30 éves az Octogon Mathematical Magazine

                                                                                                                      Az interjút készítette: Ambrus Attila

Ambrus Attila: Hogyan született meg az Octogon?

Bencze Mihály: A Babeş- Bolyai Tudományegyetem, matematika szakát végeztem, és kinevezést kaptam 1978-ban a brassói „Vörös Zászló” Líceum magyar tagozatára. A tanítás első heteiben tapasztaltam, hogy diákjaim matematika tudása, lemarad az országos átlagtól. Ezért rögtön elindítottam egy matematika szakkört, ahol a kultúra, zene, irodalom irányából közelítettem a matematikához. Ez nagyon tetszett diákjaimnak, kezdték szeretni a matematikát. Az országban létezett a Gazeta Matematică szaklap, valamint a kolozsvári Matematikai Lapok, amik magasabb szintű feladatokat, és érdekes cikkeket, versenyfeladatokat tartalmaztak. Ez még elérhetetlen volt a diákjaimnak, ezért elindítottam a Gamma matematikai lapokat, ami évharmadonként jelent meg, „félszamizdat” változatban, az igazgatóság pedig csak román nyelven engedélyezte. Két év alatt már országos szintűre nőtte ki magát. A matematika szakköreimre, egyre több diák, tanár, egyetemi hallgató érkezett, sőt még más megyékből is. Gondolom ezért az igazgatóság jobbnak látta beszüntetni a szakkörömet. És ami igazán nagy öröm volt, megtanítottam diákjaimat feladatot szerkeszteni, micsoda élmény volt az, amikor órán szétosztottam a Gammát, és látták a saját feladatukat, vagy a nevüket a megoldók névsorában. Ez volt az egyik legjobb motiváció számukra. A másik az, hogy az órán a tanítási módszerem a diákok által a matematika újrafelfedezésén alapult. Sikeres érettségi után, egyre többen lettek egyetemisták. Nem biztos, hogy a hatalom ezt a statisztikát jónak nézte. A Gamma szépen fejlődött, már külföldön is ismertté vált, nemzetközi matematikusoktól is kaptam feladatokat, cikkeket, amit persze angolul, franciául, magyarul közöltem. Nemsokára jött a villámcsapás, 1989 májusában az igazgatóság semmi írásos indoklás nélkül, egy tanári gyűlésen betiltotta. Hiába fellebbeztem, hiába álltak ki mellettem az ország híres matematikusai, a döntésük megmaradt, és elindult egy „boszorkányüldözés” ellenem. Ha nem jön az 1989-es rendszerváltás, nem tudom mi történhetett volna velem. 1990- ben megszüntették a magyar tagozatot, versenyvizsgáztam a frissen alakult Áprily Lajos Líceumba, és ősztől már ott tanítottam. Beadtam az Áprily igazgatóságának a betiltott Gamma utolsó ki nem nyomtatott számát, azzal a kéréssel, hogy iskolánk lapjaként jelenjen meg. Három hónap után visszautasították. Hasonlóan jártam a Şaguna, a Meşota, az Informatika líceum igazgatóságaival, valamint a tanfelügyelőséggel, és a brassói matematika egyetemmel. Beindult az Áprilyben a matematika szakköröm, diákjaimnak is tetszett a Gamma folytatásának a gondolata, de az előző tapasztalatok értelmében már féltem ettől a névtől. Így lett Octogon Mathematical Magazine, és az angol nyelven való megjelenés mellett döntöttünk, a kiadását felvállalta a Wildt József Tudományos Társaság. Ekkor 1993-at írtunk, azóta évente kétszer jelenik meg, áprilisban és októberben. Az első szám 16 oldalas volt, akkori szerkesztőség tagjai: Zsidó László, Benkő József, Popovici Florin, Smarandache Florentin, és diákok: András Szilárd, Boros Szabolcs, Fejér Endre, Fekete Szilárd, Fröhlich Szilárd, Gyerkó András, Kovács Lehel, Prahovean Cornel, Tóthpál László. Az utolsó szám 760 oldalas, és a szerkesztő bizottság: Bagdasar Ovidiu (Derby), D. M. Bătinețu-Giurgiu, José Luis Díaz-Barrero (Barcelona), Zhao Changjian (Kína), Sever. S. Dragomir (Melobourne), Marius Drăgan, Körtesi Péter (Miskolc), Preda Mihăilescu (Göttingen), Minculete Nicuşor, Josip Pečaric (Zágráb), Ovidiu T. Pop, Michael Th. Rassias (Zürich), Themistocles M. Rassias (Athén), Sorin Rădulescu, Sándor József, Daniel Sitaru, Zsidó László (Róma), Shanhe Wu (Kína), Li Yin (Kína). A szedést és tördelést Arányi Editke végzi. Érdemes megjegyezni, hogy Erdős Pál, az előző század egyik legnagyobb matematikusa is tagja volt a szerkesztőségünknek.

A.A.: Kiadása nem lehet ma sem egyszerű, hogyan oldjátok meg?

B.M.: Az Octogon önellátó, anyagi segítséget nem nagyon kapunk, senkinek nem érdeke támogatni a matematikát. Még mindig a Wildt József Tudományos Társaság égisze alatt jelenik meg.

A.A.: Kik a munkatársak, hogyan áll össze egy-egy lapszám?

B.B.: A szerkesztőséget felsoroltam, azonkívül sok munkatárs van világszerte. A lap eredeti szakcikkeket, javasolt feladatokat, a József Wildt International Mathematical Competition anyagát, feladatmegoldásokat, és nyitott kérdéseket tartalmaz. A beérkezett dolgozatokat elbírálás után közöljük, ebben a munkában többnyire a szerkesztőségi tagok segítenek. Szedés, tördelés után korrektúrázni kell, és végül mehet a nyomdába. Mindez a munka önkéntesen történik.

A.A.: Kihez szól, kik az olvasói?

B.M.: Az Octogon egy része a matematikát magasabb szinten művelő középiskolásoknak is szól, számukra sok hasznos dolog található, ami a versenyekre való felkészülésben segíti. Az egyetemistáknak még inkább javasolt, sok olyan téma van, amiből diploma dolgozatot is írhatnak. A matematika tanároknak már csemege, az itt közölt újdonságokat felhasználhatják a tanításban. A kutatóknak is sok eredeti cikk, új felfedezés, új eredmény felkeltheti az érdeklődésüket.

A.A.: Melyek a jövőbeli kilátások?

B.N.: A nagybetűs jövőről nehéz beszélni. Csak araszolgatunk minden nap egy lépést előre. A matematika egyre jobban teret veszít az oktatásban. Pitagorasz egykori iskolájában a matematikának volt a mennyiségi és a minőségi oldala. Az évszázad alatt mára a tanügyben a mennyiségi részét tanítják, kevés tanárnak jut ideje a minőségi részére, ez pedig nincs is benne a hivatalos tananyagban. A mennyiségi része a számolás, a képletek alkalmazása, a minőségi része szerint a matematika a gondolkodás művészete. Pont ezt nem tanítják. Így egyre kevesebb diák fog a matematika fele irányulni. Erdélyben, azért még termelődik utánpótlás, ezért az Octogonnak van jövője. Az Octogonnak még van egy fontos hozadéka, bekapcsolta Brassót és Erdélyt a nemzetközi vérkeringésbe. A másik kérdés az utódlás, én, mint főszerkesztő felkészítettem egy néhány diákomat erre a munkára, majd az idő eldönti, hogy ki vállalja. Egyelőre még folytatom.