Kelemen Szilvia
Versek
Nehéz idökre
Az élet nehéz,
Mondom én,
Ki már annyi mindent megélt,
De nem tudni hol még a vég,
És,hogy mit élsz meg még,
Vannak mély pillanatok,
Nekem is ugyan úgy mint nektek,
De ha földre nyom is a maradék,
Amit úgy hivnak szenvedés,
Te küzdj ellene tovább,
És mikor tántorogva fölállsz,
És kiegyenesedsz és meglátsz,
Akkor rádöbbensz majd,
Hogy én melletted maradtam,
Amikor mindenki eltaszított,
És csak szidalmazott,
Én csak annyit mondtam,
Fel a fejjel és higyj magadban,
Más nem fog rajtad segíteni,
Magadat kell bíztatni,
És ha úgy érzed közel a vég,
És nincs már támaszték,
Én leszek a jobb kezed,
És sose feledd,
Én megvédelek
Kapcsolatom a művészettel
Művészet a életem,
A vászon az egem,
Mire néha viharfelhők,
Néha pillangok kerülnek,
Az ecset a szárnyam,
Mivel messzire kalandozom,
A festék az életkedvem,
Mivel megértheted hangulatom.
Ima
Drága Istenem,ki oly jó vagy hozzánk,
Add, hogy mi is jók lehessünk,
És törvényed ellen ne vétkezzünk,
Add, hogy a mi kis életünkben,
Ne legyen betegségben részünk,
És ha mégis ezt hozná az élet,
Nyújts segítő kezet,
És bizz a gyermekeidben,
Akik néha parancsolatokat szegnek,
De én merem remélni,
Hogy van miért küzdeni és szeretni,
És a Földön tisztességesen élni,
Add, hogy úgy hajtsuk álomra a fejünk,
Hogy tudjuk,te ott vagy mellettünk,
És vigyázol ránk álmunkban,
A nap minden pontjában,
Add,hogy tudjunk segíteni kinél szükség,
Túl lépve a lenézés küszöbén,
Legyen erőnk reményt adni,
Hogy a rosszból is ki lehet jutni,
Add Istenem,hogy békességben éljünk,
Háborút és gyülöletet nem ismerve,
Embertársainkat tisztelve,
És földi életünket boldogan élve,
ÁMEN
Remény
Úgy szeretnék csillag lenni,
Éjjel a vándorra fényt szórni,
Vigyázni az álmodóra,
Hogy senki meg ne zavarja,
Mutatni az utat az elveszetnek,
Hogy haza találjon reggelre,
Fény lenni az éjszakában,
Segíteni a halandónak,
Úgy szeretnék csillag lenni,
Nappal nyugovóra térni,
Helyet hagyni az örök fénynek,
Hogy neki is teljen kedve,
És ha leszált a rideg éj,
Ködös zubbonyával a sötét,
Én leszek a menedék,a fény,
Én leszek az örök remény.
Az idő múlása
Nem tudni mi vár még,
Talán elnyel a vég,
Vagy elveszünk a ködben,
Mit mi húztunk félve,
Talán meghalunk,
Ez a legbiztosabb út,
Egyszer mindennek vége lesz,
Ez ellen semmit nem tehetsz,
Az idő csak rohan,
Megállítani senki nem tudná,
Csak szaladunk előre,
Míg elveszünk a ködben,
És nem tudni mi vár ránk,
Talán régi szeretteinkre akadnánk,
Vagy egy paradicsomra,
Ahol élhetünk mind boldogan,
Ahol se bú,se bánat,
Ahol nem ismerik a szánalmat,
Ahol minden öröm és vigalom,
Mint egy szép álom,
De térjünk vissza a Földre,
Mert messze még az út vége,
Gondolkozzunk reálisan,
És éljünk emberiesen,
És majd csak szótlanul,
Türjük gondtalanul,
Az élet nagy terhét,
Mit az idő a hátunkra tevé,
Ha menni kell,hát menni kell,
Tehetetlen vagy ellene,
Emeld a sátorfád,
És menj egyel arrébb.
ELÉRHETŐSÉG
OLDALAK
ADOMÁNY
RO67BTRLRONCRT0421807801
RO30BTRLHUFCRT0421807801
RO17BTRLEURCRT0421807801
RO21BTRLUSDCRT0421807801
ASOCIATIA SOCIO-CULTURALA LOKSI BLUES-CAFE
COD SWIFT: BTRL RO22
CIF: 38676124
EU adószám: RO39325253
Transilvania Bank Brassó, Románia
KÖVESS MINKET!