Titáni Karácsonyok

Írták: dr. Bencze Mihály és Béres Vivien Beatrix

A fenti címben egy tíz éves idősávot próbálunk áttekinteni. 2013-ban a bukaresti Ady Endre Líceum igazgatójaként, valamint a Bukaresti Petőfi Művelődési Társaság igazgatóhelyetteseként meghívtuk a Titán együttest és Homonyik Sándort egy karácsonyi koncertre, ami nagyszerűen sikerült. 2017-ben a Titán együttes a Hétfalusi Szent Mihály Napok meghívott zenekaraként szerepelt és fergeteges sikert aratott. Egy másik alkalom 2019-ben volt, amikor Kökösi Attila megszervezte a Rendületlenült, akkor ismerkedett meg Szabó Előd Vadkerti Imrével. Ismertük a Titán együttes szereplését sok erdélyi városban, a minden évben megtartott karácsonyi koncertjeiket, de kíváncsiak voltunk arra, hogy hogyan ünnepli őket a saját szülővárosa, Szászrégen. Eddigi alkalmakkor mindig jól elbeszélgettünk a koncertek előtt vagy után, de az interjú elmaradt. Hogy ezt bepótoljuk, részt vettünk a Brassói Lapok és a Korona Rádió Rocksuli c. műsorának  részéről a szászrégeni Művelődési Házban 2022. december 21-én, Szabó Előd és a Titán együttes karácsonyi koncertjén.

(Bencze Mihály): Hogyan képzelted el, miként építetted fel ezt a karácsonyi koncertet?

(Szabó Előd): Először is engedd meg, hogy megköszönjem, hogy ilyen távolról eljöttetek hozzánk Szászrégenbe. Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy itt vagytok. A karácsonyi koncert az 2009-re datálódik vissza, 2009-ben szerveztük meg legelőször, akkor is csak Szászrégenben az Ifjúsági Házban. Kevesebb volt a férőhely, kevesebb vendéggel, de akkor döntöttünk úgy, hogy szeretnénk egy hagyományt teremteni. 2010-ben szerepeltem az X-Faktorban, abban az évben volt egy koncert a marosvásárhelyi sportcsarnokban, ott hatezres közönség volt jelen, Keresztes Ildikóval és a Repbulic együttessel léptünk fel. Akkora sikerünk volt és annyira szerettek az emberek, hogy muszáj volt megszervezni egy karácsonyi koncertet Marosvásárhelyen és Szászrégenben is. És mind a két helyen teltház volt. Annak a sikernek a felindulása miatt gondoltunk erre, hogy de jó lenne elvinni ezt az üzenetet máshova, más településekre, városokba is. 2011-től már egy turnénak mondható állomás gyűlt össze és akkor már vendégeink is voltak. Első-három évben Homonyik Sándor volt a vendégünk, őt különben az Illyés Lajos emlékkoncerten ismertem meg 2011 júniusában, akkor kezdődtek a próbák. Utána pedig minden évben ő volt a vendégem a karácsonyi koncertünkön. Azóta próbáljuk megtartani ezt a hagyományt, igaz, hogy a pandémia beleszólt és akkor egy-két év kimaradt, a tavalyi is kicsit fura volt – így visszagondolva –, mert most teltház volt Szászrégenben, de akkor az egyik széken ülhettek, a másikon nem. Tehát, ahhoz képest a mostani látvány az gyönyörű volt.

(B.M.): Nagyon rég kedvelem a Titánt, és ha jobban meg akarjuk ismertetni, akkor megkérnélek, hogy menjünk vissza a múltba, mikor születtél, milyenek voltak az iskolás éveid, hogyan indult el a karriered? Szüleidtől örökölted a zenei tehetséget?

(Sz.E.): 1985. augusztus 27-én születtem Szászrégenben, édesanyám lánykori neve Szilágyi Erzsébet, édesapám Szabó Gyula volt. Az énekesi vénát azt édesanyámtól örököltem, ő a Szászrégeni Népszínháznak volt a tagja. Édesapám felől, nagytatám pedig benne volt a Levente Fúvószenekarban, trombitásként és ez még a 40-es évek elején, amikor Horthy Miklós bevonult Szászrégenbe a fehér lován és ő keresztelte meg az én nagytatámnak a testvérét. Tehát, mindenféleképpen átadta a zenei világát, a zenei virtusát. Az elemi iskolát itt végeztem, majd zenei iskolába jártam hegedű szakon négy évet. Az iskoláim nagy részét itt végeztem el Szászrégenben, az egyetemet végeztem el Marosvásárhelyen meg a Népművészeti Főiskolát, könnyűzene-kántor szakon. A zeneiskolába mindig nagytatám vitt el és hozott haza, vele gyakoroltam. Ő volt az egyetlen a családból, aki ismerte a kottát. Mert, ha máshol gyakoroltam akkor mindig csaltam, azt játszottam, amit akartam, ő pedig mindig mellettem állt és fegyelmezett. Négy év után aztán abbahagytam a hegedülést, mert nem szerettem gyerekként, nem az volt a kifejezési formám – amit különben most bánok is. Hetedikes koromban megtanultam gitározni autodidakta módon, mert egy nagyon kedves ismerősömnek volt egy gitárja, ő már tudott néhány akkordot és azt megmutatta nekem. Egy nyár alatt begyakoroltam és nyolcadikban is folytattam, de sehol nem léptem fel, csak otthon. Amikor a nyolcadik osztályt végeztük, az évzárón elénekeltem egy magyar és egy román dalt. Kilencedik osztálytól kezdtem el írni dalokat, a lányok szívét ugye meg kellett hódítani. Ültünk a padon, gitároztunk, a lányok pedig nagyon szerették és ez engem motivált. Tizenegyedikesek voltunk amikor alapítottunk egy zenekart és az lett a Titán.

(B.M.): Azelőtt zenefogyasztó voltál, végül is magyar zenén nőttél fel. Kik voltak, milyen együttesek voltak nagyobb hatással rád?

(Sz.E.): Edda, Demjén Ferenc, MHV, tehát Menyhárt, Homonyik, Vikidál és akkor innen volt ez a vágy, hogy meghívjam Sanyit, utána meg nagyon jó barátok lettünk. Együtt írtuk az Angyal című dalt. Nagyon nagy behatással voltak a dalai az én zenei világomra.

(B.M.): A rock műfajban a nagyváradi Metropol vonalát folytatva egy önálló utat építettek fel, ami nagy érték az erdélyi magyar együttesek világában, és külön értéket képviselnek a mély értelmű szövegeitek. Hogyan születik meg nálatok egy dal, egy szöveg?

(Sz.E.): Nagyon érdekes mert a zenét is, meg a szöveget is én szerzem, írom és együtt rakjuk össze a zenekarral. Mindenkinek szabad kezet adok, mindenki hozzáadhatja az ő gondolatvilágát, érzelmivilágát, személyiségét. De ugyanakkor nekem van a döntő szavam, ha nem azt hallom vissza, amit szerettem volna, amikor megírtam a dalt, akkor azt mondom: ezt most nem, ezt most próbáljuk meg másként. Ezt ők tudják jól és tisztelik és nagyon szépen köszönöm nekik. Különbözőféleképpen születnek meg a dalok, van, amikor tényleg leülök és egy lappal meg egy tollal írogatok, abból vagy születik valami, vagy nem. De van olyan is amikor utazunk valahova és veszem a telefonomat, belepötyögöm és megszületett a dal tíz perc alatt. Legtöbbször így van, nem nagyon javítgatok.

(B.M.): Kialakítottátok a saját stílusotokat és ebbe a keretbe beleférő szellemi, lelki mélységeken próbáltok játszani, alkotni, előadni. Figyeltem előadás alatt a közönséget, aki egy az egyben átvette a lelkirezgést, és át is élték a metamorfózist.

(Sz.E.): Amikor ez a zenekar alakult, akkor az volt a lényeg, hogy értéket képviseljünk, értéket tudjunk átadni az embereknek. Hogy ne egy tucatzenekar legyünk. Meg nagyon fontos, hogy a hitelességet is megtartsuk.

(B.M.): Ti a nemzeti vonal fele mélyítetek, a múltbeli pozitív eseményeket próbáljátok átadni a fiatalságnak, ami egy nagyon fontos dolog. Ezt a szülőkön, nagyszülőkön, történelmen éltétek át és gondoltátok, hogy ezzel próbáljátok meg helyes útra terelni a fiatalokat?

(Sz.E.): Igen. Úgy érzem, ha mi nem, akkor ki? Mert ugye vannak zenekarok Erdélyországban, nagyon sokan, tehetségesek, de a mondanivaló, az, amit képviselünk mi, úgy érzem félre van téve. Van ennek egy oka, mert azért néhány eseményről mi is kimaradtunk mert a hitet, a családot képviseltük. Én azt mondom, hogy lelkileg több a nyernivalónk és mi ezt szeretnénk képviselni. A családot, az őseinket. Például a dobosunk, Tisza Kálmán István, ő Gróf Tisza Kálmán miniszterelnök leszármazottja. Úgy érzem, hogy nekünk tenni kell és tenni is fogunk ahogy a Jóisten megengedi.

(B.M.): Az én időmben a Metropol együttes próbálta megtörni az erdélyi magyarságnak a zenei világán keresztül azt a politikai jeget, amivel a rendszer minket befagyasztott, tehát nem tudott kibontakozni úgy a magyar rockvilág, mint Magyarországon. Ezen irányzatok, törekvések hatására, a 90-es évek után, Kolozsváron, Gyergyóban, Udvarhelyen, Régenben, Nagyvárodon is beindult az erdélyi rockzene világa. Nekünk a közönségnek, a zenefogyasztóknak, igényünk van hallani olyan dalokat, ami a nemzetünk értékeit közvetíti és ezt próbálja a szövegekbe foglalni. Te melyik dallal érezted azt, hogy ezt a legjobban áttudod adni?

(Sz.E.): A műsorrendet mindenképpen úgy próbálom összeállítani, hogy legyen egy íve a koncertnek. Minden dalnak van mondanivalója, de azért legyen egy teteje, egy alja és így lesz kész a ház is, ha jó az alap, jó a tető, akkor megélünk benne. Ahogy a koncerten is elmondtam, nagyon nehéz összeválogatni a dalokat, főleg egy karácsonyi koncerten, de a nem karácsonyi koncerteken, a fesztiváldalokat, amiket játszunk, ott mindenképpen nagyon fontos, hogy a hit, a szeretet és a béke ott legyen benne. Mi nem a gyűlöletről, a megosztásról énekelünk, hanem arról, hogy nekünk itt a helyünk és nem akarunk elmenni. Én minden koncerten elmondom, hogy azokhoz az emberekhez is szólunk, akik nem itt laknak, vagy elmentek, vagy vissza akarnak jönni, tehát őket mindig visszahívjuk.

(B.M.): 2019-ben Brassóban, amikor beszélgettünk, akkor mondtad, hogy a szövegeid azok gyakorlatilag kész versek, és szeretnél egy verseskötetet kiadni, megtörtént a kivitelezése?

(Sz.E.): 2020-ban döntöttem el, hogy szeretném ezt megörökíteni egy írott formában, mert ugye más értelme lehet egy dalszövegnek olvasott formában és énekelve is, ezért gondoltam, hogy ezt át szeretném adni az utókornak. Nos, nem sikerült, mert akkor hirtelen úgy éreztem, hogy egy szóló album jobb lenne – hiszen 20 éve vagyok már a pályán –, s akkor folyamatosan jöttek a dalok és megszületett a Mindenből elég című szólólemezem, emiatt anyagilag és energia szempontjából is visszaszorult a verseskötet, de nem hagytam el ezt a gondolatot, meglesz.

(B.M.): Milyen énekesekkel, kikkel tudtál jól dolgozni? Kikkel léptél fel? Kikkel talál a világnézetetek?

(Sz.E.): A világnézetről nem vagyok meggyőződve mindenkiről, de azért mindenkivel jól egyeztem, 2010-ben mikor az X-Faktorban voltam, ha akarjuk, ha nem az része az életemnek – igaz akkor még más volt az értéke, mint amit most látunk a televízióban –, és akkor meghívtak egy műsorba, ahol Demjén Rózsival szerepeltem, volt egy műsorunk Pécsen és meghívott a koncertjére december 27-én, ott kezdődött a barátságunk. Sokat beszélgettünk, sokat volt Szászrégenben is. 2011-ben meghívtam Homonyik Sanyit, felléptem Horváth Charlie-val, Tóth Renivel a Kormorán egykori énekesnőjével, Rudán Joe-val, Baricz Gergővel a tavaly, Kalapács Józseffel 2018-ban, majd testvéremmel Szabó Gyula Győzővel, aki a Regélő együttes tagja. Mindenkivel nagyon jól egyeztünk, a világnézetünk azért 90 százalékban talál.

(B.M.): Ez nagyon érdekes, mert pl. Bagossyék egy más kifejezési formát nagyon sikeresen tudnak művelni, és Gyergyó több együttese is követi példájukat. A Kormorán hatására a Felvidéken a Ghymes, nálunk meg a TransylMania alakult meg. Na most a TransylMániának is komoly a zenéje és a mondanivalója, ti milyen viszonyban vagytok velük?

(Sz.E.): Személyesen nem ismerjük egymást, a zenekari tagok között vannak kapcsolatok, de szerintem a világnézetünk meg a nemzeti öntudatunk az összekapcsol bennünket, az, hogy erdélyiek vagyunk, ez nagyon fontos.

(B.M.): Hogyan emlékszel vissza Brassóra, Hétfalura?

(Sz.E.): Úgy emlékszem vissza, hogy az egyik dalunkba belefoglaltuk Brassót is. A trianoni dalunkba, ami 2020. június 4-én jelent meg, ott van benne Brassó is. Számunkra nagyon fontos, hiszen együtt vagyunk igazi nemzet és ehhez Brassó is hozzátartozik, az egész Barcaság.

(B.M.): Nekünk, Barcaságnak Zajzoni Rab István volt a legnagyobb költőnk, az 1848-as forradalmi időszak után próbálta a nemzeti öntudatot megtartani. Gondoltál arra, hogy megzenésíted a verseit? Vagy esetleg más írók, költők verseit?

(Sz.E.): Még nem gondoltam, megmondom őszintén. Természetesen vannak másoktól megzenésítéseink pl. Vass Albert Véren vett ország versét mi is megzenésítettük. Licis koromban nagyon sok verset megzenésítettem, csak az nem maradt fent, nem gondoltuk annyira komolynak.

(Béres Vivien Beatrix): Egy nagyon fontos kérdést kifelejtett Mihály. Ugye most ér véget a turnétok?

(Sz.E.): Igen, holnap lesz az utolsó koncert Sepsiszentgyörgyön.

(B.V.B.): Felsorolnád, hogy milyen helyeken lépteket fel Erdélyben?

(Sz.E.): Voltunk Felsőboldogfalván, Kisgalambafalván, Kézdiszentléleken, Búzásbesenyőn, Korondon, Tusnádfürdőn egy gyönyöri katolikus templomban, aztán egy nap szünet volt, utána játszottunk Marosvásárhelyen a Kultúrpalotában, utána pedig Szászrégenben.

(B.V.B.): A koncertjeiteken nemcsak a zenekar lépett fel, hanem voltak meghívottak is. Kik voltak még a színpadon?

(Sz.E.): Marosvásárhelyen és Szászrégenben a szászrégeni Piccolnio gyerekkórus, Banga Gáspár vezetésével, illetve Vadkerti Imre, Marosvásárhelyen pedig ott volt Molnár Jocó barátom is. Még fellépett Kádár Barna Zsolt és Géczi Amália.

(B.V.B.): Honnan jött az ötlet, hogy Vadkerti Imrét is meghívjátok?

(Sz.E.): Volt egy olyan gondolatom, hogy minden évben olyan embereket hívok meg, akik közel állnak a lelkemhez, a szívemhez. A Kormoránt nagyon szeretem és úgy gondoltam, hogy ő lenne a következő ember, akit szeretnék látni, valószínű, hogy jövőben is őt hívjuk.

(B.V.B.): A kórusban pedig ott volt a kisfiad is.

(Sz.E.): Így van, már két éve tagja a kórusnak, ötéves korától ott van, már hétéves és nagy büszkeség volt számomra, hogy együtt állhattunk és énekelhettünk a színpadon.

(B.M.): Akkor már rákérdeznék, mondj valamit a családodról, mikor nősültél meg?

(Sz.E.): Szabó Koppány Ákosnak hívják a kisfiamat, de van egy kétéves lányom is, Szabó Dóra Adrienn. A feleségemmel, Szabó (Tanászi) Enikővel 2012-ben nősültem meg, ő marosvásárhelyi származású.

(B.M.): Az első Titán együttes tagjai kik voltak, hány lemezetek jelent meg, és kik a mostani tagok?

(Sz.E.): Amint mondtam 2003-ban alapítottam, gimnáziumi együttesből nőtte ki magát. Csak ebben az évben a szatmári Sendus lemezkiadónál jelent meg a Titánium lemezünk, és megnyertük az országos Saint-George Rock Night fesztiválon a II. helyezést. Az akkori tagok: Tisza Kálmán István dobok, Vizi Imre basszusgitár, Géczi János billentyű, Nagy Róbert szólógitár és én. Lemezeink: 12 titok (2005), A legújabb holnap (2010), A sok szép tél (2013), Titánium 2 (2015), Égig érő fák (2017), 15 Év Titán (2018). 2005-ben a Médiabefutó tehetségkutatón a Romantikán túl című dallal megnyertük a Román Televízió és egy erdélyi fesztivál különdíját. Együttesem tagjai időközben változtak, sokan Homonyik Sándor zenekárban játszanak, a mostaniak: a doboknál Gróf Tisza Kálmán, a basszusgitárnál Banga Dániel Gábor, billentyűnél Géczi János, akusztikus gitárnál Boér Károly, szólógitárnál pedig Nagy Attila.

(B.M.): A kórust szintén az együttesed tagja vezette?

(Sz.E.): Igen, Banga Gáspár, most ő volt a basszusgitáros, de különben az ő fia Banga Gábor, aki billentyűs a zenekarban.

(B.V.B.): Akkor ez egy nagyon szép családi koncert volt, apák és fiaik. Ez azért egy különleges érzés lehetett, másabb volt így játszani?

(Sz.E.) Sokkal, számunkra ez nagyon fontos volt. Szászrégen a szülőföldem, igazán itt méretkezünk meg, de egyben az a „háttérországunk” is, itt tudunk igazán alkotni, hisz itt érezzük legjobban mindenki szeretetét.

(B.M.): Édesanyád közelében ültünk, láthattam a boldog arcát azt, hogy büszke a fiára, az unokájára, és ugyanakkor átéli könnyes szemekkel a zenétek szépségét, mondanivalóját. Ő is végignézett rajtunk, és láthatta, hogy mennyire elvarázsolt és mennyire meghatottak a dalaitok. Ahogy mondta Vivien, egy három generációs családi találkozó volt a mai este. Amit a dalokban is énekeltek, a nemzet, a család, a béke, a szeretet az csodálatosan megvalósult. Ez Karácsony igazi küldetése.

(B.V.B.): A jövőbeli tervekben számíthatunk még erdélyi turnéra?

(Sz.E.): Igen, mindenképpen lesz, ugye 20 éves a zenekar, mi ezeket nagyon próbáljuk betartani, tehát ha már jubileum, akkor legyen.

(B.V.B.): Végigjárjátok Székelyföldet?

(Sz.E.): Igen, megmondom őszintén, Székelyföld a cél, de azért a Partiumba is elszeretnénk menni, sőt az egész Kárpátmedencébe.

(B.M.): De azért Brassót ne hagyjátok ki, hiszen várunk titeket! Jó lenne, ha a brassói fellépésen előzenekarként meghívnátok Tüzes Zoltán egykori diákom Arzenál együttesét.

(Sz.E.): Nagyon szépen köszönjük! Szívesen meghívjuk az Arzenált is.

(B.V.B.): Mit üzensz a barcaságiaknak?

(Sz.E.): Olvassák a Brassói Lapokat, hallgassák a Korona Rádiót! Kitartást, ami nagyon-nagyon fontos. Higgyünk abban, hogy magyarnak lenni jó!