A brassói meridián története

Írta: dr. Bencze Mihály

A meridián az általánosan elhatározott nulla hosszúság, egy képzeletbeli északi-déli vonal, amely kettévágja a világot és megkezdi az egyetemes napot.

Az ókori görög világban Eratoszthenész (Küréné, Shahat, Líbia, i.e. 276 – Alexandria, Egyiptom, i.e. 194) az egyiptomi hellenisztikus matematikus, földrajztudós, csillagász, filozófus, költő, zenész volt az első, aki megkísérelte a hazai meridiánok létrehozását. Sajnos eredeti művei elvesztek, Sztrabón (i.e. 64 – i.u. 23) földrajztana mentette meg az utókornak. Eratoszthenész egy olyan vonalat választott a térképein,
amely a nulla hosszúságot jelölte meg, amely Alexandriával kereszteződött, és amely kiindulási helyként szolgált. Az iszlám hatóságok több meridiánt használtak, a hinduk Sri Lankát választották, a második századtól Dél- Ázsia a Madhya Pradeshben található Ujjain csillagvizsgálóját használta. Az arabok Jamagird települést használták, Kínában Pekingben volt, Japánban Kiotóban volt a nulla meridián. Minden ország kiválasztott egy hazai meridiánt, amely által értelmezte saját térképét. A táguló világ egyetlen térképbe történő egyesítése a római Ptolemaiosz tudósé volt, ő a nulla hosszúságot a Kanári-szigetek láncolatára állította, ez volt az a föld, ami az ő világától a legtávolabb feküdt. Így a Ptolemaiosz által feltérképezett világ ettől a ponttól keletre volt.

1883 és 1885 között zajlott az Európa Meridián mérése, amely Brassón is áthaladt. Brassó történelmi központjától északra emelkedő Fellegvár-hegyen, vagy Márton-hegyen található tönkrement állapotban az a kő, amelyen német nyelven örökítették meg, azt, hogy itt, ezen a helyen volt a nulla meridián, ami átment Brassón: „Die Vermessung des Südens Europas fand zwischen 1883-1885 statt.” Jó lenne ha a brassói polgármesteri hivatal, akár a történelmi múzeum, ezt a követ kimentené a körülötte levő szemétlerakatból, kijavítatná, egy emlékmű kerettel és fedéllel látná el, és románul, magyarul, németül leírná a kő történetét.

Az egész földgömb feltérképezése szinte lehetetlen feladat volt a műholdak nélküli ember számára. A szélességi fok választása könnyű volt, a matrózok és a tudósok a föld nulla szélességi síkját az Egyenlítő kerületén keresztül állították be, majd az Egyenlítőtől az északi és déli pólusig tartó világot 90 fokra osztották. Azonban a hosszúsági fokokra, amelyek ugyanolyan könnyen alkalmazhatják ugyanazt a mérési módszertant, nincs logikus kiindulási sík vagy hely. A 19. század közepére legalább 29 különböző hazai meridián volt a helyén, a nemzetközi kereskedelem és politika globális volta, szükségessé tette a globális koherens térkép megalkotását. A fő meridián nemcsak a térképen a nulla fok hosszúságú vonal, hanem ez egy olyan is, amely egy speciális csillagászati obszervatóriumot használ egy égi naptár közzétételére, amelyet a tengerészek a csillagok és a bolygók előre jelzett helyzetének felhasználásával azonosíthatnak a bolygó felszínén. A 15. és a 16. század felfedező útjai határozták meg az egységes navigációs térkép fontosságát és nehézségeit, ami végül az 1884. október 13-án egy Washingtonban megtartott konferenciához vezetett, ahol 25 nemzet 40 küldötte találkozott. A cél a nulla hosszúságú fok és a fő meridián megállapítása volt. A 19. század végén az Egyesült Királyság egyszerre volt a világ gyarmatosító és navigációs hatalma. Kihirdették térképeiket és navigációs térképeiket a fő meridiánnal, amely
áthaladt a Greenwich-en, és végül a konferencia is elfogadta Greenwich-et fő meridiánnak.