A Mikulás elhozta Brassóba az Ismerős Arcokat

Írta: dr. Bencze Mihály

2023. december 7-én, a Loksi blues-café szociokulturális egyesület szervezésében ADVENTI NAGYKONCERT-re került sor a brassói Rockstadtban. 18 órai kezdettel a már „brassói állampolgárnak” számító Vadkerti Imre, Zsapka Attila, Sipos Dávid, Szűcs István baráti együttes dalaival a szent ünnepre készítette fel a hallgatóságot, majd 19.30-kor az Ismerős Arcok zenekar “Egy a hazánk 20 turné” előadása következett. A 25 éves Ismerős Arcok együttes 1999. október 23-án alakult az Udvari Bolondok és a $texas együttesek tagjaiból. Színvonalason játszottak több zenei stílusban, de hamar kialakult a saját, egyedi, jellegzetes stílusuk, amihez hozzájárul a magyar ember lelkét, szívét érintő szövegviláguk. Dalaik témája: a nemzet sorsa, a család, a hazaszeretet, a kultúránk megóvása és továbbadása, Kárpát-medencei közösségként való létezés, ahogy Illyés Gyula mondta „haza a magasban”. A magyar zene diplomatáiként évi 140 koncerttel járják a nagyvilágot. Díjaik: Csepel Örökség-díj (2014), Wass Albert Örökség-díj (2018), Szer Üzenete-díj (2019), Máté Péter-díj (2020), Teleki Pál-érdemérem (2020), Petőfi Zenei Díj (2023). Az együttessel már 2023. július 22-én a Tusványoson tartott koncert előtt és után is beszélgettünk, amit a brassói koncert után elmélyítettünk.

Bencze Mihály: Miért választottátok az együttesnek az Ismerős Arcok nevet?
Kovacsik Tamás: Amint bevezetted két blues zenekarból alakult az együttes, ami többnyire Budapest és környékén játszott, ott ismerős arcok voltak, ezért Nándi, Attila és Vili úgy döntött, hogy a zenekar neve legyen Ismerős Arcok, és a zenekar Nyerges Attila budapesti lakásán alakult.

(B.M.): Alakulásotok évében mondhatom, hogy telített volt a magyarországi zeneélet, hogyan sikerült rést törni a falon az együttesnek, hogyan küzdöttétek fel az élvonalba magatokat?
(K.T.): Nehéz küzdelem volt akkor is, de most se könnyebb. Eleinte 5 majd 10-15 hallgatónak játszottunk, de rögtön az emberek vonalán terjedt a jó hírünk, és egyre többen jöttek el a koncertjeinkre. Sok együttest támogat a média, de minket most se, dalainkat nem játszák a rádióban. De a kitartás, a sok koncert meghozta az eredményt, ma a megtűrt kategóriából átléptünk a támogatott kategóriába.
(B.M.): Mikor volt az első utatok Erdélybe, milyen hatással volt rátok Erdély? Milyen érzés volt az, hogy több száz kilométer után az itteni közönség ismeri, énekli dalaitokat?
Práder Vilmos: 2002-ben jöttünk először Erdélybe, mint szórakoztató zenekar. Nagyon jól esett, hogy dalainkat ismerték, énekelték. De itt történt meg a csoda, itt éreztük meg mit jelent igazán magyarnak lenni. Megváltozott a zenekar arculata, a szövegvilágunk és témaválasztásunk, mely nagyrészt a magyar emberek és a nemzet sorsával, az első világháborút lezáró trianoni békediktátum igazságtalanságaival foglalkozik.

(B.M.): Sok olyan együttesünk van, akik több évtizede első vonalban vannak, dalaikat millióan éneklik, de senkinek se sikerült egy olyan dalt írni, mint a Nélküled, ami a Magyar Himnusz, a Székely Himnusz mellett a harmadik himnuszunk lett. Éneklik templomban, évzárón, stadionokban, mindenütt. Hogyan született meg ez a dal?
(P.V.): Már olyan dalokat írtunk, amiben a szöveg gondolkodik, és gondolkodásra késztet. A történet már folyamat lett, társadalmi változásokon ment át a Kárpát-medence, ennek a fejlődésnek párhuzamosan mi is részese vagyunk, ezt mozdította előre a kettős állampolgárság. Kezdtük megélni azt, hogy a Kárpát-medencében mi magyarok összetartozunk, a magyarságnak sikerült bizonyos jogokat kivívni. Ebben az örvénylő hangulatban született meg a Nélküled dal. Ma, ha a Kárpát-medencében ezt a dalt bárhol elénekeljük, akkor azt érezzük, hogy az az üzenet, az a küldetés, ami miatt a zenekar létrejött révbe jutott. Ezek beértek és elfogadásra találnak. Ez nagy öröm számunkra.
(B.M.): Mi, az a nemzetrész, aki idegen határok közé szorultunk sokkal érzékenyebbek vagyunk a szövegre, a dallamra. Ti szépen énekeltek anyanyelvünkön, a szövegben is azt énekelitek ki ami belénk szorult száz éve, amit nem engedték meg nekünk kiénekelni. Nektek hogyan sikerült erre ráérezni és elénekelni?
Leczó Szilveszter: A zenekar dalai szájhagyomány útján terjedtek el. Részben így jutott el Erdélybe is. Egymásnak adogatták a zenénket. Persze azt is tudjuk, hogy te, mint tanár terjesztetted az iskoládban együttesünk lemezeit.
(P.V.): Olyan zenét csináltunk, ami megtalálta a magyar ember lelkét, ami így bejött nekünk. Ez hatunknak is tükrözi a lelkivilágát. Muzsikálni kezdtünk magunk örömére. Az embereknek meg kellett tessen, hogy világméretű ismeretség legyen. Nem gondoltunk arra, hogy megválthatjuk a világot, pedig megváltottuk.
Galambos Nándor: Ezeken az utakon Erdélyben a koncertek mellett emberekkel találkozunk, rajongóinkkal beszélünk, megismerjük a lelkivilágukat. Ez húsz éve zajlik így, és ezt Attila szövegei visszatükrözik.
(K.T.): Nagyszüleink bánatukat a régi erdélyi siratókban, népdalokban tudták kiénekelni. Bár bízom benne, hogy itt Erdélyben még éneklik a népdalokat, de a modern zenében, rockban jelenleg talán mi vagyunk az egyetlen együttes, aki kiéneklik a bánatot, amit egykoron a népzene testesített meg.
Kökösi Attila: Együttesetek tagja Tánczos István-Steve, aki látássérült. Hogy alakult volna az együttes sorsa, vagy az övé, ha külön utakon jártatok volna. Hasonló az ő története az Ultima Sacra együttes Szepesi Richárd énekeséhez. Honnan ennyi empátia, hogyan tudjátok rendezni az ő sorsát is?
(T.I.): Nincs bennük empátia! Először vendégként szakszofonoztam, a koncert végén Atti mutatta be a zenekart, mikor engem mutatott be a közönség egy kicsit hangosabban tapsolt. Mondom Nándinák: hallod? Ő erre azt mondja, ez csak azért van mert látják, hogy vak vagy. Semmi empátia, na csak vicceltem. Viccet félre téve, köszönöm a srácoknak, hogy közéjük vettek, nagyon összeforrottunk, haton vagyunk egy test és egy lélek. Nagyon jó, hogy én is ide tartozom. Már én is tettem le annyi mindent az asztalra, hogy gondolom nemcsak szánalomból tartanak itt.

(G.N.): Ugyanerre csak azt akartam mondani, hogy Steve a zenekar tagja, ez azt jelenti, hogy szakmailag, amit hozzá tesz, az semmivel se különb annál mintha egy látó zenész lenne a zenekarban. Mi büszkék vagyunk arra, hogy ő így is teljes értékű tagja a zenekarnak.
(P.V.): Az is hozzátartozik, hogy a Nélküled után a második legnépszerűbb dala a Szívemben tudlak, amit Steve énekel. Egy remek videoklip is született, a közönség imádja Steve énekét, egyéniségét. Ez a hat ember egységéből lesz az Ismerős Arcok, részekből teszik ki az egységet, az egészet. Összeforrott család lettünk, állandóság van, 25 éve nincs tagcsere, ugyanazok vagyunk, ugyanazon a hangszeren játszunk. Ez a specialitása a zenekarnak, ez is a csodája a zenekarnak, ez is a sikerünk kulcsa. Ez óriási szerintem. Együttesünk tagjai: Nyerges Attila frontember, énekes, gitáros, Práder Vilmos szólógitáros, Galambos Nándor a zenekar vezetője, basszusgitáros, Kovacsik Tamás dobos, Leczó Szilveszter billentyűs és Tánczos István szakszofonos.
(L.SZ): Én úgy billentyűzöm, és úgy írom a dalaim, hogy fogalmam sincs a kottáról. Mikor tőlem kérdezik, hogy hogyan lehet kotta nélkül játszani, mondom érdekes, hogy Stevet nem kérdezik meg, pedig ő nem látja a kottát, és mégis kiváló szakszofonos. A zene az érzésről szól.
(B.M.): Ti most már egy nemzedéket neveltetek fel, és remélem, hogy ez a nemzedék tovább is tudja adni irántatok az érdeklődést. Szeretném, ha ti is látnátok azt az élményt amikor Erdélyben a ballagási műsor utolsó számaként elhangzik a Nélküled, amit mindenki nagy átéléssel énekel, könnyes szemmel, ölelkezve búcsúznak a diákok, és lépnek ki a nagybetűs életbe. Szerintem az élet így köszöni meg a munkátokat.
(K.T.): Minden együttes arról álmodik, hogy egy olyan dalt írjon, ami viszi a zenekart, és túlél mindenkit. Ez egy óriási dolog számunkra, és örvendünk, hogy ez nekünk megadatott a Nélküleddel. Szövegeinket sokan felhasználják, néha még a politikusok is kampányolnak vele.
(P.V.): Azért az ilyen egyszámos, egyslágeres együttesekkel kapcsolatosan, én úgy érzem, hogy azért vagyunk különbek, mert ezen kívül van még száz dalunk, de nekem mindenik nagyon tetszik.
(B.M.): Teller Ede szerint is a magyar nyelv adatbázisát költőink versbe préselték, ami óriási kincs. Ti, hogy kapcsolódtok irodalmunkhoz?
(G.N.): Én nagy irodalom szerető és rajongó vagyok, megzenésítettem Sík Sándor Az Andocsi Máriához versét. Van egy szövegírónk is, aki költői magaslatokban jár, és ilyenkor próbálunk a jelenben gondolkozni, és azokat a gondolatokat, amik ma születnek megzenésíteni.
(P.V.): József Attila az együttes egyik kedvenc költője, a megzenésített Tiszta szívvel verset mi is énekeljük. Mit tudhatott József Attila húszan évesen, hogy tudósaink, filozófusaink esetén is viszonyítási alap.
(G.N.): Művészet és tudomány kölcsönhatását mi is érezzük, nálunk művészek és művészekről is lehet szó. Sokan sok mindent köszönhetnek nekünk, merítenek gondolatainkból. Akár tudósok, akár üzletemberek. Zenénk mindenkihez szól. Lemezeink: Egy a hazánk (2003), Mennyit ér? (2004), Szélbe kiáltok (2005), MOM Lemezbemutató koncert (2006), Éberálom (2007), Nyerges Attila: Ismeretlen Ismerős – valamint egy nem túl hangos könyv (2008), Magyar cirkusz (2008), Lélekvesztő (2009), Simó József és az Ismerős Arcok zenekar: Építsünk hidat (2010), Határon túlról, szívektől innen (2011), Kerítést bontok (2012), Ezer évnek egy reménye (2013), Tizenöt év gondolatban és dalban – zenész barátokkal (2014), Tizenöt év dalokban és mozgó képekben (2014), Csak a zene! (2015), Csak a szöveg! (2017), Egy vérből valók vagyunk (2019), Utolsó (2022).
(B.M.): Mit jelent magyarnak lenni?
Nyerges Attila: Nekem odahaza könnyedséget, hátradőlést, kényelmet, nekem ez egy természetes állapot. Tisztában vagyok, hogy akik a határ másik felén élnek „Mint az öt millió magyar, akit nem hall a nagyvilág” ezzel az édes teherrel azoknak ez sokkal nehezebb. Édesapáméktól megtanultam, igyekszem is így élni és a zenekart is ebbe az irányba vinni. Ide kapcsolnám a Nélküled dalt, mi soha nem gondoltuk, hogy egy ilyen csodálatos pályát ír le ez a dalunk. Teljes jó szándékkal írtuk meg, hogy megköszönjük a tíz éves pályafutásunkat azoknak az embereknek, akik szeretnek és támogatnak minket. A dalok szövegét én írom, de ha van egy kis dallamkezdet, akkor már könnyebb nekem véglegesíteni.
(B.M.): Brassóban most volt az első koncertetek, ami nagyon jól sikerült, családias hangulat volt. Visszavárunk! Én ezzel meg is köszönöm a beszélgetést.
(NY.A.): A nyáron már voltam a feleségemmel Brassóban, végigjártuk a várost, sajnos nagyon kevés magyar szót hallottunk. Érzem a visszafogottságon, a türelmes hozzáálláson, az emberek tekintetén, hogy nem könnyű másodrendű állampolgárként élni. A koncertre én így már ismerősként érkeztem. Köszönöm mindenkinek, akik eljöttek, megtiszteltetés volt, hogy itt játszhattunk.
Nézem az idős bácsikat/ Kik az életben láttak már mindent/ Vakuló szemükkel keresik/ De nem találják az Istent/ A nénik is inkább csak sírnak/ Nincsen sem család, sem gyerek/ Idegen országba mentek/ Hogy jöttmentként élhessenek/ S bár ugyanaz ismétlődik/ Száz meg száz éve régen/ Mi ébresztő kiáltás helyett/ Suttogunk csak a szélben/ Megmondom én, hogyan lehet/ Hogy magyarként éljük a jövőt/ Ameddig azok döntik/ Mi ültetjük addig a fenyőt.