BALATONI NÁSZ …

Lázasan süt a nap,mindenki vidám és nevet
A Balaton szerelmesen öleli a kék eget-
A sétányon és pázsiton szaladgáló gyerekek-
Napágyakon sütkérező,álmodozó felnöttek.

Úgy tűnik – hirtelen a boldogság véget ér!
Beleszól a nászba egy ismeretlen, a szél.
Harmadikként megjelenve remél győzelmet-
Összetörve a csendesen szerető szíveket.

A gyanú árnya megjelent az ég homlokán-
Felhő leveleket küldözget le mélán!
A tó ártatlan, nem érti meg az üzenetet-
A nappal szövetkezve, ezüst palástban felnevet.

A betolakodó harmadik tovább ármánykodik-
Feketébb felhőkért akár messzire távozik.
Először eltakarja a napot, majd a kék eget-
Hiába küldene a Balaton szerelmes üzenetet!!

Akár a gonosz, hívatlan betolakodó…
Tovább lépve, már a partot is romboló!
Tépi a fákat és gonoszul nevet …
Itt én vagyok az úr!- így fenyeget.

A Balaton is megérti a gonosz üzenetét-
Haragra is lobban…megváltoztatva színét.
Hullámai magasra törnek fodrosan-
A párbaj megkezdődött, nem is komótosan!

A sirályok is szenvednek a gonosz széltől-
Csapatokban halásztak, eltávolodnának a stégtől!
A szél ekkor is fitogtatja erejét …
Megakadályozva a sirályok röptét!

A gonosz uralma nem tarthat örökké!!
Lesz még a boldog nász a Balatoné!
A Nap a felhők mögött teszi dolgát-
Nála a jó ereje- erre nem nyít vitát!

Győzni fog a jó, a gonoszt eltiporja!!
Kék szemével az ég szerelmesen néz a tóra.
Boldogon negszelidül majd a Balaton-
És hófehér hattyúk ringanak a hullámokon.

SIÓFOK, 2010 augusztus 4

SUTTOGÓ FAHASÁBOK

Hófehér csend az éjszakában.
Fenyőfák hópelyhek fogságában.
A szél sikítva rohan tovább,
Hótorlaszokkal rémítgeti az emberfiát.

Könnyű telet reméltünk, de hiába.
A hideg tél betört, a hőmérő is kába.
Mínuszok kergetik egymást a skálán,
Eszkimóék nevetnek a világ riadalmán.

Hógolyó repül, angyalárnyak a hóban,
Gyereksereg sikong, részt követel e jóban.
Szemük csillog. Arcuk, mint a rózsa,
Megálmodott téli rege vált valóra.

Megváltozott világ, változó évszakok.
Mit hoz a holnap? Örök titok.
A múlt most emlékeimmel enyeleg,
Kitárja csendben a régi téli képeket.

Csikorgó hóban óvatosan lépek.
Hófehér lepel takarja a rétet.
Az erdő fáin csillog a zúzmara,
Füstölgő kéményünk is vár haza.

Suttogó fahasábok a kemence ölén,
Szikrák járnak táncot a rőzsén.
Fényük a sötétben is világít.
Meleg otthon, boldog család-csak ez számít!

BUDAPEST, 2012. február 6

KÖNNYCSEPPEK BALLADÁJA

Egyszer találkozott két könnycsepp-
Egyik hosszúkás,másik gömbölyded.
Elsőt a bánat nyújtá meg…
A másik örömében lett gömbölyded!

A bánat könnye mindig nehezebb volt,
Szomorú emberek szívéből folyt.
Olyan a bánat mint egy nagy hólyag,
Megkönnyebbülünk,lehet, ha kipukkad!

Az öröm könnyei akár a gyöngyszemek-
Szinte csilingelve leperegnek.
Fényük messzire elvilágít-
Környezetet boldogságra lázít!

Ettől fogva lesz a szem vidám vagy szomorú-
Látom én ezt,vagyok rá tanú.
“A szem a lélek tükre”
Magunk tehetjük szebbé mindörökre!

KOLOZSVÁR , 1994 NOVEMBER 27.-én