

 

B.M.: Az elemi fizikában is megvan a test és az antitest. Tehát, Jézusnak az anti-Jézusa az Júdás. Ez a párbeszéd Júdás és Jézus között – nemcsak az, ami a színdarabban benne van, hanem a valóságban lehetett –, mert amikor te Jézusra készültél Júdás mindig előtted kellett legyen, valaki, aki ellentmond neked. Hogyan tudtál felülkerekedni úgy, hogy Júdás is rájöjjön arra, hogy történelmi küldetése keretében „rossz fát tett a tűzre”?

 

S.S.: Ezek nélkül az emberek nélkül nem jött volna létre a kereszténység. Ha nincsenek, akkor Jézus nem tudja megváltani a világot. Júdásnak és Pilátusnak is előre elrendeltetett szerepe volt. Júdás tulajdonképpen főszereplő, az ő szerepén keresztül van bemutatva a szenvedéstörténet, a történelem legnagyobb személyiségének a halála.

 

B.V.B.: Miként vetül a mai világra ez a két szerep? Hogy közvetíted az embereknek?

 

S.S.: Az a baj, hogy ma is vannak Júdások és azért tart ott a világ, mert kezükben tartják a hatalmat. Nagyon fontos, hogy a szeretet felülkerekedjen ezeken az „eszméken”. Jézus vissza fog térni és eljön az a korszak, amit megígért.

 

B.M.: Ötödikes tanuló voltam, amikor édesapám a csernátfalusi temetőben a családi sírkeret korhadt fakeretét kicserélte, az új keretet pedig betonból öntötte, akárcsak a fejfát. A kezembe adta a Bibliát, és azt mondta, hogy olvassam el, és válasszak ki két idézetet, amit a fejfa márványlapjára fel fog vésni. Ekkor olvastam először a Bibliát, és két idézetet választottam ki: „Magunkra por vagyunk, de Krisztusban feltámadunk”, és „A szeretet erősebb a halálnál”. Mindkettőt felvéste édesapám, nagyon büszke volt rám. Ez volt az első találkozásom a Bibliával, azóta is magamban hordozom a szavak súlyát. Te mikor és, hogy találkoztál a Bibliával?

 

S.S.: A ’86-os premier előtt, édesapám nekem ajándékozott egy Bibliát, ami minden előadáson ott van velem, aminek az első lapjára azt írta: Si Deus pro nobis, quis contra nos?, azaz, ha Isten velünk, ki van ellenünk? A hit, remény és szeretet hármasa a legfontosabb. Azóta én is magamban hordozom a Jézusi kinyilatkoztatásokat.

 

B.M.: Egyszer az egyik barátom elvitt Szőkefalvára, ahol Mária jelenések voltak. A húszezres tömeg imádsága nagyon megemelte az energetikai mezőt, és ebben az eddig nem tapasztalt kvantum katarzisban rám nézett Jézus, szigorú szikár arccal, lézer tekintettel, de annyi szeretettel szemében, mint amit soha nem kaptam, hogy hónapokig sírtam. Attól a naptól megváltozott életem. Azóta is keresem festményeken az általam látott Jézust, de idáig 3-4 volt valamelyest hasonló. Az előadásodon éltem újra át ezt a csodát. Neked volt-e Jézus élményed?

 

S.S.: Egyszer a Mária evangéliumának a kezdeti próbái voltak és szerettem korábban bemenni a színházba, hogy át tudjak szellemülni, mert akkor még nincs ott senki, nincs zsibongás. Felmentem az egyik állványra, imádkoztam és próbáltam megjeleníteni fizikailag is Jézust. Aztán egyszer csak a kakasülőn hófehér lepelben egy alak megjelent. Néztem és: itt vagy Jézus, köszönöm! Most, hogy ez mi volt, káprázott-e a szemem, nem tudom. Én úgy éltem meg, hogy ő volt. Viszont, még van egy dolog, amit nem tudok mire vélni. Amikor otthon, a Mester utcában rendezgettem a cuccaimat, a szekrényből egyszer csak kiesett egy levél, amit azóta sem tudok, hogy hogy került oda, de érdemes felolvasni:

 

Kedves gyermekem!

 

Már előre elhatároztam, hogy fiammá fogadlak, s kiválasztalak magamnak még a világ teremtése előtt, hogy légy szent és fedhetetlen. Szeretném, ha tudnád, hogy mekkora a hatalmam rajtad, s milyen nagyszerű reménységre hívtalak el. Tudod, hogy az én nevem a legnagyobb, s nagyobb vagyok minden erőnél és uralomnál, s te ehhez a névhez tartozol! Már nem vagy a bűn rabja, mert életre keltettelek. Üdvösséget kaptál – ingyen, kegyelemből. Az alkotásom vagy, s jó cselekedetekre vagy teremtve, amelyeket már előre elkészítettem neked, hogy azok szerint élj. Szeretném, ha megengednéd, hogy a szívedben éljek a hited által, s te megalapozódnál és gyökeret vernél a szeretetben. Annyira vágyom arra, hogy megismerd határtalan szeretetem, és megtudnád azt, hogy én mindent megtehetek sokkal bőségesebben, mint ahogy azt te kéred, vagy gondolod. Én képes vagyok benned munkálkodni! Kedvesem! Kérlek élj méltóan ahhoz az elhíváshoz, amellyel elhívtalak; teljes alázatossággal, szelídséggel és türelemmel! Viselj el mindenkit szeretettel! Ne légy többé kiskorú! Ne hánykolódj mindenféle tanításban ide-oda, hanem ragaszkodj az igazsághoz, s növekedj a hitben. Gondoskodj arról, hogy növekedj és épülj a szeretetben!

Hidd el, hogy nem élhetsz úgy, ahogy a többiek élnek! Vesd le a régi életed, s újulj meg lelkedben és gondolataidban. Vesd le a hazugságot, s mondj igazat. Ha haragszol is, ne vétkezz! A nap nem érhet véget úgy, hogy harag van benned. Ne adj helyet az ördögnek, s ne szomoríts meg az én lelkem. Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás legyen távol tőled. Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szádon, hanem csak akkor szólj, ha az jó és szükséges az építésre! Mondj áldást! Légy tehát Isten követője, s élj szeretetben! Adj hálát mindenben mindenkor, s ne vegyél részt a sötétség cselekedeteiben. Élj úgy, mint a világosság gyermeke, hiszen az vagy! A világosság gyümölcse csupa jóság, igazság és egyenesség! Vigyázz kérlek arra, hogy hogyan élsz, ne légy esztelen, hanem használd ki az alkalmas időt, s ne légy soha meggondolatlan!  

Szeretném, ha úgy engedelmeskednél és szolgálnál, olyan tiszta szívvel, ahogy ezt nekem tennéd. Ne látszatra szolgálj, mert remélem, hogy nem az embereknek akarsz tetszeni. Tudd azt, ha jót teszel, ezt tőlem vissza fogod kapni.

Végül, szeretném, ha megerősödnél bennem és az én hatalmas erőmben. Légy éber, imádkozz! Legyen lábadon a békesség saruja, legyen rajtad az igazságszeretet öve, a hit pajzsa, a lelkem kardja, amely maga az ige. Tedd fejedre az üdvösség sisakját, ami azt jelenti, hogy engedd, hogy a gondolataid ez a tudat védje: „Megváltottalak, neveden hívtalak, enyém vagy.” Hát csak legyints a világra! A kegyelem legyen veled.

 

Nagy szeretettel, barátod: Jézus

 

Amikor ezt én így elolvastam, ültem egy szekrénysor előtt és nem tudom mennyi ideig, de zokogtam én is.

 

B.V.B.: Akkor ez is egy jel, hogy Jézus szerepe hozzád tartozik, ő áll a legközelebb.

 

S.S.: Igen, meghatározza az egész életemet. Nem vagyok szent, de igyekszem ehhez méltóan élni.

 

B.M.: Visszatérve, ugye őseink különleges lelki kapcsolattal álltak szembe az állataikkal, különösen a lovakkal. Hogyan került a ló a te világodba?

 

S.S.: A Mester utcában amikor laktam, még lovaskocsik hozták a piacra az élő állatokat, a szenet, a zöldséget, gyümölcsöt. S amint meghallottam a paták dobbanását a macskakövön, oda szaladtam az ablakhoz, a szüleim kinyitották és integettünk nekik. Akkor megálltak, leszaladtunk, megsimogattam őket, felültem a lovakra. Onnantól kezdve nekem a ló az egy csoda. A nővéremék sokat jártak a Nemzeti Lovardába – amit most végre megmentettünk és felújítottunk –, engem is elvittek, aztán ott elkezdtem lovagolni tanulni. Mindenütt kerestem a lovaknak a közelségét, aztán ’87-ben megvásároltam az első lovamat Dombóváron egy kétéves csődört, Csibész -t, akit Lajosmizsén tartottam. Azonban a napi kapcsolattartás bonyolult volt. Bubik István barátom elhozott Csömörre és bemutatott Ákos Ajtonynak, aki bérelt egy istállót, s ide felhoztam a lovamat.

1993 –ban találtunk rá arra a telekre, amit testvéremmel közösen megvásároltunk, ekkor költöztünk Csömörre. Először az istálló épült fel, majd a két ház: nővéremé és miénk. Itt lakunk együtt, szeretetben, békességben.

Időközben a díjugratás szellemével is „megfertőződtem”. Midnight lovammal 1 méter 85 centit ugrottunk. Midnight Lovassport Egyesületem is az Ő emlékére lett elnevezve. Azóta is aktív díjugrató vagyok.

Van egy saját tenyésztésű lovam is, akit egy profi családnál tartok Pécs mellett, nemzetközi szintű versenyeken lovagolnak vele. A lovaglás jelenti számomra a szellemi pihenést, feltöltődést.

 

B.V.B.: A lányaid hogyan illeszkedtek be a családi sokszínű világba, illetve a választott pályára?

 

S.S.: Léna nagyon szépen énekel, már megjelent az első videóklipje A Nap színe címmel. Egy gyönyörű, szürke lovon ül, aki sajnos elpusztult azóta, így most nincs igazából fellépő lovunk. Sokat járunk együtt fellépni, lóval vagy ló nélkül. Léna közben elvégezte a BGE-n a turizmus-vendéglátás szakot angolul. Emília jelenleg a Corvinuson tanul gazdaság és menedzsment szakon. Mindketten lovagolnak, a díjugratásba is belekezdtek.

 

B.V.B.: Jézus megformálásáról és a vele való kapcsolatodról mélyreható betekintést adtál, de én visszatérnék egy másik alakításodra is, ami viszont számomra volt meghatározó. Hogy jött Az operaház fantomja az életedbe?

 

S.S.: Szirtes Tamás igazgató úr fölhívott, hogy lesz Az Operaház Fantomja a Madách Színházban. Igaz, először volt egy próbálkozás a 2003-as bemutató előtt, a Madách és az Operett Színház közösen összefogtak, hogy megvásárolják a jogokat, az nem sikerült, abban Raoul lettem volna. Szerencsére az nem jött össze, mert így lehettem később a Fantom. Tehát, volt egy meghallgatás a Fantom szerepére, én elmentem, vittem egy maszek módon elkészített Fantom maszkot és elénekeltem az Éj zenéjét. Aztán fölhívtak, hogy enyém a szerep. Akkor hármas szereposztás volt: Miller Zolival, Csengeri Attilával és velem. 2003-ban három bemutató volt és Andrew Lloyd Webber június elsején nézte meg az előadásomat.

 

B.V.B.: Éreztél valamiféle kapcsolatot Fantom szerepével?

 

S.S.: Nem, viszont hatalmas színészi lehetőség egy őrült, gyilkos szerelmest eljátszani. Lelki közelséget nem vállalnék a Fantommal, de mint színész, nagyon nagy feladat énekesileg is, hiszen az egyik pillanatban a legfinomabb falzetten kell énekelni, utána sírni, üvölteni, operett hangon, szóval nagyon széles a skálája a szerepnek. A kisgyerektől kezdve, a komoly gyilkos, szerelmes férfiig ezt a palettát végig kell játszani.

 

B.V.B.: A Fantomnak végül sikerül felülkerekedni a kegyetlenségen, meghozza azt a döntést, hogy elengedi a fogvatartott szerelmét és átadja egy másik férfinak. Bár a gyilkosság megbocsáthatatlan, de én azért kissé megvédeném őt, hiszen képes volt végül jót cselekedni, a jó fele fordulni, valamiféleképpen megbánni a bűneit.

 

S.S.: Igen, ez egy hatalmas döntés volt részéről, hiszen nem könnyű átadni az igaz szerelmet. Egyébként, amikor én alakítom a Fantomot, akkor sokan nekem drukkolnak. Sok visszajelzést, kérdést kaptam, hogy Christine miért nem a Fantomot választja. Lehet, hogy egy kicsit gonoszabbul kellene játszanom, hogy a Raoul javára dőljön a dolog, de hát így is az ő javára dől el, viszont a közönség soraiban a hölgyek többnyire a Fantomot választanák. Ami hasonlóság van, az az, hogy én is tudok igazán szerelmes lenni. A szerelem megélése egy nagyon nagy ajándék a sorstól, hogyha azt egy ember meg tudja élni. A feleségem pedig egy hatalmas szerelem.

 

B.M.: Így az interjú vége fele, megkérdezném, mikor jártál először Erdélyben? Hol turnéztál, milyen élményeid vannak?

 

S.S.: Először Temesváron jártam, ott volt rokonságunk is, akkor még kisgyermek voltam. Felnőttként rengeteget turnéztunk Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön. Emlékszem 2001-ben, akkor jó nagy hó volt, velem jött Vikidál Gyuszi és két gyereke, két táncosnő – egyik a feleségem -, Léna lányom, és kb. tizenöt órás úton jégen, havon mentünk az autóval, mindig én vezetek. Megérkeztünk éjjel egykor a hargitai följárathoz, ott várt az akkori lovászom Tihamér, aki intézte a turnét. Megálltunk, viharzott a hó, teherautók dőltek be az árokba, én alig láttam. Letekertem az ablakot, ő meg annyit mondott: „üdv. főnök, tombol a Hargita!”. Onnan még föl kellett menni egy faházba, ahol cserépkályhával fűtöttek. Reggel arra keltem, hogy szakadt a hó, a Vikidál pedig egy nagy lapáttal ásta az utat, de már mögötte ugyanakkora volt mire végzett. Ezenkívül voltunk a Gyimesekben is – az valami elképesztő világ, a családomat is el szeretném vinni oda. Pár évvel ezelőtt voltunk Torockón Varga Miklós Banddel, de nagyon sokat kampányoltunk is Szász Jenővel, Wittner Marikával, Orbán Viktorékkal, Schmitt Pállal.

 

B.M.: Köszönjük ezt a csodálatos délutánt, további sikereket kívánunk minden téren! Mit üzennél az erdélyi olvasóknak?

 

S.S.: A tisztesség, a becsület, a pozitív gondolkodás az nagyon fontos. Ne adják át a mai kor hülyeségeinek az életüket. Én úgy próbálom a gyerekeimet nevelni, hogy olyan könyveket olvassanak, olyan zenéket hallgassanak, amik értékesek, aminek van értelme, ami építőjelleggel bír. A múltunkból táplálkozunk és nagyon fontos, hogy ne felejtsük el az őseinket. Erdély pedig csodálatos bölcsője a magyarságnak. Óriási ott a vendégszeretet, sok barátom van ott. Azt üzenem nekik, hogy tartsanak ki!